User:Csanády/Diszkoszvetés

A Wikipédiából, a szabad lexikonból.

A diszkoszvetés egy atlétikai versenyszám, melynek során a sportolónak egy meghatározott méretű dobókörön belül maradva kell a diszkoszt a lehető legtávolabbra eljuttatnia. A diszkosz^[1] egy lapos, szélei felé vékonyodó korong alakú dobószer, melynek méreteit és tömegét a Nemzetközi Atlétikai Szövetség előírása rögzíti.

A ma érvényes szabályozás szerint a dobókör egy 2,5 méter átmérőjű kör, amelyet biztonsági okokból három oldalról fémkeretű védőráccsal kell ellátni. A diszkosznak a kör középpontjából húzott, két egymással 40 fokos szöget bezáró, az elméleti dobásirányra szimmetrikus egyenes által határolt területen – a dobószektoron – belül kell földet érnie. A versenyző mindaddig nem hagyhatja el a dobókört, amíg a diszkosz földet nem ért. A dobószektor talajának olyannak kell lennie, hogy azon a leeső dobószer nyomot hagyjon. A dobáseredményt a nyom dobókörhöz közelebb eső széléig kell mérni, majd az eredményt a legközelebbi egész centiméterre lefelé kell kerekíteni.

A diszkosz tömege férfi versenyeken 2 kg, ifjúsági versenyeken 1,5 kg, női versenyeken, illetve az ifjúsági versenyek alsóbb korosztályainál 1 kg. A dobószer tömege az előírttól meghatározott mértékben eltérhet, kevesebb azonban nem lehet. A 2 kg-os diszkoszok átmérője 219–221 mm, az 1 kg-os diszkoszoké 180–182 mm.

A versenyek lebonyolítási rendje változó lehet, a versenyzőknek általában több dobásra van lehetőségük, amelyek közül a legjobb dobás figyelembevételével alakítják ki a sorrendet. A nagy versenyek lebonyolítási rendje szerint a versenyzőket selejtezőcsoportokba sorolják, ahol három dobás után alakul ki a döntő tizenkét fős mezőnye. A döntőben három dobás után a legjobb nyolc versenyzőnek újabb három dobásra van lehetősége. Holtverseny esetén a második legnagyobb dobás dönt.

[szerkesztés] A diszkoszvetés története

[szerkesztés] Az ókorban

A 255. ókori olimpián (Kr. u. 241) pentatlonban győztes korinthoszi Aszklépiadész fogadalmi diszkosza

A versenyszám története az ókori görög olimpiai játékokig nyúlik vissza. A 18. ókori olimpiai játékokon, Kr. e. 708-ban bevezetett pentatlonversenyek egyik száma – a távolugrás, futás, gerelyvetés és birkózás^[2] mellett – a diszkoszvetés volt.

A diszkosz első írásos említése Homérosz Odüsszeiájában fordul elő, ahol utalás található arra is, hogy a diszkosz eredetileg kőből készült. Az Iliászban Homérosz bronzból, vagy vasból készült diszkoszt is említ. A régészeti ásatások során a legkülönbözőbb méretű és anyagú diszkoszok kerültek felszínre. A kőből, vasból, ólomból vagy bronzból készült leletek átmérője 16,7 cm és 36 cm között, tömege 1,3 kg és 6,6 kg között változik, ezek között nyilvánvalóan olyan is van, amely nem sporteszköz céljára készült. Erre utal az is, hogy a feltárt diszkoszok egy részébe képeket és feliratokat róttak. A versenyeken egyforma diszkoszokat használtak, de nem ismert, hogy ezek pontosan milyenek voltak. Ezzel kapcsolatban az egyetlen írásos forrás Pauszaniasztól származik, aki Görögország leírása című műve Olümpiáról szóló részében mellékesen megjegyzi, hogy egy Olümpiában lévő „kincsesházban vannak elhelyezve azok a diszkoszok, szám szerint három, amelyeket a pentatlonversenyek során használnak.”

