A Wikipédiából, a szabad lexikonból.

[szerkesztés] Habsburg-Lotharingiai Erzsébet Franciska Mária főhercegnő (EMERGENCY)

Erzsébet Franciska Mária főhercegnő, 1875 körül

Habsburg-Lotharingiai Erzsébet Franciska Mária főhercegnő (Erzherzogin Elisabeth Franziska Maria von Österreich-Toscana); * Buda, 1831. január 17. – † Bécs, 1903. február 14., osztrák főhercegnő, magyar és cseh királyi hercegnő, József nádor leánya, két k.u.k. tábornagy és két királyné édesanyja.

[szerkesztés] Élete

[szerkesztés] Származása, testvérei

Erzsébet Franciska Mária főhercegnő a budai nádori palotában született, a Habsburg-Lotharingiai család magyar ágából származott. Édesapja József nádor volt, (Habsburg-Toscanai József Antal János főherceg, 1776–1847), Magyarország nádora, aki Magyarországon élt, közvetítőként az osztrák központi hatalmat nehezen tűrő magyar rendek és a császári udvar között. Édesanyja Mária Dorottya Lujza württembergi hercegnő (1797–1855) volt, József nádor harmadik felesége. Öt testvér közül hárman élték meg a felnőtt kort:

• Erzsébet főhercegnő (*/† 1820, egy hónapig élt).
• Sándor főherceg (1825–1837, 12 évesen meghalt).
• Erzsébet Franciska Mária főhercegnő (1831–1903).
• József Károly főherceg (1833–1905), császári-királyi lovassági tábornok, 1869-től haláláig a Magyar Királyi Honvédség főparancsnoka.
• Mária Henrietta főhercegnő (1836–1902), aki Lipót brabanti herceg, a későbbi II. Lipót belga király (1835–1909) felesége és Belgium királynéja lett.

Erzsébet Franciskának két féltestvére is volt, József nádor második házasságából, amelyet Hermina Anhalt-Bernburg-Schaumburg-Hoym-i hercegnővel (1797–1817) kötött:

• Hermina Amália főhercegnő (1817–1842), aki később egy prágai apácakolostor főnökasszonya lett.
• István Ferenc főherceg (1817–1867), István nádor néven 1847-től 1848. szeptember 24-ig Magyarország utolsó nádora.

[szerkesztés] Első házassága

Erzsébet Franciska feltűnően szép leány volt. Tizenhat éves korában 1847. október 4-én Bécsben feleségül ment Habsburg-Estei Ferdinánd főherceghez, Modena hercegéhez (1821-1849), aki a házasság második évében meghalt. Egyetlen leánygyermekük született, néhány hónappal az apa halála előtt:

• Habsburg-Estei Mária Terézia modenai hercegnő (1849-1919), aki 1868-ban feleségül ment Wittelsbach Lajos bajor királyi herceghez (1845–1921), a későbbi III. Lajos királyhoz, Bajorország utolsó uralkodójához.

[szerkesztés] Második házassága

A 18 évesen megözvegyült Erzsébet Franciska főhercegnő 1854. április 18-án feleségül ment nagybátyjához, Habsburg-Tescheni Károly Ferdinánd főherceghez (1818–1874), Károly főhercegnek, az asperni győztes hadvezérnek, Teschen első hercegének fiához, Albert főhercegnek, Magyarország katonai kormányzójának öccséhez.

Ezt a házasságkötést Zsófia főhercegné erősen ösztözte, mivel feltűnt neki, hogy fia, az ifjú Ferenc József császár szemet vetett a vele szinte egykorú, csinos és fiatal Erzsébet Franciska özvegy hercegnére. Öt évvel az 1848-49-es forradalom és szabadságharc leverése után az elnyomott és katonai hatalommal kormányzott Magyarországon a politikai helyzet még mindig bizonytalan és veszélyes volt. Alig egy évvel korábban, 1853. február 18-án a magyar Libényi János Bécsben merényletet kísérelt meg az uralkodó élete ellen. Ebben a helyzetben Zsófia főhercegné, aki amúgyis magyarellenes szemléletű volt, semmiképpen sem akarta, hogy fia magyar nőt vegyen feleségül. A 23 éves Erzsébet Franciskát ezért hozzáadták a nála 13 évvel idősebb Károly Ferdinánd főherceghez. Ferenc József császár – még ugyanebben az évben – Wittelsbach Erzsébet bajor hercegnőt vette feleségül.

Károly Ferdinánd és Erzsébet Franciska Mária boldog házasságban éltek. Hat gyermekük született, négyen érték meg a felnőtt kort.

