Középfölde

A Wikipédiából, a szabad lexikonból.

Középfölde a neve a J. R. R. Tolkien által elképzelt ősi földnek, ahol az író számos története játszódik. Maga a szó az óangol Middangeard fordítása, amely kelta, illetve óskandináv mondákban, mítoszokban az emberek által lakható világra utal. A szó nem rokonértelmű a tündék által a földrésznek adott Endor vagy Ennor névvel (Quenya ill. Sinda nyelven).

A monda szerint az Endor kontinensből alakult ki Eurázsia, miután az ősi Föld felvette a mai gömbölyű formáját.

Bár Középföldét gyakran gondolják más univerzumba valónak, valójában a Föld kitalált múltjában található, a 6000-7000 évvel ezelőtti időkig. Tolkien több levelében is kijelentette, hogy Középfölde magán a Föld bolygón (ahogy Tolkien mitológiájában nevezik, Ardán) van. A könyveiben elmesélt történetek nagyrészt az Endor kontinens észak-nyugati részén játszódnak, amely a mai Európának felel meg; nagyon keveset tudunk világának más részeiről.

Középfölde történelme számos korra tagozódik. A hobbit és A Gyűrűk Ura mind a Harmadkor végének és a Negyedkor hajnalának eseményeivel foglalkoznak, míg A szilmarilok nagyrészt az Első korban játszódik. Az eredetileg lapos világot (Ardát) a Másodkor végén Eru, a teremtő változtatta gömbölyűvé.

Középföldéről fennmaradt információk nagy része Tolkien olyan írásain alapul, amelyeket az író nem fejezett be és így életében nem is adták ki őket.

Tartalomjegyzék 1 A név 2 A föld 3 Teremtéstörténet 4 Földrajz 5 Középfölde lakói 5.1 Maiák 5.2 Mágusok 5.3 Tündék 5.4 Emberek 5.4.1 Az első kor emberei: edánok és keletlakók 5.4.2 A Másodkor: Númenor és a dúnadán királyságok 5.4.3 A Harmadkor 5.4.4 Egyéb emberek 5.5 Törpök 5.6 Hobbitok 5.7 Entek (és huornok) 5.8 Orkok 5.9 Trollok 5.10 Lidércek 5.11 Egyéb, nem emberszerű, félig vagy teljesen értelmes fajok 6 Beszélt nyelvek 7 Történelme 7.1 Első kor 7.2 A Másodkor 7.3 A Harmadkor 7.3.1 A Gyűrűháború 8 Hivatkozások 8.1 Források, irodalom 8.2 Külső hivatkozások

[szerkesztés] A név

A „Középfölde” (angolul Middle-earth) nevet nem Tolkien találta ki, már létezett az óangolban middanġeard, a középangolban midden-erd vagy middel-erd, az ősi skandináv nyelven pedig Midgard formában. Ez megfelel annak, amit a görögök οικουμένη (oikoumenē), vagyis „az emberek által lakott világ” néven emlegettek. Ez a fizikai világ, a láthatatlan világok ellentéte (J. R. R. Tolkien levelei, 151). Maga a „Mediterrán” szó is a latin medi – középső és terra – föld szavakból származik.

Middangeard többször is előfordul a Beowulfban, amelyet Tolkien modern angolra fordított és amelynek vitathatatlanul egyik legnagyobb szakértője volt. Ihletett merített Cynewulf Crist című versének egyik részletéből is:

Éala Éarendel engla beorhtast / ofer middangeard monnum sended.

Üdvözlünk Earendel, legragyogóbb angyal / ki középföld fölé küldettél az emberekhez

Az Éarendel névből (amely hajnalcsillagot jelent de bizonyos esetekben Krisztusra utal) származik Tolkien tengerészének, Eärendilnek az elnevezése.

A „Középfölde” nevet Tolkien tudatosan használta A hobbit, A Gyűrűk Ura, A szilmarilok és egyéb kapcsolódó, 1937 utáni írásaiban. Ekkorra elvetette korábban fejlesztett mondáinak egy részét annak érdekében, hogy kialakíthassa Észak-Európa általános mitológiájának koncepcióját. "Középfölde" az ő használatában az egész világra utal és nem csak annak egyes részleteire.

