Tengervíz
A Wikipédiából, a szabad lexikonból.
| A tengervíz sóösszetétele | ||
| Só | g/l | % |
|---|---|---|
| nátrium-klorid | 27 | 77,76 |
| magnézium-klorid | 3,8 | 10,88 |
| magnézium-szulfát | 1,6 | 4,74 |
| kalcium-szulfát | 1,2 | 3,6 |
| kálium-szulfát | 0,9 | 2,46 |
| kalcium-karbonát | 0,1 | 0,34 |
A tengervíz a tengerekből vagy óceánokból származó víz. Legismertebb tulajdonsága az édesvízénél lényegesen magasabb sótartalma. Ez az érték átlagosan 35‰ (3,5%), ami azt jelenti, hogy minden liter vízben 35 g só (főként nátrium-klorid) található oldott állapotban. Az emberi sejtek között lévő ozmotikus folyadékban a só koncentrációja csak 9‰ (fiziológiás oldat), emiatt a tengervizet ívóvízként az ember nem tudja tartósan használni. Épp ezért, hajótörötteknek jó tudni, hogy a felnőtt ember napi konyhasó-szükséglete normális körülmények között (a mérsékelt égövön) kb. 5 gramm (1 teáskanálnyi).[1] Tehát, ha a fenti érték háromszorosát vesszük, amit a szervezet még fel tud dolgozni, akkor a tengervízból naponta kb. fél litert lehet meginni, a többi vízszükségletet más forrásból, például a magunkkal vitt ívóvíztartalékból, egyéb élelmiszerekből (például, gyümölcsökből) vagy esővízből kell fedezni.
A tengervíz sűrűsége 1020 és 1030 kg/m3 között változik. A pH értéke 7,5 és 8,4 közé esik. A hangsebesség a tengervízben kb. 1500 m/s.
Based on work by