Torda

A Wikipédiából, a szabad lexikonból.

Torda
A tordai római katolikus templom
Megye	Kolozs
Régió	Erdély
Koordináták	é. sz. 46°34′0’’ k. h. 23°46′60’’
Terület	91,43 km²
Népesség - Teljes - Népsűrűség	55 770 (2002) 609 fő/km²
Polgármester	Tudor Stefanie

Torda (románul Turda, németül Thorenburg, latinul Salinopolis, római neve Potaissa volt) város Romániában Kolozs megyében. Az egykori Torda vármegye, majd Torda-Aranyos vármegye székhelye, megyei jogú város. A múltban Aranyospolyánt és Keresztest csatolták hozzá. Ma Koppánd és Bogáta is hozzá tartozik.

[szerkesztés] Fekvése

Kolozsvártól 31 km-re délkeletre a Rákos-patak és az Aranyos folyó összefolyásánál épült.

[szerkesztés] Nevének eredete

Neve az ősi magyar Turda személynévből ered, az pedig a török turdi (= megmaradt) szóból.

A római Potaissa romjai

[szerkesztés] Története

Helyén egykor a dák Dierna, majd a római Potaissa állott. Vára a 11. század elején már megvolt és a mai Várfalva feletti magaslaton állott. Maradványai ma is láthatók. A tatárok 1241-ben elpusztították. A vár valószínűleg 1285-ben a második tatár betöréskor pusztult el. 1289-ben IV. László a kézdi székelyeknek adományozza a vár Aranyos nevű földjét és ezzel megalapította Aranyosszéket. Ótorda nyugati részén egykor egy Szentmiklós nevű helység állott, ahol Mikud ispán 1275 körül várat épített, melyet 1285-ben a tatárok leromboltak. A 15. század elején újra felépítették, utoljára 1508-ban említik, ma már nyoma sincsen. 1463-ban országgyűlés színhelye volt. 1505-ben itt újították meg a három nemzet unióját. 1542. december 20-án az itt tartott országgyűlés ismerte el János Zsigmondot erdélyi fejedelemnek. 1568-ban a tordai országgyűlésen hirdették ki a vallásszabadságot. Újtorda gótikus református templomába menekültek a lakosok 1601-ben Basta serege elől, de az a falakat ágyúkkal szétlőve lemészárolta őket. A város mellett verte meg a császári sereg Vitéz Mihály vajda seregét, az eseményre a csata helyén 1974-ben felállított monumentális Vitéz Mihály emlékmű és emlékpark hívja fel a figyelmet. 1614-ben Bethlen Gábor sóvágóknak adományozta az elnéptelenedett települést. 1714-ben Mikes Mihály gróf telepít be pálosokat. 1910-ben 13 455 lakosából 9674 magyar, 3389 román és 100 német volt. Magyar lakosságának nagy része a második bécsi döntés után Kolozsvárra költözött.

2002-ben 55 887 lakosából 47 442 román, 5618 magyar, 2703 cigány és 83 német volt.

[szerkesztés] Látnivalók

A város központjában a főtér két végén egy-egy gótikus templom áll, az alsót egykor fal is övezte.
Az egykori fejedelmi házban történeti múzeum van.
A városnak híres sósfürdői vannak.