Andalúzia

A Wikipédiából, a szabad lexikonból.

Zászló


Adatok
Székhelye:	Sevilla
Területe:	87 268 km²
Lakossága:	7 478 432 fő
Népsűrűség:	86 fő/km²
Tartományai:	Sevilla Granada Córdoba Cádiz Málaga Huelva Jaén Almería
Hivatalos honlap:	Junta de Andalucía.es
Politika
Elnök:	Manuel Chávez González
Térkép

Andalúzia (spanyolul Andalucía) Spanyolország európai részének legdélebbi, autonóm tartománya. A Gibraltárral és Portugáliával is határos tartomány a Sierra Nevada több ezer méteres csúcsaitól egészen a Costa del Sol homokos tengerpartjáig terjed.

[szerkesztés] Általános jellemzése

Andalúziát világszerte gyönyörű városairól, mecsetjeiről, a bikaviadalokról, pompás lovairól és sherryjéről ismerik.

A tartomány neve egy arab szóból származik, amit Vandalusia alakban vettek át az Ibériai-félszigeten élők. A név arra utal, hogy ez a föld valaha a vandálok birtoka volt. Mai lakosai viszont szigorú sziesztát tartanak, érzelemdús és élénk emberek, igazi életművészek. Andalúzia az ellentétek földje, ezért is olyan népszerű a turisták körében. Itt együtt él az évezredes történelem a modern korral, a nyüzsgő strandok a csendes és magányos hegyi falvakkal.

[szerkesztés] Földrajz

A tartomány központi részét az Andalúziai-medence uralja. Egykor öböl volt, de a Sierra Nevada és a Sierra Morena folyói lassan feltöltötték. A hatalmas síkságnak ezer arca van. A medencét Andalúzia legnagyobb folyója, a Guadalquivir élteti, partján mindig dús a növényzet. A mediterrán éghajlatra jellemző babérerdők, olajfaligetek és mandulafenyők borította alföld, a szárazföld belseje felé egyre dombosabbá és szárazabbá válik. Mindenhol megszokott az okkersárga talaj, amely a végeláthatatlan búzamezőket táplálja. A medencében terül el többek között Sevilla és Córdoba városa is. A narancs- és citromligetek, a pálmák és jázminbokrok illattal telítik meg a tájat.

A tartomány igazi arcát a hegységek adják meg. Északon húzódnak a Sierra Morena és a Betikai-hegység láncai, míg a déli partok mentén a Sierra Nevada hófödte csúcsai magasodnak. Ezeken a vidékeken épültek a kicsi, fehérfalú házakkal teletűzdelt, csendes falvak. A hegyek ormain gyakran hajdani erődök, várak romjait látjuk. A vadregényes táj értékeit nemzeti parkok őrzik. Hatalmas vonulataival a Sierra Nevada Spanyolország kontinensen fekvő részének legmagasabb hegysége. A Mulhacén-csúcs 3478 méter magasra emelkedik a part homokos strandjai fölé. Ebben a magasságban nyáron is hó fedi a vidéket, így a Sierra Nevada az ország egyik síközpontjává vált.

Andalúzia partvidékei:

Costa de Almería
A Costa del Sol Andalúzia négy partszakasza közül a legismertebb. Neve napos partot jelent, ami utal arra, hogy a turista-áradat itt egész évben töretlen. A Costa de Almería, a Costa Tropical és a Costa de la Luz is hasonló, de Costa del Sol a legnagyobb. 110 km-es partvonalát szinte mindenhol hotelek, strandok övezik. Granadától egészen Gibraltárig terjed.
Costa Tropical
Costa de la Luz

[szerkesztés] Történelem

[szerkesztés] A föníciaiak kora

A főníciaiak erős kolóniát hoznak létre a déli partvidék legendás városában, Tarsisban. Első világosan körvonalazható államuk, Tartésszosz királyság a Guadalquivir torkolatánál feküdt. Írott törvényeik voltak, a mezőgazdaság és a fémművesség erős városfejlődést alapozott meg.

