Rohr Ferenc

A Wikipédiából, a szabad lexikonból.

Rohr Ferenc 1911-ben, lovassági tábornokként.

Dentai Rohr Ferenc báró (Franz Freiherr Rohr von Denta), (* Arad, 1854. október 30. – † Bécs, 1927. december 9.); erdélyi szász származású magyar katonatiszt, tábornok, 1913-14 között a magyar honvédség parancsnoka, császári és királyi tábornagy (Feldmarschall), I. világháborús hadvezér.

[szerkesztés] Élete

[szerkesztés] Származása, ifjúkora

Rohr Ferenc 1854. október 30-án született Aradon. Nagyapja asztalosmester volt az észak-csehországi Langendorfban (Dlouha Ves). Édesapja sorkatonaként került a császári-királyi hadseregbe, ahol tíz évnyi szolgálat után őrmesteri rangban fizetőmester lett, majd századási rangban, számvevőtisztként vonult nyugállományba. Fia, Ferenc a josefstadti gimnázium elvégzése után a sankt pölteni (Alsó-Ausztria) katonaiskolába került.

[szerkesztés] Katonai pályája a világháborúig

A bécsújhelyi Mária Terézia Katonai Akadémia (Theresianische Militärakademie) elvégzése után, 1876. november 1-jén hadnagyi rangot kapott, és a Károly főherceg nevét viselő galíciai 3. ulánus ezredhez vonult be, amely az alsó-ausztriai Stockerau városában állomásozott.

A lovassági csapatszolgálat, majd a bécsi Vezérkari Akadémia (Kriegsschule) elvégzése után 1881. május 1-jén főhadnagyi rangot kapott. 1883-ban a vezérkarhoz osztották be, ahol 1883. november 1-jén első osztályú századossá léptették elő. 1889–től az 1. huszárezrednél teljesített csapatszolgálatot, majd 1890-től ismét a vezérkarhoz helyezték, itt 1891. május 1-jén őrnagyi rangot kapott. Első komoly beosztását 1894-ben kapta, amikor kinevezték a 13. gyalogoshadosztály törzsfőnökének. Ugyanezen év november 1-jén alezredessé léptették elő.

1894-től 1897-ig a közös Hadügyminisztérium (Kriegministerium) 6. osztályához osztották be, 1896. december 30-án ezredesi rangot kapott, 1897 szeptemberében kinevezték a II. hadtest törzsfőnökének (Anton Resch ezredes megüresedett helyére). E beosztásban szolgált 1901 áprilisáig, amikor átadta helyét Vinzent Fox alezredesnek. 1903. május 1-jén vezérőrnaggyá léptették elő, és még ebben az évben áthelyezték a Magyar Királyi Honvédséghez, és kinevezték a pozsonyi 73. honvéd gyalogos dandár parancsnokává. Itt 1907. április 30-án altábornaggyá lépett elő. 1905–1909 között a honvéd lovasság főfelügyelőjének tisztségét látta el.

1909-ben kinevezték a Hadügyminisztérium osztályvezetőjévé és a katonai kiképző- és tanintézetek főfelügyelőjévé. 1911. november 1-jén lovassági tábornokká léptették elő. 1913 áprilisában kinevezték a M. Kir. Honvédség főparancsnokává. Ebben a beosztásban érte az első világháború kitörése.

[szerkesztés] Az I. világháborúban

[szerkesztés] A délnyugati fronton

Conrad vezérkari főnök kezdettől fogva nem bízott Olaszország semlegességben. Már 1914 augusztusában megbízta Rohr lovassági tábornokot, hogy a monarchia déli határainak védelmét az olasz támadás ellenmeg megszervezze. 1915 májusáig Rohr öt új hadosztályt állított fel. A védősereg 112 zászlóaljából 7 tartalékos magyar munkásosztagokból alakult, 29 népfölkelő, 21 menetzászlóalj, 1 tengerész, 39 tiroli és vorarlbergi lövész, 15 tiroli, karintiai és stájer önkéntes zászlóalj volt [1]. Rohrt kinevezték a Nyugat-Ausztriában: Graz, Innsbruck környékén, Stájerországban, Karintiában, Tirolban és Vorarlbergben állomásozó haderők (Gruppe Rohr) parancsokává. Ő irányította a tiroli és karintiai határvidék erődítési munkálatait is.

