Tiberius Claudius Nero

A Wikipédiából, a szabad lexikonból.

Tiberius Claudius Nero (Kr. e. 85 körül - Kr. e. 33.) az ókori római Claudia gens tagja, Tiberius Claudius Pius Felix Nero, Kr. e. 202 consuljának leszármazottja. Apja és anyja a Claudiusok patríciusi nemzetségének illusztris republikánus tagjai voltak.

Ő volt Tiberius római császár és Nero Claudius Drusus apja, Drusus Julius Caesar, Germanicus, Livilla és Claudius császár nagyapja, illetve Caligula déd- és Nero ükapja.

Quaestori szolgálatának letelte után Caesar flottájának lett parancsnoka az Egyiptom elleni hadjárat során. A győzelemben játszott szerepét a dictator papi ranggal honorálta, és utasította, hogy coloniákat alapítson Gallia provinciában (Narbo, Arelate).

Caesar halála után amnesztiát hirdetett a senatorok számára, később praetorrá választották. Az elkövetkező időszakban Tiberius a Caesar-párton belül Marcus Antonius híve lett, nem pedig a feltörekvő Octavianusé.

Kr. e. 43-42 körül vette feleségül rokonát, Livia Drusillát Rómában. Nemsokára megszületett első fia, Tiberius. Ekkor azonban már menekülnie kellett családjával együtt: először Szicíliába, Sextus Pompeiushoz utaztak, majd csatlakoztak Marcus Antoniushoz keleten. Csak három év múlva, Kr. e. 38-ban tért vissza várandós feleségével a fővárosba, amikor helyreállt a konszenzus a triumvirek között. Octavianus beleszeretett Liviába, és hamarosan elérte, hogy elváljon Tiberiustól. A válás napján már össze is házasodtak. Nem sokkal a menyegző után megszületett Lugdunumban (Lyon, Franciaország) a feltehetően Tiberiustól származó Drusus, akit csak pár hónap elteltével adtak vissza apjának. Tiberius felnevelte és taníttatta gyermekeit egészen 33-ban bekövetkezett haláláig. Temetési beszédét Tiberius mondta.

Amint Tiberius elérte a felnőttkort, 2 gladiátorviadalt rendezett apja és nagyapja emlékére a Forum Romanumon és az amphitheatrumban.