[szerkesztés] A rómaiak kora: Baetica

A rómaiak az ie. 2 században hódították meg a mai Andalúziát és Lusitania provinciával együtt létrehozták Hispania Citeriort, mely a leggyorsabban és legszervesebben romanizálódó területek közé tartozott. Szenátusi és császári ellenőrzés alatt állt, mely a római közigazgatás alapegysége volt. Plinius szerint 175 fallal övezett város volt a területén: 9 kolónia, 10 római és 27 latin város, 6 szabad város, 3 föderáció, 120 adófizető község. Baetica a szőlő, az olajbogyó, a búza és az árpa ill. a gyümölcstermesztés központja.

[szerkesztés] A vizigót uralom

Először ez a régió, Sevilla volt a vizigótok központja, de ez áthelyeződött Toledóba. A vizigótok (nyugati gótok) kereszténységet felvett nép volt, ma is sok templomuk nyoma fellelhető a mai templomok alapjaiban (pl. a cordobai Mezquitában)

[szerkesztés] Az arab uralom: "A csodás Al-Andalus"

711: az arabok (mórok)Tarik király vezetésével (7000 gyalogos berber harcos) átkelve a Gibraltári-szoroson a félszigetre, beavatkoznak a vizigót polgárháborúba és uralmuk alá hajtják a területet.

714 után: Asztúria, Galícia, Baszkföld kivételével a damaszkuszi Omajjádok tartománya lesz az egész félsziget.

732: Tours-i csata (magyar nyelvterületen [[Poitiers-i csata] néven ismert), Martell Károly kiűzi az arabokat Galliából,(csaknem a teljes mai Franciaországból) de részben e déli frank területek, valamint a mai Spanyolország és Portugália szinte teljes területei még évszázadokig a mórok kezében maradnak. Az arab-mór uralom központjai: Córdoba, Sevilla, Granada, gazdasági központjai: Málaga, Almería.

[szerkesztés] Córdoba fénykora

756: a Córdobába menekült I. Abdar - Rahmán Omajjád uralkodó megalapítja a Córdobai Emirátust, önálló államát, mely a félsziget jelentős területére kiterjed. A korszakban bevezetik a mesterséges öntözést, fejlődik a selyem- és fegyvergyártás fejlődése, felvirágzik a gazdaság és a kultúra. A Córdobai Emirátusban általában jellemző a vallási türelem, a keresztények közül is sokan áttérnek az iszlám hitre.

778: Nagy Károly veresége a roncesvalles - i hágóban, ezzel elveszti meghódított területeit, Roland gróf halála.

928–1031: a Cordobai Kalifátus kora (központ: Toledo). III. Abdar - Rahmán felveszi a kalifa címet. Ez az andalúziai mór kultúra csúcspontja, mecsetek, könyvtárak, paloták épülnek.

930: a kalifa elfoglalja Északnyugat-Afrikát.

1031: III. Hisám, az utolsó Omajjád kalifa bukása, a kalifátus 20 független részbirodalomra hullik szét.

1086: észak – afrikai berberek, az Almorávidák megvédik az iszlám államot a keresztények hódításaival szemben és a déli területeket egyesítik afrikai birodalmukkal.

1146: az Almorávidák birodalmát meghódítják a berber Almohádok, akik megszilárdítják az iszlám uralmat.

1212: Mohamed - al - Naszír kalifa veresége Tolosa mellett a keresztény seregektől, az Almohádok birodalmának széthullása, Córdoba, Cádíz és Sevilla keresztények általi visszafoglalása.

[szerkesztés] Granada fénykora

1238–1492: a granadai emirátus a Naszridák uralma alatt áll. 1238-ban Beni Naszr megalapítja az emirátust Malagával és Almeríával, Granada a félsziget leggazdagabb városa s egyben kulturális központja.

1246: Granada mór uralkodói a kasztíliai király adófizetőívé vállnak, hogy elkerüljék a fegyveres harcot.

1292: az emirátus elveszíti Tarifát, Gibraltárt, Algecirast – Kasztília kezére kerülnek.

1300–1400: Granada kulturális fénykora. 1333: Gibraltár visszahódítása.

1479: IV. Sixtus pápa rendeletet ad ki a Granada ellenes keresztes hadjáratról.

