Transzoxánia
A Wikipédiából, a szabad lexikonból.
Transzoxánia vagy Má Wará' an-Nahr (arabul: ما وراء النهر = „Ami a folyó mögött van”) illetve Farārood (perzsául: فرارود) történelmi tartomány Közép-Ázsiában, a mai Üzbegisztán, Tádzsikisztán és délnyugat Kazahsztán területén, az Amu-Darja és Szir-Darja folyók között. A név latin eredetű és az „Óxosz/Oxus folyón túli” területet jelöli; az Óxosz az Amu-Darja görög neve volt.
A Transzoxánia név Nagy Sándor hódításai során került be a nyugati köztudatba, mert ő volt az, aki a Kr. e. 4. században meghódította. Transzoxánia volt a legtávolabbi pont északkeleten, ameddig a hellenisztikus kultúra eljutott, de valójában egy nagyon vegyes görög - perzsa - kínai - indiai - buddhista kultúra jellemezte egészen az iszlám hódításig.
A Szászánida-dinasztia alatt a tartomány fontos kulturális és tudományos központtá vált az erős királyi hatalom és a Selyemútból származó gazdasági jólét következtében. Transzoxánia legfontosabb városai Szamarkand és Bokhara voltak, mindkettő az Amu-Darjától északra elterülő vidékén. Mindkét város a perzsa kultúra központja maradt azután is, hogy az iszlám tért nyert Iránban és kulcsszerepet játszott a perzsa kultúra újjáéledésében a Számánida-dinasztia alatt.
Dzsingisz kán Horezm meghódítása során 1219-ben behatolt Transzoxániába is. 1227-ben bekövetkezett halála előtt a közép-nyugat-ázsiai területeket második fiára, Csagatájra hagyta; innen származik a későbbiekben használatos Csagatáj-kánság név.