Akhilleusz Tatiosz

A Wikipédiából, a szabad lexikonból.

Akhilleusz Tatiosz (Aχιλλευς Τατιος) (Alexandria?,Kr. u. II. század – III. század) görög író

Életéről mindössze a Szuda-lexikon közöl annyi információt, hogy öreg korában megkeresztelkedett, sőt egészen a püspökségig vitte. Ez az adat azonban nem tekinthető teljességgel hitelesnek. Ugyancsk nem tekinthető hitelesnek a lexikon másik állítása sem, amely szerint regényén kívül további műveket is írt volna, ezek ugyanis sem közvetlen – akár töredékes –, sem közvetett, tehát ókori hivatkozás formájában nem maradtak ránk.

Egyetlen regénye viszont teljes egészében ránk maradt. A mű nyolc fejezetből áll, a címe „Ta kata Leukippén kai Kleitophónta” (Leukippa és Kleotophón története), s amely egy papiruszlelet tanúsága szerint legkésőbb a Kr. u. II. században íródott. A mű két unokatestvér szerelméről szól, elmeséli, hogyan ismerkedtek meg, hogyan szakították el egymástól őket, és sok viszontagság után hogyan lesznek ismét egymáséi.

A regény viszonylag sok kéziratban maradt ránk, ez is jelzi nagy népszerűségét a bizánci korban. Érdekes a regény magyarországi utóélete: egyrészt Balassi Bálint is hivatkozik rá, másrészt már egészen korán, a XVI. században készült belőle egy kéziratos, verses magyar fordítás, ismeretlen szerző tollából, amely töredékesen ma is ismeretes. (Kiadása: Leucippe és Clitophón széphistóriája, Budapest, 1906)

[szerkesztés] Külső hivatkozások

[szerkesztés] Források

Pecz: Ókori lexikon