1481: Kasztília tizenegy éves harcot kezd a mórok ellen, melyben Európa legjobb hadserege vonul fel a mórok ellen.

1492: Málaga és Granada visszavétele, XI. Abu - Abdallah Afrikába vonul vissza, a mórok és a zsidók kiűzése visszaveti az ország gazdasági fellendülését...

[szerkesztés] Közigazgatás

Andalúziát közigazgatásilag 8 provinciára osztják az 1833 – ban született királyi dekrétum alapján. A proviciák területén összesen 770 település, önkormányzat található.

Almería provincia (611.037 lakos, 102 település)
Cádiz provincia (1.178.773 lakos, 44 település) – központja: Bahía de Cádiz (Cádiz-Jerez de la Frontera) – 623.528 lakos
Córdoba provincia (784.057 lakos, 75 település) – központja: Córdoba – 318.628 lakos
Granada provincia (854.419 lakos, 168 település) – központja: Granada – 450.439 lakos
Huelva provincia (482.965 lakos, 79 település)
Jaén provincia (657.714 lakos, 97 település)
Málaga provincia (1.453.409 lakos, 100 település) – Málaga- 1.019.292 lakos
Sevilla provincia (1.811.177 lakos, 105 település) – központja: Sevilla – 1.594.081 lakos

A provinciák mellett létezik az ún. "comarca" – rendszer, mely megfelelnek a megye- illetve járási rendszernek. Ezeknek a száma: 59.

Almería provinciában: (7 megye)

Valle del Almanzora
Alpujarra Almeriense
Los Filabres – Tabernas
Levante Almeriense
Comarca de los Vélez
Poniente Almeriense

Cádiz provinciában: (6 megye)

Bahía de Cádiz
Campiña de Jerez
Campo de Gibraltar
Costa Noroeste
La Janda
Sierra de Cádiz

Córdoba provinciában: (7 megye)

Alto Guadalquivir
Campiña Este – Guadajoz
Campiña Sur
Comarca Subbética
Valle de los Pedroches
Valle del Guadiato
Vega del Guadalquivir

Granada provinciában: (10 megye)

Comarca de Alhama
Comarca de la Alpujarra Granadina
Comarca de Baza
Comarca de la Costa Tropical
Comarca de Guadix (Accitania)
Comarca de Huéscar
Comarca de Loja
Comarca de Los Montes
Comarca del Valle de Lecrín
Comarca de la Vega de Granada

Huelva provinciában: (6 megye)

El Andévalo
El Condado
Costa Occidental
Cuenca Minera
Comarca Metropolitana de Huelva
Sierra de Huelva

Jaén provinciában: (10 megye)

Sierra Sur
Área Metropolitana de Jaén
Campiña de Jaén
El Condado
La Loma
Las Villas
Sierra de Cazorla
Sierra de Segura
Sierra Mágina
Sierra Morena

Málaga provinciában: (6 megye)

Comarca de Antequera
La Axarquía
Costa del Sol Occidental
Área Metropolitana de Málaga
Valle del Guadalhorce
Serranía de Ronda

Sevilla provinciában(9 megye)

Aljarafe
Área Metropolitana de Sevilla
Bajo Guadalquivir
Campiña de Carmona
Campiña de Morón y Marchena
Comarca de Écija
Sierra Sur
Sierra Norte
Vega del Guadalquivir

[szerkesztés] Gazdaság

A tartomány története és sok körülmény is közrejátszott abban, hogy Andalúzia gazdasága nem tartozik a legvonzóbbak közé az országban. A második világháború előtti Franco-rezsim olcsó munkaerőt és nyersanyagot sajtolt ki a tartományból. Az egyre szegényebb régiót az 1950-es években sikerült kicsit magához téríteni, amikor felfedezték Andalúzia tarkaságát, strandjait. Innentől kezdve turisták árasztották el az addig elzárt, szegény területeket. Az Európai Unió is foglalkozott Andalúzia felzárkóztatásával, de a segélyek csak a tartomány nyugati részének iparosodásához volt elég, amelynek központja Sevilla és Huelva. Ezen felül az infrastrukturális támogatások legalább mindenhol megalapozták az andalúz sikerágazat, a turizmus fejlődését. A tartomány lakóinak nagy része ugyanis ebből az szolgáltatási ágazatból él.

