Poitiers-i csata (732)

A Wikipédiából, a szabad lexikonból.

Poitiers-i csata 732-ben zajlott, (nevezik néha tours-i csatának is).

Tartalomjegyzék 1 Helyszíne 2 Ideje 3 Küzdő felek 4 A csata lefolyása 5 Történelmi megítélése

[szerkesztés] Helyszíne

Poitiers Gallia, a mai Franciaország közepén helyezkedik el, Tourstól cca 100 km-re dél-nyugatra

[szerkesztés] Ideje

Ez a csata 732. október 10-én volt, de volt egy csata a százéves háború során is , melyet szintén így hívnak.

[szerkesztés] Küzdő felek

A csata a Galliába Andalúziából betört mór seregek és a Martell Károly vezette frank csapatok között zajlott le.

[szerkesztés] A csata lefolyása

A csata az európai források szerint egy napig, az arab krónikák szerint két napig tartott. Azt követően került rá sor, hogy a mór seregek végig dúlták egész Dél-Galliát, kirabolták a templomokat, az útjukba került városokat. Egyes krónikák szerint fő céljuk a mesésen gazdag kincseket rejtő tours-i székesegyház kirablása volt, a korabeli Frank Birodalom egyik legfontosabb városának és egyházi központjának, püspöki székhelyének bevételét követően. A csatára a felek mintegy hat napos szembenállását követően került sor, mivel mindkét fél kivárt. ez alatt csak kisebb csetepatékra került sor. A várakozás a frank csapatoknak kedvezett, mert jobb volt az ellátásuk, s öltözetük is jobban védett a hideg időhöz nem szokott, a spanyolföldi Andalúziából érkezett mórokénál. (A mórok gyűjtőnév, mely a bagdadi kalifátusból észak-Afrikába került hódító arabokat, észak-afrikai berbereket és szintén észak-afrikai (Mali, Mauritánia) fekete népeket takar. A szaracén megnevezés is tulajdonképpen megegyezik a mórral) A támadást a mór lándzsás lovasság kezdte, mely a falanxba szervezett, a főerőt képviselő frank gyalogos csapatokat támadta meg. Az arab források szerint a heves lovassági támadást a gyalogság igen nagy fegyelmezettséggel fogadta, s zárt alakzatát a támadás csak részben tudta megbontani. Ez meglepte a mórokat, s a megújuló támadásokban egyre nagyobb veszteségeket szenvedtek. A csata egész nap hevesen folyt. Döntő momentumként jegyezték fel a krónikások, hogy a mórok visszavonulásba kezdtek táborukba, mivel elterjedt közöttük az a rémhír, hogy a bordoux-i kalandjukban szerzett kincseiket a tábort megtámadó keresztény csapatok fenyegetik. A visszavonulást a mór vezér kétségbeesetten próbálta megakadályozni, de ennek során bekerítették, s elesett. Mindkét fél visszatért a táborába, s a frankok felkészültek a másnapi folytatásra. Erre azonban már nem került sor, mert a mórok súlyos veszteségeik és vezérük eleste miatt még az éj leple alatt elhagyták táborukat, minden felszerelést hátrahagyva. A frankok másnap csapdát sejtve nem mertek támadni, s csak a megerősített felderítési jelentést követően merészkedtek át az ellenség elhagyott sátortáborába.

[szerkesztés] Történelmi megítélése

A csata jelentőségét illetően megoszlik a történészek véleménye. Az általános vélemény az, hogy ez a csata döntően hozzájárult ahhoz, hogy a mohamedánok az ibériai hídfőállásukból nem tudtak Európa belseje felé tovább terjeszkedni. Ebben az időben mind a Frank Birodalom, mint Észak-Itália erősen széttagolt volt, hiányzott az az egység, mely egy komolyabb mohamedán támadás elhárításához elegendő lett volna. Bár még évtizedekig voltak erődítményeik a Pireneusok északi oldalán is, alapvetően visszahúzódtak az Ibériai-félszigetre. Bár az első évezred utolsó századaiban voltak a legerősebbek, ekkor sem teljesen tudták uralmuk alá hajtani az egész félszigetet, Galicia, "Észak-Portugália" és Aszturia (Leon), Navarra hegyes vidékei ellenálltak, s megőrizték függetlenségüket.