Az ősi germán és skandináv mitológia szerint a világegyetem kilenc, egymáshoz kapcsolódó fizikai síkból állt. Az emberek birodalma, a Középső föld ennek a világegyetemnek a középpontjában volt. A tündérek, istenek, óriások birodalmai a földet körülvevő tengeren túli területen volt. A holtak birodalma a Középső föld alatt helyezkedett el. Egy a tengeren átívelő szivárvány-híd, Bifrost kötötte össze azt a földet Asgaarddal. Egy külső tenger vette körbe a hét másik világot (ezek neve Vanaheim, Asgaard, Alfheim, SvartAlfheim, Muspellheim, Nidavellir, és Jotunheim volt). Ebben a koncepcióban a „világ” kifejezés sokkal inkább jelentett törzsi területet, mint fizikailag valóban elhatárolt világokat.

Tolkien eredeti mitológiája, Az elveszett mesék könyve szerint a germánok birodalma az a föld, amely később Anglia lett és létezik egy másik, mesebeli világ, a tündéreké. Miután ezt elvetette új mondát hozott létre, amely egy elképzelt északi birodalomban játszódik, amelynek nem volt kapcsolata a modern kontinensekhez. Ez az elképzelt föld a mitikus „lapos Föld” része volt, amely nagyon hasonlít a germán-kelta regék világához.

Középfölde eredeti angol neve ("Middle-earth") gyakran helytelenül jelenik meg az angol nyelvű médiában ("Middle Earth" vagy "Middle-Earth"). Sokan azonosítják Középföldét Ardával, annak ellenére, hogy Tolkien maga Ardát a Naprendszerrel azonosította különálló fizikai égitestek (mint amilyen a Nap és a Hold) hozzáadásával.

[szerkesztés] A föld

Sokan azon elmélkednek hogy Középfölde térképe a mi való világunk alapján lett kitalálva. Felsorolnak pár nyilvánvaló klimatológiai, botanikai és állattani egyezést. A Hobbitok Megyéje elterülhetne Angliában, Gondor a mediterrán Olaszországban és Görögországban, Mordor a sivatagos Törökországban és a Közel Keleten. Dél-Gondor és Harad környéke feküdhetne Észak-Afrikában, Rovanion Németország erdeiben és Dél- és Nyugat-Oroszország sztyeppéin és a forocheli jég öböl akár Norvégia fjordjainál. Tolkien szerint nincs pontos fizikai egyezés a Középfölde országai és napjaink régiói között.

[szerkesztés] Teremtéstörténet

[szerkesztés] Földrajz

Középfölde földrajzát J. R. R. Tolkien és fia, Christopher Tolkien közösen és fokozatosan dolgozták ki, de a fő érdem a fiúé; ő volt az, aki végül a földrajzi elképzeléseket rajzba is öntötte (The Shaping of Middle-earth, IV. kötet, The History of Middle-earth). Christopher Tolkien több térképet tett közzé a „lapos Földről”, melyet apja Az Elveszett Mesék könyve számára gondolt ki. Egy Tolkien-rajongó geográfus, Karen Wynn Fonstad egy egész atlaszt (Középfölde Atlasza) készített Középfölde térképeiből, melyet elsősorban a három fő mű (A szilmarilok, A hobbit és A Gyűrűk Ura) szövegében található adatatok figyelembevételével végzett számítások alapján állított össze. Ezek még nem számítottak „hivatalosan elismert” térképeknek, de az Atlaszt aztán a The History of Middle-Earth és más Tolkien-kiadványok térképeinek segítségével tovább pontosította.

A Hobbit, A Gyűrűk Ura és A szilmarilok c. művekben Tolkien és fia több térképet is publikáltak, és e három mű az eredeti szerző(k) által is készített térképek egyetlen lelőhelye. Ezen térképek közt sok ellentmondás van. Arda geográfiájáról bármilyen vita ezen és más okok miatt csakis spekulatív és ellentmondásos eredményekkel kecsegtető lehet.

