Aléktó

A Wikipédiából, a szabad lexikonból.

Aléktó, görög mitológiai alak, az Erinnüszök egyike, neve jelentése: „sosem pihenő". Vergilius „Aeneis" című eposzában ő tüzeli fel a latinokat és Turnust a Trójából jött menekültek ellen, ő veszi rá Aszkanioszt, hogy egy védett vadat elejtve ellenük hangolja az ország népét. Vergilius nyomán először Torquato Tassónál („Megszabadított Jeruzsálem"), majd Zrínyi Miklósnál lát el hasonló szerepet. A „Szigeti veszedelem"-ben Mihály arkangyal felkeresi a pokolban Alektót, s felszólítja, hogy hangolja Szulejmán szultánt a magyarok ellen. Aléktó felveszi a szultán apjának, Szelimnek alakját, s egy álomképként tüzeli fel a Magyarország elleni hadjáratra.

[szerkesztés] Források

• Pecz Vilmos: Ókori lexikon, I–IV. kötet. Budapest, Franklin Társulat, 1904.