Prostki csata
A Wikipédiából, a szabad lexikonból.
Prostki csata: A lengyel-litván-tatár sereg győzelme a svéd-porosz hadak fölött 1656. október 8-án.
Prostki csata | |||||||||
---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|
|
|||||||||
Szembenálló felek | |||||||||
Lengyelország-Litvánia-Krími Tatár Kánság | Svéd Királyság-Porosz Hercegség | ||||||||
Parancsnokok | |||||||||
Wincenty Korwin Gosiewski | Georg Friedrich Waldeck, Bogusław Radziwiłł herceg | ||||||||
Szembenálló erők | |||||||||
kb. 12-13 000 fő | kb. 8 000 fő | ||||||||
Veszteségek | |||||||||
a lengyeleké kb. 250, tatárokéról nincs adat | mintegy 5 000 fő |
Tartalomjegyzék |
[szerkesztés] Előzményei
A lengyelek a Varsó alatti háromnapos csatában ugyan vereséget szenvedtek, s feladni kényszerültek immár másodjára fővárosukat, de északra újabb nagyobb haditetteket hajtottak végre, amellyel már a svédek visszavonulásának útját veszélyeztették.
A nyáron a szövetséges krími tatárok átlépték a porosz–lengyel határt, amellyel a háború egy új és talán legvéresebb szakasza a poroszországi tatárjárás indult el. A tatár lovasok nagy pusztítást vittek végbe a Porosz Hercegségben: falvakat és kisebb városokat pusztítottak el, lemészárolva német és porosz lakóikat, de az országban élő lengyel kisebbséget megkímélték. A tatárok nyomán hatoltak be a területre a lengyelek. Az egyik lengyel-litván sereg Wincenty Korwin Gosieiwki vezetésével Prostki felé vette az irányt, ahol gróf Georg Friedrich Waldeck vezetésével svéd-porosz csapatok állomásoztak.
[szerkesztés] A hadak és nagyságaik
Waldeck erői mintegy hat svéd regimentből (4 lovas- és 2 gyalogezred), valamint 5 porosz ezredből álltak, ezek közül egyik személyesen a gróf vezérlete alatt állt. Ezt még tovább erősítették különféle német (brandenburgi) erők, valamint a svédekhez még 1655-ben átállt Bogusław Radziwiłł herceg vezette négy zászlóalj (összesen 800 fő), együttesen kb. 8000 főt tettek ki.
Gosiewski seregei nagyjából azonos létszámban voltak az ellenségével, valamint egy Hassun-bej vezette tatár hordával (kb. 6000 lovas) összesen 12-13 ezer katonát számláltak. A könnyűlovas tatárok ellenben mint irreguláris haderő, összehangolt manőverekben és fegyverzetben elmaradt a nyugati típusú jól felszerelt, képzettebb svéd és német csapatokkal szemben. Nyílt csatában akármilyen nagy túlerőben voltak, ritkán tudtak helytállni reguláris csapatokkal szemben.
[szerkesztés] Az állások elfoglalása
Waldeck megerősítette a táborát és Prostkinál kívánta bevárni Gosiewskit. A lengyelek elfogott katonáktól értesültek arról, hogy további két porosz gyalogezred van úton Elkből (ma Ełk) Prostki felé, akik Waldeck erősítésére érkeznek.
Waldeck a sereg irányításában leginkább Bogusław herceg tanácsaira járt el. Eleinte a gróf azt tervezte, hogy elébe megy a két segítségül küldött alakulatnak, de Bogusław lebeszélte erről, s azt tanácsolta neki maradjon továbbra is a táborban, mert a nyílt mezőn nem lesznek képesek megállni a lengyel-litván huszárság rohamát.
Október 8-án aztán megérkezett a porosz-svéd táborhoz Gosiewski. A tatárok egy részét előre küldte, hogy vágják el Waldeck hadainak és az Elkből jövő csapatoknak az útját. A horda másik része Hassun bég vezérlete alatt hátramaradt.
[szerkesztés] A csata
Az ütközet elővédharccal indult: a csatateret egy kisebb folyó választotta el, melynek sekélyvizű gázlóján átkellt a tatár horda. A túlparton egy teljes porosz nehézlovasezreddel csaptak össze, akkor erővel vetve rá magukat, hogy a nagy veszteséget szenvedett német sorokat középen kettévágták. Segítésgükre egy csapat dragonyos érkezett. A tatárok egy darabig még folytatták a harcot, de mikor Bogusław herceg zászlóaljai is beavatkozni kívántak a harcba, meghátráltak. A táborból tüzet nyitottak, melyet egyenesen a gázlóra irányítottak. Ekkor vált világossá, hogy a tatárokat szándékosan engedték át a másik partra, hogy aztán beszoríthassák őket a golyózáporba. Az átellenes partról segítség nem érkezett, Hassun-bej ellenben utasítást kapott a szekértábor elleni támadásra. Az üldözés közben a lovasság annyira felgyorsult, hogy már majdnem utolérte a hordát, amikor a folyó előtt a tatárok kétfelé oszlottak. A mögöttük vágtázó németek pedig nem tudták lefékezni magukat és belerohantak a gázlóba. A táborból a tüzet szüntettek, nehogy kárt tegyenek a saját erőikben. Ezt követően megindult a lengyel támadás, ami a folyóba szaladt lovasságot elsöpörte a csatatérről. A lengyelek változatlan lendülettel ugrattak át a másik partra, ahol Waldeck majdnem teljes erejével ellenük indult. A szekértáborban Bogusław herceg felügyelte alatt két ezred maradt, s mikor Waldeck helyzete súlyossá vált, ezeket az alakulatokat is a csatába akarta vezényelni, mikor abban a pillanatban tört a táborra Hassun-bej. A zűrzavart még csak fokozta az, hogy a svédek és a poroszok szétvert maradványai a táborba betódulva összetorlódtak, a rend megbomlott, s pánik lett úrrá. A csatában mintegy ötezer porosz és svéd esett el, a lengyelek 250 embert vesztettek, de a legnagyobb veszteségei a tatár seregnek voltak. A tábort elfoglalva óriási hadizsákmányra tettek szert, de a fosztogatásban a tatárok jártak az élen.
Bogusław herceg épp néhány száz lovassal a balszárnyon menekült, amikor oldalba kapták a testvére, Michał Kazimierz Radziwiłł vezette udvari huszárok. Az egyedül tovább menekülő herceget a tatárok elfogták. Testvére Michał kiváltotta és rávette, hogy álljon vissza a lengyel király oldalára.
[szerkesztés] További események
Gosiewski október 22-én még egy nagy győzelmet aratott Waldeck és Otto Gustav Steinbock vezette svéd-porosz hadak felett a filipowi csatában.
A prostki vereség során X. Károly Gusztáv segítségért folyamodott II. Rákóczi György erdélyi fejedelemhez, aki még ez év szeptemberében Gyulafehérváron szövetséget kötött Moldvával a kozákokkal és Havasalfölddel. Rákóczi 1657. január 18-án átlépte a határt seregeivel, de hadjárata szörnyű tragédiába fult.
1657-ben a wehlaui szerződésben Brandenburg kiegyezett a Lengyel Királysággal. A tatárok hamarosan kivonultak a pusztításukat kegyetlenül megszenvedett Poroszországból, s a hercegséget a brandenburgi választófejedelem kapta meg.
[szerkesztés] Forrás
- Henryk Sienkiewicz: Özönvíz
- Wikipedia, wolna encyklopedia: pl:Bitwa pod Prostkami