• Ferenc József főherceg (*/† 1855).
• Frigyes főherceg (1856–1936), Teschen hercege, császári és királyi tábornagy, 1914–17 között a Monarchia haderejének főparancsnoka.
• Mária Krisztina Dezideráta főhercegnő (1858–1929), aki 1879-ben feleségül ment XII. Alfonz spanyol királyhoz (1857–1885). Férje halála után Spanyolország régens királynéja maradt fiának, XIII. Alfonznak nagykorúsításáig (1902-ig).
• Károly István főherceg (1860-1933), a császári és királyi Haditengerészet (k.u.k. Kriegsmarine) főfelügyelője 1916-ig.
• Jenő főherceg (1863–1954) császári és királyi tábornagy, a Német Lovagrend nagymestere (Hoch- und Deutschmeister), a világháborúban a délnyugati front parancsnoka 1917-ig.
• Mária Eleonóra főhercegnő (*/† 1864).

A család a bécsi udvarban és a morvaországi Sziléziában lakott, a tescheni hercegi birtokon (Erzsébet Franciska sógora, Albert főherceg Teschen hercege is volt). Az 1866-os porosz-osztrák háború idején a főhercegnő rendszeresen látogatta a hadikórházakat, és segítette a sebesült katonákat.

Az özvegy főhercegné, családtagjaival: Ülnek jobbról balra: Erzsébet Franciska főhercegné, leányai Mária Krisztina Dezideráta, és Mária Terézia főhercegnők. Mögöttük állnak: Fia, Frigyes főherceg a feleségével, Izabella von Croy-Dülmen hercegnővel.

1874-ben második férje, Károly Ferdinánd is meghalt. Fiait, Frigyes, Károly István és Jenő főhercegeket nagybátyjuk, a gyermektelen Albert főherceg fogadta örökbe. Az idős tábornagy, a haderő főparancsnoka segítségével mindhárman tábornoki rangra emelkedtek és jelentős parancsnoki beosztásokba kerültek a császári és királyi hadseregben.

1895-ben Albert főherceg elhunytával Erzsébet Franciska főhercegné elsőszülött fia, Frigyes főherceg örökölte Teschen (harmadik) hercegi címét és az összes hercegi birtokot, ezzel ő lett az Monarchia egyik leggazdagabb embere. Örökségéhez tartozott számos értékes ingatlan Pozsonyban és Bécsben, köztük a Albert főherceg bécsi palotája, az Albertina is, nagyértékű műgyűjteményével (ma állami képtár).

Erzsébet Franciska Mária főhercegné 1903. február 14-én hunyt el Bécsben, röviddel 74-ik születésnapja után. Az alsó-ausztriai Baden közelében temették el, emlékére utcát neveztek el.

[szerkesztés] „A rózsa neve”

Az archaikus francia nevén ismert „Archiduchesse Elisabeth d'Austriche” (azaz Ausztriai Erzsébet főhercegnő) nevű rózsafajta a híresen szép Erzsébet Franciska főhercegnőről kapta a nevét, és nem Erzsébet királynéről („Sisiről”). Erzsébet Ausztria császárnéja és királynéja volt, bajor hercegnő, de soha nem viselt osztrák főhercegnői címet. A közvélekedésben – néha a szakirodalomban is – előfordul a téves megjelölés.

[szerkesztés] Külső hivatkozások

• http://www.welt-der-rosen.de/duftrosen/anmerkungen/achiduchesse_elisabeth_sissy.html Ausztriai Erzsébet főhercegnő nevű rózsa.
• http://www.namen-der-rosen.de/archiduchesse.htm A rózsák neve.

[szerkesztés] Literatur

• Helga Thoma: Habsburgs letzte Herrscherin, EDITION VA bENE, Klosterneuburg, 2003, ISBN 3851671406

[szerkesztés] INNEN ÚJ

[szerkesztés] ÚJ

A lap szerkesztés alatt áll. Kérlek, még ne szerkeszd egy darabig!

Ez még a Pálinkás-Pallavicini Antal szócikkhez menne... de nem tudom hová tenni

• http://www.19562006.hu/kalendarium/index.php?id=180

2006. október 19. (MTI)

Az 1956-os forradalom és szabadságharc 50. évfordulója alkalmából a Magyar Honvédséggel együttműködő társadalmi szervezetek, egyesületek, önkormányzatok tisztségviselőinek, aktivistáinak kitüntetéseket és elismeréseket adtak át a Honvédelmi Minisztérium (HM) ünnepségén csütörtökön. A szaktárca közleménye szerint a honvédelem érdekében végzett tevékenységük elismeréseként katonai rendfokozati rehabilitációt elismerő okleveleket, Maléter Pál-emlékérmeket, kitüntetéseket, valamint előléptetésekről szóló elismeréseket vehettek át a résztvevők. Az elismeréseket Wapplerné Balogh Ágnes szakállamtitkár adta át. A rendezvényen részt vett Gyenes Judit, Maléter Pál özvegye, Kovács Sándor dandártábornok, a Történelmi Igazságtétel Bizottság elnökségének tagja, Mádi Jenő ezredes, a Magyar Politikai Foglyok Szövetségének elnöke, Bocskai T. József, az Igazolt Magyar Szabadságharcos Világszövetség elnöke és Fazekas János, az 56-os Szövetség főtitkára