Budai Nagy Antal

A Wikipédiából, a szabad lexikonból.

Budai Nagy Antal (? – 1437. december 10-14 k. Kolozsvár): Erdélyi kisnemes, az 1437-es erdélyi parasztfelkelés vezére. A Kolozsvárnál az év végén az erdélyi nemesi seregek ellen vívott harcokban veszthette életét. Hogy elfogták és kivégezték volna, az teljesen valószínűtlen.

Budai Nagy Antal Dióson élt (Kolozs vm). Családja az erdélyi Buda helységről kapta a nevét. Erdélyben a parasztokat egyre nagyobb adókkal sújtotta a főnemesség. Különösen Zsigmond király pénzrontása váltott ki nagy felzúdulást és ellenségeskedést. Lépes György püspök ráadásul kiátkozta az egyházból azokat a parasztokat és kisnemeseket, akik nem voltak hajlandók neki dézsmát fizetni. A Bábolna-hegyen gyülekező parasztokhoz Nagy Antal is csatlakozott sok más kisnemessel együtt, akiket ugyancsak a magas dézsma sújtott. Nagy Antalt aztán a felkelők vezérükké választották. Miután a parasztok követeit Csáki László vajda megölette, Nagy Antal összegyűjtötte a magyar és román paraszthadakat, egy részüket szekérvárba rendezve, Désnél megtámadta és megverte az ellenük indult nemesek lovagi seregét. A nemesek kénytelen-kelletlen tárgyalni kezdtek a felkelőkkel és vezérükkel. A kolozsmonostori egyezséget azonban a nemesek megszegték, mihelyst újabb fegyveres erőt gyűjtöttek. Apátinál azonban ismét a parasztok kerekedtek felül, s Budai Nagy Antal bevonult Kolozsvárra. A győzelem ellenére azonban a második kolozsmonostori egyezményt az ősz végére újabb összecsapások követték. Nagy Antal seregéből a veszteségek és a távozások miatt már kevesen maradtak. Fő erősségük, Kolozsvár ellen vonuló erdélyi sereggel szemben újabb rohamra gyűjtötte össze a parasztsereget. Elszántan harcoltak tovább, ám végül a parasztvezér elesett. A felkelés rövidesen elbukott, de Kolozsvár január 8-i visszafoglalásáig még maradtak Észak-Erdély és a Tiszántúl területén ellenállási gócok.