Baerenkopf Ignác
A Wikipédiából, a szabad lexikonból.
Baerenkopf Ignác (Komárom, 1741. július 13. – Nagyszombat, 1809. április 19.) katolikus püspök, jezsuita szerzetes
[szerkesztés] Élete
1758-ban a jezsuita rendbe lépett; a bölcseletet Nagyszombatban, a teológiát Bécsben végezte, itt hittudor lett; tanított Pozsonyban, Pécsett, azután a bécsi, majd nagyszombati nemes ifjak kollégiumának volt igazgatója. A szerzet föloszlatása után Illésházy István gróf házában volt nevelő. 1783-ban pozsonyi kanonok lett és II. Lipót gissingeni címzetes apáttá nevezte ki. 1795. július 15-én Pozsonyból Esztergomba helyezték át, préposttá, s 1805. január 4-én a pesti egyetemen újra helyreállított teológiai kar tagja lett; november 1-jén pedig az életbe lépett papnevelő intézet első retorává nevezték ki s a következő év január 5-én rizanói püspöki címet nyert.
[szerkesztés] Munkái
1. Vindiciae coelibatus ecclesiarum occidentis, contra nuperos quosdam scriptores. Augustae Vind., 1787. (Flaminius Cephalius névvel.)
2. De dominio nobilium Hungariae deque cladis ad Mohácsium causa. Posonii et Comaromii, 1790.
3. De jure coronandarum reginarum Hungariae disquisitio. Posonii, 1792.
4. Methodus recte gubernandi parochiam et dirigendi animas in s. tribunali. Tyrnaviae, 1803.
Kéziratban hagyott: De tolerantia czimű vaskos kötete, továbbá: Publico-politica projecta és Recursus ad suam majestatem contra impunitatem apostasiae (1790.) című kéziratai az esztergomi főegyház könyvtárában őriztetnek.
Based on work by