Beniczky Péter

A Wikipédiából, a szabad lexikonból.

Beniczky Péter (beniczei és micsinyei) (Vác, 1603. – Nagyszombat, 1664. február 8.) aranysarkantyús vitéz, a magyar barokk nemesi költészet alakja.

[szerkesztés] Élete

Beniczky Ferenc, Vác városának királyi kapitánya és Dacsó Anna fia, született 1603-ban Vácon. Atyja házánál magánnevelésben részesült és jól tudott latinul. Miután a harctéren kitűnt, 1648-ban több községre királyi adományt kapott. Vizkelety Mihályné, szül. Thurzó Máriának meghitt embere és tanácsadója volt. Szeptencújfalusi (Nyitra megye) kastélyában gyakran felkereste az asszonyt, amikor a szomszéd Pacolajon lakott, sőt az asszony végrendeletét is ő fogalmazta, ő volt annak végrehajtója is, a miért gazdag adományt kapott. E végrendelet miatt az örökösök kellemetlen és hosszas pert indítottak ellene. Megbetegedve, nagyszombati házába vonult vissza, ahol 1664. február 8-án elkészítette végrendeletét és kevéssel azután meghalt.

[szerkesztés] Művei

Magyar rhithmusok. Nagyszombat, 1664. (Verseit, melyek részben istenes és világi énekeket és közönséges magyar példabeszédeket, számszerint kétszázötvenet, erkölcsi emlékversek alakjában tartalmaznak, maga szerkesztette sajtó alá, Bartók István esztergomi kanonok adta ki saját előbeszédével. Ez a kiadás elveszett. Több kiadást ért még: Kolozsvár. 1670., 1682., 1700. Lőcse, 1685., 1692., 1696., 1728., 1729. Kassa, 1744. ötödször (?) 1769. Sopron, 1753. és év nélkül, Debrecen, 1756. Pozsony, 1727., 1771., 1803., 1806.)
Beniczky verseiből, melyeket a költő 1670-ben fejezett be, Walther Imre a Militares cantiones (1707) című kéziratból: A kikeletnek kivánatos gyönyörüségéről és Ember fogad fogadást közölte a Pesti Naplóban (1855. I. 80. sz.)
Gáspár Imre 1652-es másolatban fennmaradt szlovák nyelvű kéziratos műveit ismerteti a Vasárnapi Újságban (1873. 45. sz.); a kézirat magában foglalja 228 verses példabeszédét, jótanácsát, egy-két strófás versét, két szatíráját és Cantici novissimi címmel egyházi énekeket. Mindezeket Toldy Ferenc fordításoknak tartja.