Progressz űrhajó
A Wikipédiából, a szabad lexikonból.
A Progressz (oroszul: Прогресс) teherűrhajót a Szojuz űrhajóból fejlesztették ki a Szovjetunióban az 1970-es években. Ezt is Szojuz rakétával indítják Bajkonurból. Föld körül keringő űrállomásokra szállít utánpótlást. Először a Szaljut–6-ot szolgálta ki, majd következett a Szaljut–7, a Mir és a Nemzetközi Űrállomás (ISS). Ezekkel a Progress repülésekkel ki lehetett bővíteni az emberes űrrepülések időtartamát.
[szerkesztés] A Progressz részei
A Progressz hasonlít a Szojuz űrhajóhoz. Három része van:
- hermetikus modul – a személyzet utánpótlását szállítja
- üzemanyagegység – üzemanyag és oxidálóanyag szállítás
- meghajtóegység – az űrhajó hajtóműveit tartalmazza
A Progress nem visz magával űrhajósokat, ezért nem rendelkezik életfenntartó rendszerrel és visszatérő egységgel.
[szerkesztés] Történet
Az első Progress-t 1978. január 20-án indították. Idővel tovább javították az első változatot, így született meg a Progress M és a Progress M1. A Progress M-en már volt egy 350 kg tömegű Raduga visszatérő kapszula 150 kg teherbírással.
Az utóbbi években a Progress a Nemzetközi Űrállomásra szállít különböző terheket, évente három-négy indítással. A Columbia-katasztrófa után csak Progressel lehetett utánpótlást szállítani az ISS-re. 2005-től az ISS-programban újabb teherűrhajó áll rendelkezésre. Az ESA űrhajójának, az ATV-nek (Automated Transfer Vehicle) a teherbírása 7.5 tonna. Ariane–5 rakétával indul minden évben.
Based on work by