[szerkesztés] Középfölde lakói

Középfölde Tolkien szerint sok értelmes (elsősorban, tagolt beszédre képes) fajnak ad otthont. Ami a nem intelligens fajokat (az állat- és növényvilágot) illeti, az nagyjából a mai Föld élővilágával azonos.

[szerkesztés] Maiák

A maiák (nagyjából a keresztény mitológia „angyalainak”, illetve az ópogány mitológia nimfáinak, tündéreinek, illetve helyi isteneinek felelnek meg) szellemi természetű, de anyagi alakot felvenni képes, varázshatalommal bíró lények. Aki nem szolgálják közülük a gonosz erőit, azok általában magányosan, ritkán lakott vidékeken viszonylag elvonultan (bár néha más lények házastársaként) élnek vagy éltek (pl. Melian, illetve a minden bizonnyal közéjük tartozó Bombadil Toma – bár erre még közvetett utalás sem szerepel Tolkien munkái között, de a "világ" ismeretében erősen gyanítható) és nem vesznek részt más népek közéletében. Kivétel ez alól néhány mágus (pl. Gandalf/Olórin), akik részt vesznek a Fehér Tanács munkájában és a Szauron elleni harcban. Sok maia még az óidőkben a lázadó vala, Melkor szolgálatába szegődött, a legjelentősebbek köztük a balrogok, illetve Melkor tanítványa és utóda, Szauron (Melkor legyőzése után a sötét erők ura). Vélhetően (de nem bizonyosan) a buckamanók is egykor közéjük tartoztak.

[szerkesztés] Mágusok

A mágusok (istarok) varázshatalommal rendelkező „öreg, de friss emberek” alakjában érkeztek Középföldére a Tengeren túlról, a tündék szerint Halhatatlanföldről, hogy segítsék a szabad népeket a Szauron elleni harcban. Ezek a Mágusok egy többé-kevésbé hierarchikus rendet („szerzetesrendet”) alkotnak, minden mágusnak megvan a maga sajátos hatalma és ereje, melyet egy-egy szín jelképez. A Rend fejének színe fehér. Eredetileg a maiák közé tartoznak, de Középföldére emberi formában küldték őket. Ez nem csak azt jelenti, hogy emberi testük lévén meg kellett ismerniük az éhséget és a szomjúságot, de korábbi lényük tudásának nagy részét is hátrahagyták, és csak halványan emlékeztek egykori önmagukra.

Eredetileg öten voltak, de a Gyűrűk Ura csak hármukat említi (Gandalf, Szarumán, Radagast), a kék mágusokról csak Tolkien jegyzeteiben marad fenn némi töredékes információ. Eszerint a másik két istart Alatarnak és Pallandonak hívták Valinorban és Kék Mágusokként (Sind.: ithryn luin) ismerték őket Középföldén. Keveset tudunk róluk, feltehetően keletre mentek, ahonnan nem tértek vissza. Tevékenységükről csak találgatások lehetségesek.

A Mágus (Tolkien angol kifejezésével wizard) mint rend, nem azonos a varázsló vagy mágus fogalmával. Középfölde mitológiájában tanulható mágia nem létezett, minden mágikusnak nevezett hatás a használó inherens képessége volt. Ezt a másodteremtő erőt Tolkien professzor 'will'-nek (a.m.: akarat, hatalom) nevezi, és kizárólag a valákban, maiákban és (korlátozottabb mértékben) a tündékben van meg.

[szerkesztés] Tündék

A tündék a világ körein belül halhatatlanok és sosem betegszenek meg. Hasonlítanak az emberekre, azzal a különbséggel, hogy a tündék mindannyian gyönyörűek. Sokal jobbak az érzékszerveik és tisztább a tudatuk, mint az emberé, betegségek nem támadhatják meg őket és olyan sebekből is képesek felgyógyulni, ami emberre nézve bízvást halálos lenne. Középföldén a tündék különböző nemzetségei élnek, és ezek néhány tulajdonságban különböznek egymástól mind fizikailag, mind életfilozófiailag.