Az idegenforgalmon kívül azonban vannak még kiemelt iparágai a déli tartománynak. Ilyen a szőlőtermesztés és ehhez szorosan kapcsolódik a bortermelés. Ahhoz képest, hogy Andalúzia Spanyolország második legnagyobb bortermelő tartománya, nem sok szőlőültetvénnyel találkozunk az utak mentén. A sikert egy speciális, világszerte ismert fajta hozta az andalúz borászoknak, ugyanis a sherry őshazája ez a tartomány.

A szőlő mellett megterem itt az olajbogyó, a citrusfélék, a dohány, a gyapot, a fűszerpaprika és más zöldségféle. A feldolgozásra több üzem is létesült, ezek adják az andalúz ipar gerincét. A földművelés mellett az állattenyésztésnek is nagy hagyományai vannak. A száraz területek juhnyájai mellett ismertek az andalúziai bikák, amelyeket gyakran a viadalokra tenyésztenek. Azonban a legismertebbek az itt nemesített fehér andalúziai lovak.

Andalúzia hegyvidékei pedig nemcsak a síelni vágyóknak hoznak hasznot. Évezredek óta ismert bányák sorakoznak a Sierra Morena és a Sierra Nevada völgyeiben. Higanyt, ólmot, rezet és piritet rejt a hegy gyomra. Ezek megmunkálása azonban ritkán történik Andalúziában.

[szerkesztés] Andalúzia jellegzetes hagyományai

[szerkesztés] Flamenco

Ezen a tájon alakult ki ez a gyönyörű és végtelenül nehéz tánc, s Andalúzia történelmének szinte minden cseppjét magába szívta . Az andalúz cigányok között terjedt el, és így hódította meg a világot. A mórok, cigányok, berberek, zsidók és spanyolok lakta Andalúziában a központi hatalom erőszakos katolicizmusa, inkvizíciója váltotta ki a cigányokból ezt az érzelemdús táncot. Ezért is olyan nehéz flamencót táncolni, hiszen a táncnak erős érzelmeket kell kifejeznie. Szerelmet, gyászt, bánatot és elnyomást öntenek tánclépésekbe, mozdulatokba. A flamenco szó spanyolul flamingót jelent. Ezt a jellegzetes kéztartásról kaphatta, illetve a kecses mozgásról. A dinamikus tánc eredetileg tapssal kísért ének volt, de mára a tapsot felváltotta és kiegészítette az elmaradhatatlan kasztanyetta (castañuela), az énekhangot pedig kiegészíti a tánc és a gitár.

[szerkesztés] Bikaviadal

Spanyolul corrida. A görög és római korban is létező mulatság a mórok közvetítésével keveredett Spanyolországba. IV. Károly spanyol király megtiltotta a bikaviadalok rendezését, mert túl véresnek és barbárnak tartotta. Csak a napóleoni időkben éledhetett újjá ez a szórakozás. Nem véletlen, hogy Andalúziával kapcsolatban merül fel a bikaviadal, hiszen a sevillai Plaza de Toros aréna az ország legnagyobbja. 20 ezer ember élvezheti és izgulhatja végig a torreádorok véres előadásait. A "nemzeti sport"-nak azért is van akkora sikere, mert a bikaviadalok immár társadalmi eseményekké váltak. Sokan járnak ide megbeszélni ügyes-bajos dolgaikat, sőt üzletek is köttetnek az aréna soraiban. Az évente 1000 bika és 3000 ló életét követelő attrakcióra jegyet szerezni nem könnyű feladat.

