Cimbalom
A Wikipédiából, a szabad lexikonból.
A cimbalom a húros hangszerek családjába tartozik. Egyedülálló módon megszólaltatása nem vonóval, vagy pengetéssel történik, hanem verők segítségével.
Formája sajátosan trapéz alakú.
Tartalomjegyzék |
[szerkesztés] A citerafélék elterjedése
A cimbalom a húros hangszereken belül a citerafélék közé sorolandó. A citerafélék népes csoportja az egész eurázsiai kontinensen elterjedt. Kínában yanq-chin, illetve yang-qin, Perzsiában santur, az araboknál kanun néven ismeretes. Európában pszaltérium, azaz psalterium volt a latin neve. (A felsorolt hangszereket pengetve és/vagy verőkkel szólaltatták meg). Németül hackbrettnek, angolul hammered dulcimernek nevezik. Megemlítendő a zsidó hangolású cimbalom is. A magyar népzenében is nagyon híres.
[szerkesztés] A cimbalom története
A cimbalom első ábrázolásai a Kr. e. IX. sz.-ból Asszíriából, és a Kr. e. VI. sz.-ból Kínából valók. Valószínűleg már a korai időkben ismerték és használták a hangszer ősi változatait, de első európai említése csak a XII. sz.-ból való. Az írott források hiánya ellenére is valószínűsíthető, hogy Magyarországra már a honfoglaló magyarokkal megérkezett. A cigányok XIV-XV. századi megjelenésével kezd el széles körben elterjedni. A XVII. sz. végére egész Európában divatba jött, és használatos volt az előkelő szalonokban. Később veszített népszerűségéből, de új hangzásvilágával megnyitotta az utat a billentyűs hangszerek elterjedése felé. A zongora térhódítása miatt a régi cimbalomfélék egyre inkább háttérbe szorultak. A hangszer fejlődése megtorpant, egyszerű fajtái népi hangszerként léteztek tovább. A cimbalmot egyfajta cimbalomverőkkel szólaltatják meg.
[szerkesztés] A magyar cimbalom
1848-ban alapítja meg a híres Schunda hangszerkészítő műhelyt. 1874-ben lábra állítja az addig nyakbaakasztós cimbalmot. Húrkészletét kibővíti, hangolását átalakítja, és hangfogó rendszerrel látja el. Ezzel megszületett a magyar koncertcimbalom, amely egyből fölkerült a magasabb színvonalú hangszerek közé. Liszt, Erkel, Mosonyi és más kortárs zeneszerzők használják műveikben, pl.: Erkel Bánk bánjában. A Schunda-cimbalmok ma is a cimbalmok egy típusát jelentik.
Schunda tanítványa, Bohák Lajos tovább tökéletesíti a hangszert. Az ő neve után hívjuk Boháknak a cimbalmok egy másik, -modernebb- típusát. A Schunda- és a Bohák-cimbalmok között a fő különbség, hogy a Schundán a rezgőlapon találhatóak a hangnyílások, és legalsó három húrja általában E, D, C, míg a Bohák-cimbalmokon a rezonánstető kétoldalán van a hangnyílás, és basszushúrjai végig kromatikusak: E, Esz, D, Desz, C. A Bohák-rendszerű cimbalmok hangterjedelme, mérete és hangereje nagyobb a Schundáénál.
Az utóbbi tíz évben a cimbalom újabb átalakuláson megy keresztül. Tekintettel a szállítás nehézségeire (egy koncertcimbalom súlya kb. 100 kg), megjelent az igény a kis cimbalmokra. Ezek méretben, súlyban, húrkészletben nagy eltéréseket mutathatnak, egyedi megrendelések alapján.
[szerkesztés] Cimbalomra komponált művek
[szerkesztés] Cimbalom ismert zeneszerzők műveiben
- Erkel Ferenc: Bánk bán (opera) c. opera
- Erkel Ferenc: Dózsa György c. opera
- Kodály Zoltán: Háry János-szvit, ill. daljáték
- Kodály Zoltán: Kállai kettős (benne: 2 cimbalom)
- Igor Sztravinszkij: Rag-Time, Walzer és Polka
- Bartók Béla: I. rapszódia (zenekari változat) – bem. 1929.
- Pierre Boulez: Répons (1980-84)
- Allaga Géza (1841. március 25. Óbecse – 1913. augusztus 19. Baja): Az első cimbalomiskola (Budapest, 1874). Etűdök, átiratok cimbalomra.
[szerkesztés] Cimbalom kortárs magyar zeneszerzők műveiben (a teljesség igénye nélkül)
- Arányi-Aschner György (*1923)
- Balassa Sándor (*1935)
- Bánkövi Gyula (*1966)
- Bogár István (*1937)
- Bozay Attila (1939–1999)
- Csemiczky Miklós (*1954)
- Demény Attila (*1955)
- Dukay Barnabás (*1950)
- Eötvös Péter (*1944)
- Farkas Ferenc (1905–2000)
- Hidas Frigyes (*1928)
- Hetessy Csaba (*1968)
- Hollós Máté (*1954)
- Horváth Barnabás (*1965)
- Jeney Zoltán (*1943)
- Károlyi Pál (*1934)
- Király László (*1954)
- Kocsár Miklós (*1933)
- Kondor Ádám (*1964)
- Kovács Mátyás
- Kurtág György (*1926)
- Láng István (*1933)
- Lendvay Kamilló (*1928)
- Madarász Iván (*1949)
- Olsvay Endre (*1961)
- Orbán György (*1947)
- Papp Lajos (*1935
- Petrovics Emil (*1930)
- Ránki György (1907–1992)
- Sári József (*1935)
- Sáry László (*1940)
- Serei Zsolt
- Soproni József (*1930)
- Sugár Miklós
- Szokolay Sándor (*1931)
- Szőnyi Erzsébet (*1924)
- Vavrinecz Béla (1925–2004)
- Vajda János (zeneszerző)
- Vidovszky László
- Tóth Armand
- Zádor Jenő
és mások.
[szerkesztés] Cimbalmosok
Magyarok:
- Allaga Géza zeneszerző, gordonka- és cimbalomművész, cimbalomtanár (1841–1913).
- Rácz Aladár (1886–1958)- a cimbalom, mint komolyzenei hangszer elismertetése az ő érdeme.
- Gerencsér Ferenc (1923–1989) cimbalomművész, cimbalomtanár.
- Tarjáni Tóth Ida (1918–2000)cimbalomművész, zenepedagógus.
- Ökrös Oszkár cigányzenész, a Száztagú Cigányzenekar szólistája.
- Balogh Kálmán népzenész a Budapest Táncegyüttes cimbalmosa, a Balogh Kálmán Gypsy Cimbalom Band alapítója.
- Petrovics Tamás népzenész, a Kalamajka együttes tagja.
- Fábián Márta cimbalomművész.
- Szakály Ágnes cimbalomművész, cimbalomtanár.
- Herencsár Viktória cimbalomművész, a Cimbalom Világszövetség elnöke.
- Szeverényi Ilona cimbalomművész, cimbalomtanár [1].
- Vékony Ildikó cimbalomművész, cimbalomtanár [2].
és mások.
Külföldiek:
és mások.
Based on work by