Az erdei tündék (laiquendek) például a legjátékosabbak és leghuncutabbak a tündék nemzetségei közül, és mivel ők voltak azok, akik soha nem látták Valinort (a tündék földjét), nem vágyakoztak a Tenger után mindaddig, amíg a Tenger hívó szavát nem érezték. (pl. Tolkien történeteiben az erdőtünde herceg Legolas nem tudott ellenállni a Tengernek, ezért az elbeszélések szerint Glóin fia Gimlivel, a tündebaráttal együtt elhajózott Valinorba).

A nemestündék (noldák) erőteljes felépítésűek, többnyire fekete hajúak és neves kovácsok, fémmívesek kerültek ki közülük. Ők voltak azok, akik sürgették a visszatérést Beleriandba, és akik a legnagyobb számban tértek vissza oda. A Harmadkor végére már csak kevés nemestünde maradt Középföldén. Főként Tirion városában éltek.

A vanyák (széptündék) – méltón nevükhöz – kecsesek, szőke hajúak, kék szeműek voltak. Legtöbbjük a valák árnyékában élte le életét, főként Valimarban.

A tündék Harmadik Házáról, a telerekről nem sokat tudni, mindössze annyit, hogy ők érkeztek utolsóként Valinorba. Városuk Alqualondë.

A féltündék ember és tünde különös házasságából születtek, de ez igen ritka volt. Eärendil és Elwing fiai, Elrond és Elros választhattak a halhatatlanság és a halandó lét (amit a tündék az emberek ajándékának tartottak) között. Elrond az előbbit, Elros az utóbbit választotta (igaz, jóval tovább élt, mint bármelyik más halandó), és Tar-Minyatur néven a legnyugatibb emberi birodalom, Númenor ura lett.

[szerkesztés] Emberek

[szerkesztés] Az első kor emberei: edánok és keletlakók

Az emberek Ilúvatar „másodszülött” gyermekei, akik a Nap első keltekor ébredtek fel. Két fő csoportjuk a nyugati emberek (edánok) és a keleti emberek (keletlakók). A nyugati emberek három Házra oszlottak az Első Korban (az Első Beor háza, a Harmadik Haleth háza vagy a haladok és a Második Marach népe; a keletlakók két ismert törzse pedig Bóré és Ulfangé). Ezen kívül más keletlakók létezéséről is tudunk, akik azonban valószínűleg egy területre (Hithlumba) költöztek és összekeveredtek Ulfang népével a Nirnaeth Arnoediad (Megszámlálhatatlan Könny csatája) után.

Az edánok és keletlakók vélhetően a sötét erők fenyegetése elől vonultak egyre nyugatabbra, mígnem találkoztak a noldákkal, akiknek tanítványai lettek és szolgálatukba álltak. Az emberiség e része segítette a tündéket a Sötét Úr elleni harcban, noha annak sikerült rábírnia sok más emberi törzset a saját szolgálatára.

[szerkesztés] A Másodkor: Númenor és a dúnadán királyságok

Morgoth (egykor Melkor), az Első Sötét Úr legyőzése után ezért a valák létrehozták Andort (Ajándékföldet) vagy Númenort (Nyugathont) Valinor és Középfölde között; és az edánoknak adták, hogy ők is részesedjenek Halhatatlanföld fényéből, noha az utóbbira lépésüket megtiltották. Númenorban az edánok utódai (akiket a Másodkortól már dúnadánoknak, Nyugathon embereinek neveztek) sokáig háborítatlanul éltek, de aztán hajózni kezdtek, és uralmuk alá vonták Középfölde nagy részét, létrehozva délen a Gondori és északon az Arnori Birodalmat; sőt Délfölde egy részén is (Umbar) terjeszkedtek. A Númenorban felerősödő tünde ellenesség (ami pl. abban is megnyilvánult, hogy Tar-Calmacil után az uralkodók adúni neveket vettek föl), akkor érte el tetőpontját, amikor Arany Ar-Pharazón inváziót vezetett Valinor ellen (minden jel szerint Szauron ösztönzésére). Ilúvatar dühében megsemmisítette a flottát és a tengerbe süllyesztette a minikontinenst, Arnort pedig ezután a Szauron szolgálatában álló szomszédai (az Angmari Királyság, és olyan csatlósai, mint Carn Dūum) kitartó háborúskodással lassan megsemmisítették, földjének jó része lakatlanná vált.