1915. május 23-án Olaszország hadat üzent a központi hatalmaknak, és nyomban támadást indított a Monarchia délnyugati határai ellen. Május 27-én a Rohr tábornok parancsnoksága alatt álló, rosszul felszerelt erőket egyetlen seregcsoportttá egyesítették. Az Armeegruppe Rohr a Karintiát az olasz Veneto tartománytól elválasztó Kárni Alpok (Karnische Alpen) déli lejtőin foglalt állásokat. Jobbszárnya a Puster-völgyre (Pustertal, Val Pusteria) támaszkodott, Goiginger altábornagy parancsnoksága alatt. Balszárnyához Svetozar Boroević gyalogsági tábornok 5. hadseregének északi szárnya csatlakozott, itt a Rudolf Stöger-Steiner altábornagy (a későbbi hadügyminiszter) által vezetett XV. hadtest állt. Az egész délnyugati front parancsnoka, Jenő főherceg tábornagy a Kárni Alpoktól északra, Klagenfurtban rendezte be parancsnokságát.

A Rohr seregcsoport 1915 májusától kezdve szembeszállt a Cadorna tábornok parancsnoksága alatt betörő olaszokkal, és sikerrel védelmezte Ausztria karintiai határvidékét, amíg a Monarchia jelentős erői az orosz fronton (a gorlicei áttörésnél) és a szerb fronton voltak lekötve. Délen, a venetói síkságon az olasz haderő sikeresen előrenyomult az Isonzó völgyéig, ahol elkezdődött a véres isonzói csaták sorozata.

Északon, a Kárni Alpokban az olasz csapatok a május 24-től június 22-ig tartó, heves határmenti csaták során kevés eredményt tudtak kivívni. A Kárni Alpok magas hegyei természetes védővonalat képeztek Ausztria és Velence között. A Rohr seregcsoport sikeresen meg tudta védelmezni a hágókat. Az olaszok Karintiába csak ott tudtak benyomulni, ahol hegyi harcban járatlan népfelkelő csapatokkal kerültek szembe, így az 1357 méteres Plöcken-hágó (Passo di Monte Croce) környéki hegyekben. Az ekkor elfoglalt hegycsúcsokat az alföldi VII. hadtest júniusi ellentámadása sem tudta visszafoglalni. Ezek az 1917-es caporettói áttörésig az olaszok kezében maradtak.

1916 februárjában – a tiroli offenzívára készülve – a karintiai seregcsoportot feloszlatták és megszervezték a 10. hadsereget, melynek parancsnokává Rohr tábornokot nevezték ki. Az elégtelen eszközök ellenére eredményesen folytatott határmenti védelemért 1916. május 1-jén vezérezredessé léptették elő. Klagenfurt városa díszpolgárává választotta. Rohr 10. hadserege jelentős szerepet játszott az 1916. május 15-től június 10-ig tartó Asiago-i csatában. A csatákban Rohr hadseregével szemben az olasz XII. hadtest állt, amely az olasz 3. és 4. hadseregek között önállóan ténykedett. A tiroli offenzívát az oroszok által keleten megindított Bruszilov-offenzíva miatt kellett leállítani.

1916. június elején Rohr vezérezredes a 10. hadsereg parancsnokságát átadta Karl Scotti altábornagynak. Június 18-án Viktor Dankl vezérezredestől átvette a 11. hadsereg parancsnokságát, amely Dél-Tirolban (trentinóban) állt. Ebben a tisztségében maradt 1917. február 28-ig, amikor a moldvai frontra vezényelték át a románok ellen (helyét a 11. hadsereg élén Viktor von Scheuchenstuel táborszernagy vette át).

[szerkesztés] Székelyföld védelme Románia ellen

Rohr vezérezredest a keleti fronton harcoló 1. hadsereg vezetésével bízták meg, amelynek parancsokát, Arz Artúr vezérezredest a Monarchia vezérkari főnökévé nevezték ki ki. Arz tábornok 1917. február végén adta át a hadsereg parancsnokságát Rohrnak. Feladata a székelyföldi hadműveletek irányítása, a román hadsereg teljes kiszorítása, a románokat támogató orosz haderő semlegesítése és Erdély határainak biztosítása volt. 1917. július 22-én a Kereszkij-offenzíva keretében az orosz és a román hadsereg Iaşi és Foksány felől egyesült támadást intézett a székelyföldi osztrák–magyar és német erők ellen. Rohr 1. hadserege és Mackensen 9. német hadserege augusztus 1-jén csak viszavonulás árán tudták megállítani a betörést (Lásd: mărăşti csata). Augusztus 6-án a román Vrancea tartomány felé indítottak ellentámadást (Lásd: mărăşeşti csata) A szeptemberig elhúzódó csaták nyomán a háború román államterületre tevődött át. December 15-én az orosz kormány fegyverszünetet kért, Románia magára maradt.

