Aljakszandar Rihoravics Lukasenka

A Wikipédiából, a szabad lexikonból.

Aljakszandar Rihoravics Lukasenka (Аляксандар Рыгоравіч Лукашэнка), oroszul Alekszandr Grigorjevics Lukasenko (Александр Григорьевич Лукашенко) (1954. augusztus 30., Kopisz) Fehéroroszország köztársasági elnöke 1994. július 20. óta. 2001-ben és 2006-ban egyaránt újraválasztották. A köznyelvben gyakran Bátyka néven is emlegetik.

[szerkesztés] Élete

Az Orsai járás Kopisz nevű településén született 1954-ben. 1975-ben végzett a Mogiljovi Pedagógiai Intézetben. Katonai szolgálatát a KGB irányítása alatt levő határőrségnél töltötte (1975–1977, valamint 1980–1982 között). Leszerelése után a Sklovi járásban dolgozott állami gazdaságok irányításában. 1990-ben a BSZSZK Legfelső Tanácsába választották képviselőnek. Nem támogatta a rendszerváltó törekvéseket, Kommunisták a Demokráciáért néven baloldali frakciót alaított. Az 1991. augusztusi moszkvai puccs során a keményvonalas kommunista Janajev oldalára állt. 1991 decemberében ő volt az egyetlen képviselő, aki a Szovjetunió felbontása ellen szavazott. Az ország függetlenedése után visszatért korábbi munkaköréhez. 1993-ban megválasztották a belarusz parlament antikorrupciós bizottságának elnökévé. Számos vezető politikusra rábizonyította korrupt voltukat, köztük az akkori államfőre, Sztanyiszlav Suskevicsre is. 1994. január 26-án Suskevicset felmentették a Legfelső Tanács elnöki tisztségéből és kiírták az ország első elnökválasztását, melyet Lukasenka nyert meg (a június 19-én tartott első fordulóban 44,8%-ot; a július 10-i második fordulóban 80%-ot ért el). Első elnöksége idején az ország politikája alapvető fordulatot vett, visszatértek (népszavazások útján) a szovjet állami jelképekhez és ideológiához. A szociális vívmányok fenntartásával, az állami tulajdon kiárusításának megakadályozásával és az életszínvonal állami biztosításával Lukasenka tartós népszerűségre tett szert az ország lakosságának körében. 1996-ban alkotmánymódosítással kiszélesítette az elnöki jogköröket, 1998-ban pedig aláírta az orosz-belarusz gazdasági unióról szóló szerződést. 2001 szeptemberében a szavazatok ¾-ével újraválasztották. Az alkotmány szerint nem indulhatott volna újra az elnökségért, ezért 2004 októberében népszavazással megváltoztatták az alkotmányt. 2006. március 19-én 82,6%-kal választották újra. Lukasenko kemény kézzel leverte az ellene tiltakozó ellenzéket, Aljakszandr Kozulin ellenzéki elnökjelöltet ötévi börtönre ítélték. Ugyanebben az évben elhidegült a korábban baráti viszony Vlagyimir Putyinnal, mivel Lukasenka nem hajlandó az állami gázipari vállalat, a Beltranszgaz kiárusítására. 2004 óta a Képviselőház pártonkívüli 96 képviselőjének és a kommunista párt támogatásával kormányoz.

[szerkesztés] Megítélése

A piacgazdasági átalakulás leállításával, a gazdaság állami kézben tartásával és az ország ügyeibe való nyugati beavatkozás elutasításával Lukasenka kivívta maga ellen az EU és az USA kormányainak ellenszenvét. Beutazási tilalmat léptettek érvénybe ellene és kormánya tagjai ellen, befagyasztották – nem létező – nyugati bankszámláit. A 2006-os választásokkor nyugaton aktívan támogatták választási ellenfeleit, őt pedig Európa utolsó diktátoraként emlegették. A sajátos belarusz út viszont világszerte népszerű radikális baloldali körökben, ezt bizonyítja Hugo Chávez venezuelai elnök látogatása 2006 júliusában.