A legenda szerint Szauron (akit númenorban tartottak fogva) ekkor vesztette el véglegesen halandó kinézetét, ezentúl többé nem ölthetett „embernek tetsző” alakot.

Númenor pusztulását csak az a maroknyi tündebarát élte túl, akiknek vezetői Elendil és fiai, Isildur és Anárion voltak.

[szerkesztés] A Harmadkor

Az arnori dúnadánok maradéka a kószák vándornépévé satnyult, de később közülük került ki Gondor királya, Aragorn-Elessar Telcontar. Gondor királya háborúban meghalt, és ezután nemzedékeken át, Aragorn király visszatértéig helytartók kormányozták. Gondor védte pajzsként Középfölde szabad népeit a mordori Szaurontól, a második sötét úrtól.

[szerkesztés] Egyéb emberek

Rohírok, varágok, haradiak, dúnföldiek, a fekete númenoriak, hó-emberek, beorn-fiak, bardfiak, Brí-beliek, északi emberek (a „nem-dúnadánok”: carndumiak, angmariak stb.), Ghan-Buri-Ghan népe (drúadánok) stb.

[szerkesztés] Törpök

A Szabad Népek egyike, akiket az egyik vala, Aulë (a kovács) teremtett, de az Ilúvatar Gyermekeinek számító két faj (tündék és emberek) mellett Ilúvatar Fogadott Gyermekeinek számítanak. A legenda szerint Aulë – megunván az üres Ardát és azt, hogy nincs, kinek tudását átadja – megteremtette a törpék Hét Atyját (innen a hét törzs), ám mivel Eru Ardát saját gyermekeivel, a tündékkel szerette volna először benépesíteni, Aulë csak később ébresztette föl törpéit álmukból.

A törpök, saját szavukkal khazadok emberszabású, alacsony és széles, erőteljes, tömzsi lények, valamennyien (asszonyaik is) szakállt viselnek. Kb. 250 évig is élhetnek. Kiváló bányászok és kézművesek, amellett Középföldén harci erényeiket is minden nép illő tisztelettel emlegeti. Ehhez hozzájárul, hogy mesterei a páncél- és fegyverkészítésnek, kiválóan kovácsolják a vasat és a követ. Kedvenc fegyvereik bárd, szekerce stb. típusúak. Büszke és makacs természrtűek. Az idők során változó szívélyessű kapcsolatot tartottak fenn a noldákkal, mely hol közös munkákban, hol az egymás elleni háborúkban nyilvánult meg.

Egymás közt saját nyelvükön érintkeznek, ez a khuzdul, de más népek előtt e nyelvet a legnagyobb titokban tartják. Egyébként is titkolózóak és hajlamosak a kapzsiságra, noha szomszédaik ettől eltekintve megbízhatónak és tisztességesnek tartották őket. Egyesek közülük a sötét erőkkel szövetkeztek, de ez közel sem általános e nép körében.