1918. január 30-án Rohr vezérezredest tábornaggyá (Feldmarschall) léptették elő. Ő volt a hatodik tábornagy a császári és királyi haderőben. Az 1. hadsereg, amely 1914 óta folyamatosan harcolt a keleti hadszíntéren, rendkívül súlyos vesztségeket szenvedett. A Romániával megkötött különbéke tehermentesítette Magyarország keleti határait, és lehetővé tette, hogy 1918. április 15-én a leharcolt 1. hadsereget is kivonják a hadrendből. Rohr tábornagy hadseregparancsnoki megbízatása befejeződött, a csík vármegyei frontról a katonai parancsnokságokat más frontokra helyezték át. Rohr Ferenc tábornagyot elutazása előtt, 1918 márciusában Székelyudvarhely és Csíkszereda közgyűlése díszpolgárságot adományozott Rohr Ferenc tábornagynak, a korabeli sajtójelentés szerint „az első és ma is egyedüli teljesen magyar honvéd hadvezérnek, aki ezt a katonák által elérhető legmagasabb rangot elnyerte.” [2]

Az Erdély védelmében szerzett érdemeinek elismeréseképpen Károly császár és király 1917. április 14-én Denta bárójának (Freiherr von Denta) rangjára emelte, emellett kinevezte a Magyar Királyi Darabont Testőrség kapitányává és a 48. gyalogezred (IR 48) tulajdonosává. A világháború során a harcmezőn tanúsított eredményes parancsnoki működéséért Rohr több magas kitüntetést is kapott: 1916 áprilisában a Lipót-rend nagykeresztjét, 1917. márciuásban az első osztályú Katonai Érdemkereszt 1. osztályát, a Vaskorona-rend első osztályú lovagkeresztjét, végül a Katonai Mária Terézia Rend (MMThO) lovagkeresztjét.

[szerkesztés] A világháború után

A Monarchia széthullása után Rohr Ferencet a magyar királyi hadsereg tábornagyává nevezték ki. Az új miniszterelnök, Károlyi Mihály, a „bolond gróf” azonban feloszlatta a magyar hadsereget, a románok harc nélkül foglalhatták el Erdélyt, és a Magyar Tanácsköztársaság erőfeszítései ellenére Budapestre is bevonultak.

Rohr tábornagy nyugdíjba vonult, a Bécs melletti Rodaun városban élt, itt halt meg 1927. december 9-én. A rodauni temetőben nyugszik, több családtagjával együtt. Unokája, Rodolfo Rohr, Brazíliában él.

[szerkesztés] Lásd még

Az 1917. júliusi -es román betörés: w:ro:Bătălia de la Mărăşti, w:en:battle of Mărăşti.
Az 1917. augusztusi Vrancea-i osztrák–magyar–német ellentámadás: w:ro:Bătălia de la Mărăşeşti, w:en:Battle of Mărăşeşti.

[szerkesztés] Külső hivatkozások

http://www.weltkriege.at Szolgálati és életrajzi adatok.
http://www.bibl.u-szeged.hu/bibl/mil/ww1/who/ Életrajz.
http://www.austro-hungarian-army.co.uk Életrajz, háborús pályafutás.
http://www.geocities.com/veldes1 Életrajz.
http://hronos.km.ru/biograf/bio_r/ror_fon.html „Hronosz” orosz nyelvű történelmi honlap.
http://www.hhrf.org/hargitanepe/2006/dec/hn061208.htm „Hargita Népe” cikk, 2006. december 8.
http://www.rodaun.info/denta/start-00.html Rodaun város honlapja, a Rohr család emléke.

[szerkesztés] Irodalom

Julier Ferenc: 1914-1918: A világháború magyar szemmel, Budapest, Magyar Szemle Társaság, 1933. ([3])
Galántai József: Magyarország az első világháborúban, Korona, Budapest, 2001.
Balla Tibor: Szarajevó, Doberdó, Trianon, Scolar, Budapest, 2003.
Залесский К.А. : Кто был кто во первой мировой войне. Союзники Германии. (Zalesszkij K.A.: Ki kicsoda az első világháborúban. Németország szövetségesei), Moszkva, 2003.

A lap eredeti címe "http://hu.wikipedia.org../../../r/o/h/Rohr_Ferenc_ae9b.html"