Tiszántúl

A Wikipédiából, a szabad lexikonból.

A Tiszántúl szűkebb értelemben Magyarország keleti részén fekvő tájegység, tágabb értelemben az Alföld keleti része, amely ma Magyarországon és Romániában található.

Szűkebb értelmében a Magyarország keleti részén, a Tiszától keletre eső nagytáj nem hivatalos elnevezése. Ebben az esetben nem önálló földrajzi egységről van szó, hanem geopolitikai elnevezésről, mivel ez a terület a valóságban egy olyan síkság része, amely földrajzilag Románia területére is átnyúlik.
A kifejezés tágabb, földrajzi értelmében azt a Magyarországon és Romániában húzódó hatalmas síkságot jelenti, amelyet nyugaton és északon a Tisza, keleten az Erdélyi-középhegység, délen pedig a Maros határol. Szócikkünkben ezt a tágabb értelmezést követjük.

[szerkesztés] Domborzat

A Tiszántúl a Kárpát-medence egyik legegységesebb nagytája. A felszíne nagyrészt sík, folyókkal szabdalt terület, kivéve a Nyírség homokhátait, ahol dombosabb a felszín.

[szerkesztés] Részei

Magyarországon:

Szatmári-sík (Ecsedi-láp, Szamosköz)
Nyírség
Hajdúság (Hajdúhát)
Hortobágy
Nagykunság
Körös-vidék
Maros-Körös köze (Viharsarok)

Jelenleg Hajdú-Bihar, Szabolcs-Szatmár-Bereg és Békés megye teljes területe, illetve Jász-Nagykun-Szolnok és Csongrád megye keleti fele tartozik ide. Bács-Kiskun megye egy településsel, Tiszauggal képviselteti magát. Praktikus okoból gyakran a Tiszántúlhoz sorolják a beregi (tiszaháti) településeket is, amelyek a Tisza jobb partján fekszenek (Felső-Tisza-vidék).

Romániában:

Szatmári-sík
Érmellék
Körös-vidék

A Tiszántúl romániai területei a Partium részét alkotják.

[szerkesztés] Története

Régebben, a történelmi Magyar Királyság idején a Tiszántúl és a Tisza bal partja földrajzi neveket egyaránt használták. Az utóbbi nagyjából a Tiszától északra eső Felső-Tisza-vidék területét jelölte. Ez a beosztás 1920-ig, a trianoni békeszerződésig hivatalos maradt. A Tiszántúlt Békés, Hajdú, Bihar, Szabolcs, Szatmár, Ugocsa, Máramaros és Szilágy vármegyék alkották. Magyarország a trianoni átcsatolások révén elvesztette Máramaros, Szilágy és Ugocsa vármegye teljes területét, míg Bihar vármegye nyugati fele az országon belül maradt. A Tisza bal partja elnevezést ettől kezdve kiveszett a használatból, és a továbbiakban már csak a Tiszántúl elnevezést használták (még a második bécsi döntés után is).