[szerkesztés] Hobbitok

Szerény, de nagyon régi eredetű, apró termetű nép. A törpöknél magasságban alig kisebbek, noha nem olyan vaskosak, zömökek, és szakállat sem hordanak. Ritkán nőnek 120 cm-nél magasabbra. Fülük hegyesebb, mint az átlagemberé, lábfejük pedig az emberénél hosszabb és dús szőrzet borítja, talpukat vastag megkeményedett bőr fedi, ezért soha nem viselnek cipőt. Az emberek félszerzetnek, a tündék periannath-nak hívták őket. Alighanem az emberi fajból ágaztak el (legalábbis A Gyűrűk Ura A Hobbitokról c. előszava ezt sejteti, de biztosat maga sem mond). Ahogy Tolkien írja: „Arcuk a legtöbbször inkább jóindulatú volt, mint szép: széles, pirospozsgás, szemük csilllogó, szájuk mindig nevetésre állt”. Három fajtájuk a sztúrok, a gyaplábúak és az irhafakók. Hazájuk a Megye, egy otthonos vidék, amely Középfölde eldugott zugában fekszik. Legnagyobb részük földművelő életmódot folytat, általában békés természetű népek. Nem nagyon kevelik a modern gépeket, szeretnek enni, naponta akár hatszor is asztalhoz ülnek. Szeretik az élénk színű ruhákat. Halandó lények. Tolkien – elmondása szerint – elsősorban az angol kispolgár figuráját rajzolta meg bennük, rokonszenvet keltően. A hobbit szó valószínűleg a rohani „holbylta” szóból ered, amelynek jelentése „gödörépítő” volt. A hobbitok ugyanis sokágú földalatti lyukat építettek lakás céljára. Ezek az odúk meglepően kényelmesek, otthonosak és tiszták voltak. A hobbitok nem szívesen keltek útra, ezért szinte nincs is köztük kalandor utazó.

[szerkesztés] Entek (és huornok)

Az ent (onod) az ősidőkben a valák közreműködése által született faj, mely külsőleg a fákra hasonlít leginkább. A tündék „a fák pásztorainak” is nevezik őket. Középfölde ifjú éveiben az Eriadort beborító hatalmas erdőség „urai” voltak, a harmadkorra azonban maroknyi megmaradt csapatuk a Fangorn-erdő őreivé váltak.

Az entek még emberszabásúnak mondhatóak, noha „döbbenetesen rendhagyó” alkatúak, óriási (több ember magas, fányi) méretűek, teljesen értelmesek, fizikai erejük rendkívül nagy. Egymás közt saját nyelven (ó-ent) beszélnek; a beszéd képességét állításuk szerint a tündéktől kapták, de képesek az emberi (és egyéb) nyelveken (elsősorban a közös nyelven, nyugoriul) is beszélni, mégpedig kiválóan (ld. A Gyűrűk Ura, F Függelék: Egyéb fajokról). Ők (az ún. huornokkal együtt) döntötték meg az áruló mágus, Szarumán hatalmát a Harmadkor végén. Az enteknek ugyanannyi fajtája van, ahány fafajta, egyesek a szilekre, mások a tölgyekre, a fenyőkre, a berkenyékre stb. hasonlítanak. Ők, vagyis Szilszakáll (Fangorn, a vélhetőleg legidősebb ent) veszi pártfogásába Pippint és Trufát amikor azok eltévednek Fangornban.

Egyes entek némává, lassúvá lesznek, mintegy hibernálódva fa-állapotba kerülnek, mások ebből az állapotból felébredhetnek. Az ent és fa állapotok közti átmeneti állapotban lévő kvázi entek a huornok; az enteknél nem kevésbé veszélyesek, ha feldühítik őket.

[szerkesztés] Orkok

Az orkokat minden teremtmény megveti, aki csak Középföldén él. Szárazföldi, emberszabású, de embernél alacsonyabb és torz alkatú, kinézetű, karikalábú és hosszú karú, csúf, mocskos, harcias és mindenestől gonosz lények; akik törzsi szervezetben élnek; és akiket a sötét erők teremtettek (torzítottak el elfogott tündékből) az óidőkben a tünde fajta megcsúfolására és az ellenük való harcra. Nagyjából az ősi mitológiák gonosz manóinak felelnek meg. Éjjeli lények és jobbára barlangokban laknak. Legtöbb fajtájuk a napot nem képes elviselni (de még az erős holdfényt is nehezen). Más értelmes fajták húsát és a döghúst is megeszik, és általában csak pusztítani képesek, alkotni pedig csak gonosz dolgokat (mint fegyverek és egyszerűbb ostromgépek). Az orkoknak több fajtája is van. Minden törzs a maga külön nyelvjárását beszéli, a fajok közti kommunikációhoz töbnyire a nyugori eltorzított változatát használják. A vadászaton és gyűjtögetésen kívül általában rablásból élnek, vagy pedig náluknál nagyobb gonosz erőket, urakat és birodalmakat szolgálnak katonaként (a két utóbbi tevékenység persze közel sem zárja ki egymást). Legtöbbjük Szauron katonája. A sötétségben érzik jól magukat, gyűlölik a nappali világosságot. Némelyik fajtájuknak fizikai sérülést is okoz a napfény. A könyv (főként A babó) elvétve goblinoknak (a magyar ford. koboldoknak) is nevezi őket.