[szerkesztés] Semana santa

Andalúziában nem feledkezhetünk meg a katolikus hagyományokról, amelyek minden mediterrán nép esetében mélyen gyökereznek. A Semana santa, azaz Szent Hét, vagy idehaza Nagyhét a húsvét előtti héten veszi kezdetét, vasárnap. Ekkor körmenetek indulnak el a tartomány templomaiból, és hordozható állványzaton trónokat hordoznak körbe a városokban és falvakban. Ezeken Jézus vagy Mária ül. A gazdagon feldíszített trónusokat fehér leplekbe öltözött vezeklők, ahogy ott nevezik, penitentes követik. A leplek hagyománya még az inkvizíció idejéből ered. A penitenteseket követik a fekete ruhába öltözött, gyertyákat vivő nők, akiket servidoras-nak hívnak. A menet előtt katonai zenekar adja a ritmust. Az emberek gyakran könnybe lábadt szemekkel, keresztet vetve nézik végig, ahogy elhalad előttük a körmenet. Az sem ritka, hogy meg akarják érinteni a szobrokat.

[szerkesztés] Gasztronómia, ételek és italok

[szerkesztés] Andalúz borok

Az ország második legnagyobb bortermelő tartományának már évezredes hagyományi vannak a borászat területén. Egy görög földrajztudós, Sztrabón írta le először, hogy Hispánia déli részén jó minőségű borok teremnek, amelyet a föníciaiak honosítottak meg a vidéken. Az évek során egyre finomodott a technika. 711-ben megjelentek az arab hódítók. Ugyan a Korán tiltja a szeszes italt, mégis az andalúziai borok népszerűek voltak az emirátusokban. Ebben az időben emelkedett ki a többi város közül Sheresh, a mai Jerez a borászatban. Innen kapta nevét a sherry, Andalúzia világszerte ismert bora. Az elsőként Amerikába induló hajók is pakoltak fedélzetükre a kellemes nedűből, és miután a spanyol hajók Indiába is elvitték a sherryt, ez lett az első bor, amely körbejárta a világot. Fehér szőlőből készítik, fűszerezése pedig hétpecsétes ősi titok. A fahordókban érlelt igazi sherry-márkákat Andalúzia-szerte lehet kapni. Ilyen márka a Gonzales Byass~~, a Sandeman vagy a Pedro Domecq.

[szerkesztés] Olívaolaj

Nemcsak az andalúz konyha, hanem az egész spanyol, sőt a mediterrán konyha egyik alapvető hozzávalója az olívaolaj. Az első olajfaligeteket a rómaiak hozták át Itáliából. A Guadalquivir folyó felső folyásánál alakultak ki a tartomány legnagyobb ültetvényei. Jaén provinciának például 80%-át borítják olajfaültetvények. Csak itt egyedül majdnem 13 ezer km²-nyi területet jelent. Az év során többször is terem az olajfa, és a szüretet minden helyen hagyományos mulatság kíséri.

[szerkesztés] Andalúzia művészete

[szerkesztés] Mecsetek és mórok

A mórok, arabok nagy hatással voltak az egész ország nyelvére, kultúrájára, építészetére, hagyományaira. A mai spanyol nyelv is többezer arab eredetű szót használ. Nem csoda, ha éppen Andalúziában érték el a legnagyobb hatást, hiszen ez a terület volt a leghosszabb ideig mór kézen. Ma is élnek kis számban arabok a tartományban, de főleg az arab fürdők, a mecsetek és a kalifák, emírek palotái idézik a történelmi kort.

A mórok a sivatag népe, így a vizet szentként, minden élet alapjaként tisztelték. Mindemellett a Korán előírja az igaz hitűeknek a testi tisztaságot. Andalúziában ekkor tucatjával épültek az arab fürdők. Kiterjedt csővezeték hálózatokon keresztül folyt a meleg és a hideg víz a medencékbe. A közfürdőkben az egyik nap a férfiaké volt, míg a következő a nőké. A fürdőknek azonban nemcsak a megtisztulást kellett szolgálniuk, hanem érzéki elégedettséget is ki kellett váltaniuk a fürdőzőkből. Ezért igyekeztek díszes csempékkel borítani a fürdőket, és a vizet is általában kőszobrok köpték.

