Adányi András

A Wikipédiából, a szabad lexikonból.

Adányi András (Dormánd, 1716. december 28. – Esztergom, 1795. október 13.) jezsuita tanár

[szerkesztés] Élete

Nemesi származású volt, 19 éves korában lépett a jezsuita rendbe, s próbaévei alatt Pécsett és Kassán tanította a latin nyelvtant, költészetet és szónoklatot. 1752-ben felszentelték, és bölcselettudori oklevelet nyert; azután Győrött a rend növendékeit tanította; innen Nagyszombatba tették át, hol három évig a filozófiai tudományokat adta elő. Azután Nagyváradon és Ungvárt mint hitszónok működött; 1760-ban visszahívták Nagyszombatba a teológia tanáránák. A rend eltörlése után Esztergomban az iskolák igazgatója lett, s haláláig e tisztséget töltötte be.

[szerkesztés] Munkái

1. Fastorum Hungariae Pars I. et II. Kassa, 1742.

2. Institutiones physicae generalis. Nagyszombat, 1744.

3. Philosophiae naturalis pars prima seu physica generalis. U. ott, 1755.

4. Pars recentioris physicae. U. ott, 1756.

5. Ode, quam Ant. Vörös, dum gymnasium Strigoniense inviseret, obtulit. Pest, 1777.

6. Ode ad primum lapidem gymnasii Strigoniensis, cum in fundamenta dimitteretur. Buda, 1779.

7. Odae non paucae viris et rep. litteraria bene meritis nomine gymnasii Strigon, oblatae, inter quas Oda ad cives occasione marmoreae statuae M. Theresiae Reginae. Pest, 1781.

8. A budai egyetem 1780. ünnepélyére többek társaságában ő is írt latin ódát, mely a többivel együtt jelent meg.

[szerkesztés] Forrás

• Szinnyei József: Magyar írók élete és munkái, Arcanum, Budapest, 2000, ISBN 9638602996