[szerkesztés] Trollok

Hatalmas cammogó járású, gonosz lények, amelyek Középföldén ólálkodnak és – húsevő voltuknál fogva – minden teremtmény számára veszélyt jelentenek. Emberszabású, óriási (több embernyi magas) méretű, csúf, torz testalkatú , idomtalan és csekély értelmű lények. Több fajtájuk létezik, pl. a hegyi vagy a barlangi trollok, ezen kívül az újabb időkben, röviddel Szauron bukása előtt tűnt fel egy értelmesebb és veszélyesebb troll-fajta, az olog-hai. Beszédre korlátozottan képesek (képesek a közös nyelven bizonyos szinten érintkezni más fajokkal, de valószínűleg a Fekete Beszédet is ismerik). Félig állati sorban tartva, a sötét erők gyakran használják őket szolgaként teherhordásra, ostromgépek kezelésére, de gyalogos katonaként is (fegyverük általában óriási harci pöröly, vagy hasonló fegyver). A Szilszakáll nevű ent szerint a trollokat a Sötét Úr (vsz. Morgoth) teremtette az entek megcsúfolására (forrás: A Gyűrűk Ura, III. könyv IV. fej.). A legtöbb troll kővé dermed, ha napfény éri a testét. A Szauron által teremtett fajuknak, az Olog-Hai trolloknak azonban még ez sem jelent veszélyt.

[szerkesztés] Lidércek

A lidércek félig-meddig anyagi természetű „árnyak”, az emberi holtak lelkei, akikké haláluk után egyes emberek válnak. A lidérccé válásnak „természetes” okai is lehetnek (bár a legtöbb emberből nem válik lidérc halála után), de lehetséges mágia vagy átok, vagy egyéb mesterséges beavatkozás hatására is. Más fajok esetében csakis az utóbbi ok lehetséges az ilyesmire, legalábbis ellenpéldát nem ismerünk.

A lidércek szerte Középföldén legismertebb és legrettegettebb képviselői a gyűrűlidércek vagy nazgûlok.

[szerkesztés] Egyéb, nem emberszerű, félig vagy teljesen értelmes fajok

Mint pl. a mearák vagy a kőszáli sasok, illetve a valinori kutyák (elsősorban Huan, a Hűséges). A sötét teremtmények közül pl. a vargok, a crebainok (varjak), az urulókik (tűz-sárkányok) vagy A Tó őre. A semelyik oldalhoz nem tartozó lények közül pl. Fűzfa apó („aki” valószínűleg a huornok fajába tartozik, de bizonyosat nem mondhatunk).

[szerkesztés] Beszélt nyelvek

[szerkesztés] Történelme

[szerkesztés] Első kor

[szerkesztés] A Másodkor

[szerkesztés] A Harmadkor

[szerkesztés] A Gyűrűháború

[szerkesztés] Hivatkozások

[szerkesztés] Források, irodalom

• J. R. R. Tolkien: A Gyűrűk Ura
• J. R. R. Tolkien: A szilmarilok
• Karen Wynn Fonstad: Középfölde Atlasza. Ciceró Könyvstúdió, Bp., 2004. ISBN 9635394764 Ford. Büki Gabriella, Füzessy Tamás, Tallián Balázs.

[szerkesztés] Külső hivatkozások

• Sötét erők Középföldén – Irodalomelméleti elemzés
• Encyclopedia of Arda