A mórok minden városban megépítették vallásuk jellegzetesen szent helyeit, a mecseteket. A karcsú minaretek erdejében megbúvó mecsetek akkoriban a város szívének számítottak. Azonban a reconquista után a katolikus uralkodók majdnem minden mecsetet leromboltak, vagy keresztény templommá átépítettek. A paloták mellett így ma csak a mesteri mecsetet lehet látni. Ez utóbbiakra találhatunk igazán lenyűgöző példát Córdobában, a Mezquitát, a világ egyik legnagyobb mecsetjét. Egyik leghíresebb mór műemlék Granadában, az Alhambra, a város fölött fekvő erődítmény, melynek belseje csodálatos mór palotát rejt. A Sierra Nevada északi lejtőire is nagyszerű kilátással bíró palotát évente 2 millió turista keresi fel.

[szerkesztés] Azulejo

Aki ellátogat Andalúziába, sok helyen találkozik az azulejokkal. A házak, paloták és szinte minden épület belsejét ugyanis színes csempék, azulejok borítják. Külön művészeti ággá fejlődött a 13. század végén az arabok közvetítésével bekerült csempék gyártása. Használatukat nem a divat szeszélyei indokolták, hanem az a tény, hogy a csempe enyhíti a nyári hőséget. A színes, művészien kidolgozott csempék agyagból készültek. A mesterek először megfestették a táblákat, majd cinkkel, mangánnal, rézzel, vassal és kobalttal díszítették a csempéket. Ezután berakták őket egy kemencébe, és 24 órán keresztül 900 fokon égették. Végül 24 órán keresztül hűlni hagyták. Így váltak maradandóvá.

[szerkesztés] Zsidó élet

A zsidó nép szerves része volt tartomány színes kultúrájának. Egyébként zárkózott kultúrájuk az évezredek alatt lassan keveredett, és hatott más népek hagyományaira. Az első zsidók a római korban telepedtek meg Hispánia déli részén. A nagy kolóniák szefárdoknak nevezték magukat, hiszen héberül Spanyolországot Szefaradnak nevezik. A Gibraltári-szoros miatt a kereskedelem az ő kezükben összpontosult, és nagy erőfeszítéseket tettek azért, hogy Andalúzia gazdasága javuljon. Saját nyelvük a szefárdi, ladino vagy zsidó spanyol (djudezmo, judeoespañol, ladino, sefardí), amely tulajdonképpen a kasztíliai spanyol archaikus (középkori) formája héber kölcsönszavakkal. A kegyelmet nem ismerő spanyol inkvizíció nemcsak az arabokat sújtotta, hanem minden olyan embert, akik nem tértek át a katolikus vallásra. Ebben a korban szinte minden zsidó elmenekült az országból, de nyelvüket megtartották, és mind a mai napig beszélik is Észak-Afrikában vagy Kis-Ázsiában.

[szerkesztés] Az andalúz dialektus

Andalúziában a kasztíliai spanyol nyelv arab és cigány hatástól érintett változatát beszélik, amely a kiejtésre nézve – főleg a falvakban – erősen különbözik a standard spanyoltól. A spanyol ismeretekkel rendelkező turistának ez rögtön feltűnik, hiszen kellő gyakorlat nélkül szinte semmit nem fog megérteni az andalúzok heves, pergő beszédéből. Az andalúzok nagyon gyorsan beszélnek, több hangot nem ejtenek, vagy nem úgy ejtenek ki, ahogy a művelt köznyelvben, így nagyon oda kell figyelni ahhoz, hogy megértsük őket. Bár nyelvük írásban nem különbözik a spanyol köznyelvtől, voltak már próbálkozások saját, kiejtést jelölő helyesírás bevezetésére.

[szerkesztés] Andalúzia híres szülöttei

[szerkesztés] Külső hivatkozások

Spanyolország autonóm közösségei
Andalúzia \| Aragónia \| Asztúria \| Baleár-szigetek \| Baszkföld \| Ceuta \| Extremadura \| Galícia \| Kanári-szigetek Kantábria \| Kasztília-La Mancha \| Kasztília-León \| Katalónia \| La Rioja \| Madrid \| Melilla \| Murcia \| Navarra \| Valencia

A lap eredeti címe "http://hu.wikipedia.org../../../a/n/d/Andal%C3%BAzia.html"

Kategória: Spanyolország autonóm közösségei