Sebészet

A Wikipédiából, a szabad lexikonból.

A sebészet, mint az emberi testbe invazív (esetenként roncsoló, csonkoló) technikákkal történő, gyógyító célú beavatkozás a konzervatív terápiák körébe tartozik és az orvosi szakma jó manuális készségeket igénylő, és elnevezésű ágát alkotja. A sebészetet – a sebek, sebesülések (köztük a ficamok, rándulások és húzódások) ellátását nem orvos képzettségű borbélyok, csontkovácsok, majd később felcserek és seborvosok végezték. Mai formájában a baleseti sebészet lát el hasonló feladatokat a sürgősségi betegellátás orvosi szakterület részeként.

[szerkesztés] A sebészeti beavatkozás

A sebész a tervezett műtét előtt a belgyógyásszal és altatóorvossal konzultál és a beteget tájékoztatja a műtét kockázatairól és következményeiről, illetve megszerzi a műtéthez a beteg írásos beleegyezését. A sebészeti beavatkozás neve műtét, amely a beavatkozás kockázatától függően lehet néhány értő mozdulat vagy több órás csapatmunka, ahol az operáló orvos „karmesterként” irányítja az asszisztáló orvosokat, műtősöket és ápolókat, illetve az azok által üzemeltetett gépi eszközöket.

A betegnek bíznia kell a sebészben, mivel a műtétek rendszerint előre nem látható, csak a test felnyitása után jelentkező kockázattal járnak. A bonyolult műveletben emellett hibázni is lehet, amely orvosi műhibának a következményei esetleg a beteg halálával és kártérítési igényekkel járhatnak. Ennek ellenére a sikeres sebészek nagy megbecsülésre számítanak, műtéti újításaikat világszerte másolják, és nevük az adott műtéti eljárásban fennmarad. Ilyen például a Blalock-Taussig műtét, egy úttörő szívműtét, amely nevét Alfred Blalock (1899 – 1964) amerikai sebészről és Helen B. Taussig (1898 – 1986) gyermekkardiológusról kapta.

Dr. Taussig tervezte meg és dr. Blalock vezette le az első „kék csecsemő” operációt, amely egy korábban operálhatatlan szívrendellenességgel (Fallot-tetralógia) született gyermek megmentését célozta. Az eljárásban a szívből kilépő artériát a tüdőbe vezető artéiával kötik össze, hogy a vérnek még egy lehetősége legyen oxigénfelvételre. A kapcsolatot (anastomosis) a kulcscsont alatti artéria és a pulmonáris artéria között hozták létre. Ez volt az első kékbabás műtét, és emiatt kapta a Blalock-Taussig söntölés (shunt) nevet. A műtét, melyre 1944. november 29-én került sor a híres Baltimore-i Johns Hopkins kórházban, jelentős állomás volt a gyermekszívsebészet történetében.

A sebészet újabban igyekszik elkerülni az idegen vér használatát (vérátömlesztést vagy transzfúziót), sőt magának a testnek a felnyitását is, ez utóbbit vér nélküli sebészetnek vagy minimális invazív sebészetnek nevezik.