Müron Diszkobolosz című szobráról készült másolat. A Kr. e. 460 körül készült eredeti nem maradt fenn

A diszkoszvetés ókori technikájával kapcsolatban a kutatók különböző eredményre jutottak. A 19. század végén, illetve a 20. század elején többnyire azt a nézetet vallották, hogy az ókori versenyző helyből dobott, vagy esetleg a hajítás irányában kilépett és egy erőteljes karlendítéssel hajította el a diszkoszt. Az írott források és a képzőművészeti emlékek elemzése alapján ez a nézet azóta gyökeresen megváltozott. A diszkoszvetés ókori technikájáról tudósító három antik forrás^[3] közül Philostratos Képek című műve tudósít legrészletesebben, és a kutatók többsége szerint ez a leírás tökéletesen összhangban van Mürón Diszkobolosz című szobrának mondanivalójával, melyben a művész a diszkoszvetés módját valószínűleg egyetlen mozdulatban akarta összegezni az utókor számára. A diszkoszt az ókorban tehát feltehetően a maihoz hasonló forgásos technikával dobták.

Az ókori dobáseredményekről hiányos ismereteink vannak, mert nem ismert, hogy a görögök vezettek volna erre vonatkozó jegyzéket. Egy Kr. e. 5. században élt Phaüllosz nevű atléta, – akiről a források alapján^[4] tudjuk, hogy Olümpiában nem nyert bajnokságot, de a püthoi játékokon kétszer is megnyerte a pentatlonversenyt – Delphoiban szobrot állíttatott, amelynek talapzatán a következő állt:^[5] „Ötven és öt lábnyira ugrott el Phaüllosz, diszkosza öt híján száz lábra^[6] is elért.” Egy másik forrásból az következtethető ki, hogy egy ókori, pentatlonban versenyző atléta diszkoszát hatvan méteres távolságra dobta. E hiányos adatok értékelését tovább nehezíti az, hogy nem ismert az ókori versenyeken használt diszkosz tömege. Van olyan elképzelés is, hogy a versenyzők kisebb tömegű dobószerrel gyakoroltak, és – hogy dobásukkal ne tehessenek kárt a nézőkben – a versenyeken nagyobb tömegű diszkoszt használtak.

Az okori olimpiai versenyeken a diszkoszvetés csak, mint a pentatlon része szerepelt, de más játékokon előfordult önálló versenyszámként is, ahol nem csak távolba, hanem célba is dobtak a diszkosszal.

Robert Garrett az újkori olimpiák első diszkoszvető olimpiai bajnoka. Garrett testtartását összehasonlítva Müron szobrával, jól látható a forgómozgásos dobótechnika és az 1896-ban antiknak hitt dobótechnika közötti különbség

[szerkesztés] Az újkorban

1896-ban az olimpiai játékok megújításakor az ókori előzmények következtében a diszkoszvetés is bekerült a programba, de nem mint a pentatlonversenyek^[7] része, hanem mint az atlétikaversenyek önálló versenyszáma. Az első olimpiai bajnok az Egyesült Államok-beli Robert Garrett az akkori uralkodó nézetnek megfelelően „klasszikus módon” dobott és 29,15 méteres eredményével aranyérmet nyert. A mai modern forgásos dobótechnika felfedezője, vagy újrafelfedezője Bauer Rudolf volt, aki lényegében a ma alkalmazott technikával nyerte az 1900. évi nyári olimpiai játékok versenyét. Az első világháború előtt az atlétákat még nem a specializáció, hanem a sokoldalúság jellemezte, egy versenyző számos versenyszámban indult és ért el érmes helyezéseket. A korszak legkiválóbb dobóatlétái Robert Garrett, Ralph Rose és Martin Sheridan diszkoszvetésben, kalapácsvetésben és súlylökésben is a világ élvonalába tartoztak. Az 1908. évi olimpián rendeztek versenyt szabadstílusú és antik stílusú diszkoszvetésben is, de az antik stílusú diszkoszvetés a továbbiakban nem lett része az atlétikaversenyeknek. A második világháború előtt az északi országokban népszerűek voltak a kétkezes dobószámok, az 1912. évi olimpián ezért kétkezes diszkoszvetésben is rendeztek versenyt, de ez a szám sem szerepelt tartósan az atlétikaversenyek programján. 1912-ben a diszkoszvetés része lett az atlétika összetett versenyszámainak, az ötpróbának és a tízpróbának is.

