Sindarin nyelv

A Wikipédiából, a szabad lexikonból.

A „sindarin” szó tengwar átírása

A sindarin egy J.R.R. Tolkien professzor által kidolgozott mesterséges nyelv. Középfölde világában találkozhatunk vele, a tündék közös nyelve a Harmadkorban. Az Első Korban a Beleriandban maradt sindák beszélték (a Telerik leszármazottai, akik a tündék Nagy Vándorlása során elhagyták Középföldét). Mikor a Noldák visszatértek Középföldére, átvették a sindarin nyelvet (bár továbbra is úgy tartották, hogy az eredeti anyanyelvük, a quenya sokkal szebb). A Noldák eredeti nyelve, a quenya egyfajta „tünde latinná” vált, amelyet ünnepélyes alkalmakkor, vagy például a költészetben használtak. A sindarin és a quenya nyelv közös tőről fakad (a két nyelvben sok hasonló szó is található), valószínűsíthetően mindkettő a korábbi „közös telerin”-ből ered. A hanyatlás előtt a Númenori emberek többsége is beszélte a sindarint, amelyet később Gondorban is ismertek (főleg a tanultak). A gyűrűk urában Tolkien egyszerűen „the Elven-tongue” (a tündék beszéde) néven hivatkozik a sindarinra.

Tolkien eredeti elképzelése szerint azt a nyelvet, amelyből a sindarin kifejlődött a Noldák beszélték (a tündék második klánja), de később úgy döntött, hogy a Sindák nyelve volt. Ez az oka annak, hogy a régebbi műveiben még Noldorinnak hívták a nyelvet, mint például az Etymologies-ban. Mikor a noldorinból sindarin lett, ezzel együtt átvette az (eredetileg vele kapcsolatban nem levő) Ilkorin nyelv néhány sajátosságát.

A noldorin/sindarin nyelv grammatikailag és fonológiailag leginkább a walesi nyelvvel rokon, amelyből Tolkien a hangzását és nyelvtana egy részét kölcsönözte (Tolkiennek – a quenya után – a walesi volt az egyik kedvenc nyelve). A sindarin agglutináló és izoláló jellegű nyelv, gyakoriak benne a magán- és mássalhangzóváltások, amelyek a kelta nyelvekre (főleg a bretonra) jellemzőek. Nyelvtana a quenya nyelvhez képest kevésbé kidolgozott, szókincse jelenleg körülbelül 2500 szó. A sindarinra ezenkívül valószínűleg hatással voltak a germán nyelvek, mivel Tolkien az óangol, óészaki és gót nyelvek mestere is volt. A tünde nyelvek lejegyzésére két elterjedt írás létezett, a gyakrabban használt Tengwar, és a Cirth rúnák.

[szerkesztés] Dialektusok

A Sindarin sokkal változékonyabb, mint a régebbi nyelv, és többféle helyi „dialektusa” létezik. Az Első Kor során a következő nyelvjárásokat beszélték:

Doriathrin, avagy Doriath nyelve, a sindarin egy sok archaikus formát megőrző változata, „a nyelv legnemesebb formája”
Falathrin, avagy Falasi dialektus, később Nargothrond-ban is beszélték
Északi sindarin, eredetileg Dorthonionban és Hithlumban beszélték a sindák, sok egyedi szót tartalmazott, a beleriandi sindák számára nem is volt teljesen érthető

A Nolda befolyás hatására – a Doriathrint kivéve – a dialektusok változtak, és sok quenya jellegzetességet átvettek, csakúgy mint olyan egyedi hangváltásokat, amelyeket a Noldák dolgoztak ki (akik szerették alakítani a nyelveket). Miután a Noldák és a Sindák szétszóródtak a későbbi beleriandi csaták során, a különböző dialektusok eltűntek. A Balar szigeti menedékekben és a Sirion Hasadékaiban egy új nyelvjárás alakult ki, amely főként a Falathrinra hasonlított. A Másodkorban és a Harmadkorban a sindarin volt a közvetítő nyelv (lingua franca) a tündék és barátaik között, míg ki nem szorította a közös nyelv (a nyugori, amelynek őse – a sindarin befolyás hatására megváltozott – Adûnaic nyelv volt).

Maga a „sindarin” szó quenya eredetű, jelentése „a sindáknak”. A sindarin szó a nyelvre valószínűleg az „Edhellen” volt („tünde [beszéd]”).