Ulysses S. Grant
A Wikipédiából, a szabad lexikonból.
![]() |
|
az Egyesült Államok 18. elnöke | |
---|---|
Hivatali idő | |
1869. március 4. – 1877. március 3. | |
Alelnök(ök) | Schuyler Colfax (1869–1873) Henry Wilson (1873–1875) nem volt (1875–1877) |
Előd | Andrew Johnson |
Utód | Rutherford B. Hayes |
Született | 1822. április 27. Point Pleasant, Ohio |
Elhunyt | 1885. július 23. Mount McGregor, New York |
Politikai párt | Republikánus Párt |
Házastárs | Julia Dent Grant |
Aláírás | ![]() |
Ulysses Simpson Grant (született Hiram Ulysses Grant) (1822. április 27. – 1885. július 23.) egyesült államokbeli katona, politikus, hazája 18. elnöke 1869 és 1877 között. Nemzetközi hírnevét az amerikai polgárháború során szerezte az unió hadseregének tábornokaként.
[szerkesztés] A katona
A Mexikó ellen vívott háborúban tett szolgálatai után se katonai karrierje, se a civil szférában betöltött állásai nem hoztak különösebb sikert számára. Az áttörést a polgárháború jelentette, melynek első éveiben az Illinois állambeli katonai kiképzések eredményességével hívta fel magára a figyelmet. Katonai vezetőként aratott győzelmei döntőnek bizonyultak a háború menetében, megnyitva az utat a déli államok inváziója felé. Serege 1863-as chattanoogai győzelme után Abraham Lincoln kinevezte az uniós hadsereg élére.
Míg csapatai Georgia állam területén folytattak hadmozdulatokat, ő maga a déli Robert Lee tábornokkal szemben a Konföderáció fővárosának, a Virginia állambeli Richmondnak a bevételét készítette elő és felügyelte. A harcok hatalmas veszteségeket eredményeztek, ami felzaklatta a közvéleményt, de Lincoln kiállt tábornoka mellett, és támogatta a hadsereg veszteségeinek fedezését. Végül 1865 áprilisában a jelentős túlerőben lévő északi csapatok áttörték a déliek védelmét, és bevették Richmondot, megadásra kényszerítve Lee tábornokot.
A hadtörténészek általános értékelése alapján Grant a történelem legjobb hadvezérei közé tartozik. Vicksburgi hadjáratát szerte a világon tanulmányozzák katonai szakértők.
[szerkesztés] A politikus
1867-ben szembefordult Andrew Johnson elnökkel, és 1868-ban a Republikánus Párt színeiben elnyerte az elnöki széket. A hadsereg ügyes felhasználásával radikális reformokkal újraszervezte pártját a déli államokban. Kemény lépéseket tett az olyan szervezetek megfékezésére, mint a Ku Klux Klan.
Ugyan Grant maga becsületes maradt, szemet hunyt közeli munkatársai korrumpálódása felett, és kiállt mellettük, mikor üzelmeik nyilvánosságra kerültek. Megakadályozta a polgári szolgálat reformját és 1872-ben ellehetetlenítette a Republikánus Párt berkeiben működő reformmozgalmat. Az 1873-as gazdasági válság okozta recesszió hatásait képtelen volt visszafordítani. Mindezek miatt a politikai szakértők az Egyesült Államok kevésbé jelentős elnökei közé sorolják, bár tekintélye az utóbbi években valamelyest megnőtt a feketék jogainak támogatása miatt.
1880-ban nem tudta harmadszorra is megnyerni az elnöki választásokat.
Elődje: Andrew Johnson |
Az Amerikai Egyesült Államok elnöke 1869. március 4. – 1877. március 3. |
Utódja: Rutherford B. Hayes |
Az Amerikai Egyesült Államok elnökei | ![]() |
|
---|---|---|
Washington | J. Adams | Jefferson | Madison | Monroe | J.Q. Adams | Jackson | Van Buren | W. Harrison | Tyler | Polk | Taylor | Fillmore | Pierce | Buchanan | Lincoln | A. Johnson | Grant | Hayes | Garfield | Arthur | Cleveland | B. Harrison | Cleveland | McKinley | T. Roosevelt | Taft | Wilson | Harding | Coolidge | Hoover | F. Roosevelt | Truman | Eisenhower | Kennedy | L. Johnson | Nixon | Ford | Carter | Reagan | G.H.W. Bush | Clinton | G.W. Bush |