Poeltenberg Ernő

A Wikipédiából, a szabad lexikonból.

Poeltenberg Ernő (Poeltenbergi Poelt) (Bécs, 1813. – Arad, 1849. október 6.) honvédtábornok, az aradi vértanúk egyike.

Gazdag osztrák szülők gyermekeként született, édesapja ügyvéd volt. 1830-ban lépett katonai szolgálatba a császári hadseregbe, ahol két évvel később a 4. Sándor huszárezredben hadnagyi kinevezést kapott. Ugyanitt később a kapitányságig vitte, de 18 évi szolgálata alatt ennél magasabb rangra nem jutott. 1848 tavaszán helyezték ezredével Magyarországra -holott ő több ízben kérelmezte, hogy az Olaszországban állomásozó lovasezredhez helyezzék.

Magyarországon a szabadságharc ügyének lelkes hívévé vált. Először Jellasics horvát bán serege ellen harcolt, az osztrák határ átlépésének gondolatával azonban nem értett egyet, ezért sokáig bizalmatlanság övezte. Később Görgey Artúr parancsnoksága alá került, akinek javaslatára 1848. október 27-én honvédőrnaggyá, később, decemberben alezredessé nevezték ki.

A kápolnai csatában (február 26.,február 27 kitüntette magát. 1849. április 14-e után a hetedik hadtest parancsnoka, ezredes, majd június 2-án tábornok lesz. A nyári hadjárat idején Haynau túlerejével szemben visszavonulni kényszerült. Részt vett a komáromi csatában (július 2. – július 11.), majd a váci ütközetben (július 15. – július 17.).

Görgey bizalmasaként ő közvetített a tárgyalásokon a cári seregekkel a fegyverletételről. Ezután fogták el az osztrák hatóságok.

Kötél általi halálra ítélték, elsőként végezték ki. A bitófa alatt így szólt: "Szép deputáció megy Istenhez a magyarok ügyében reprezentálni!"

[szerkesztés] Források

• Magyar Irodalmi Lexikon
• Hamvay Ödön: Az aradi tizenhárom (Budapest, 1899)
• Bartha Albert: Az aradi tizenhárom vértanú pörének és kivégzésének hiteles története (Budapest, 1930)