A Nemzetközi Atlétikai Szövetség 1914. évi lyoni kongresszusán egységesítette az atlétika versenyszámaiban használt sporteszközök jellemzőit és jóváhagyta az első hivatalos világcsúcslistát. A diszkoszvetés első hivatalos világcsúcstartója az Egyesült Államok-beli James Duncan lett, aki 47,58 méteres eredményét 1912-ben érte el. Az 1920-as években a diszkoszvetés a női atlétikának is versenyszáma lett, az első hivatalos női világrekorder, a francia Yvonne Tembouret 27,39 méteres eredményét 1923-ban dobta. Az első női olimpiai bajnok, a lengyel Halina Konopacka, bajnoki címét az 1928. évi olimpián világrekorddal nyerte.

Az 1930-as évek elején a férfi világrekord meghaladta az ötven, a női világrekord a negyven métert. 1934-ben Torinóban tartották meg az első atlétika Európa-bajnokságot, a férfi diszkoszvetés első Európa-bajnoka 50,38 méteres eredménnyel a svéd Harald Andersson lett. Az 1938. évi párizsi Európa-bajnokságon szerepelhettek először női atléták, az első női Európa-bajnok a német Gisela Mauermayer, aki előzőleg a berlini olimpia versenyét is megnyerte és a harmincas években hat alkalommal javította meg a világcsúcsot.

Örökranglista Az újkori atlétika történetének legjobb tíz dobáseredménye
férfi diszkoszvetés
1.	Jürgen Schult	Német Demokratikus Köztársaság	74.08	1986
2.	Virgilijus Alekna	Litvánia	73.88	2000
3.	Gerd Kanter	Észtország	73,38	2006
4.	Jurij Dumcsev	Szovjetunió	71,86	1983
5.	Fazekas Róbert	Magyarország	71,70	2002
6.	Lars Riedel	Németország	71,50	1997
7.	Ben Plucknett	Amerikai Egyesült Államok	71,32	1983
8.	John Powell	Amerikai Egyesült Államok	71,26	1984
9.	Rickard Bruch	Svédország	71,26	1984
10.	Imrich Bugár	Csehszlovákia	71,26	1985
női diszkoszvetés
1.	Gabriele Reinsch	Német Demokratikus Köztársaság	76,80	1988
2.	Zdenka Šilhavá	Csehszlovákia	74,56	1984
3.	Ilke Wyludda	Német Demokratikus Köztársaság	74,56	1989
4.	Diana Gansky	Német Demokratikus Köztársaság	74,08	1987
5.	Daniela Costian	Románia	73,84	1988
6.	Irina Meszynski	Német Demokratikus Köztársaság	73,36	1984
7.	Galina Savinkowa	Szovjetunió	73,28	1984
8.	Zvetanka Christova	Bulgária	73,22	1987
9.	Gisela Beyer	Német Demokratikus Köztársaság	73,10	1984
10.	Martina Hellmann	Német Demokratikus Köztársaság	72,92	1987
Az adatok utolsó frissítésének időpontja: 2006. szeptember 4.

A második világháborút követő időszakban a diszkoszvetés jelentős képviselői férfi szakágban az olasz Adolfo Consolini és az Egyesült Államok-beli Fortune Gordien, női szakágban a francia Micheline Ostermayer és két szovjet atlétanő, Nina Dumbadze és Nina Romaskova voltak. 1948-ban Nina Dumbadze közel öt métert javított a női világcsúcson és elsőként lépte át az ötven métert. Nina Romaskova a nyári olimpiák történetében máig a legeredményesebb diszkoszvetőnő.

Az 1960-as évek elején a súlylökésben is eredményes szovjet Tamara Press hat alkalommal javította meg a női világcsúcsot. Férfi diszkoszvetésben az Egyesült Államok-beli Jay Silvester 1961-ben, női diszkoszvetésben az NSZK-beli Liesel Westermann 1967-ben dobta túl elsőként a hatvan métert. A korszak és egyben a férfi diszkoszvetés máig meghatározó egyénisége, az Egyesült Államok-beli Al Oerter, aki négyszer javította meg a világcsúcsot és négy egymást követő alkalommal nyert olimpiai bajnoki címet.

A hetvenes évek közepére a világcsúcsok ismét tíz méterrel nőttek, a hetven métert először a szovjet Faina Melnyik és az Egyesült Államok-beli Mac Wilkins dobta túl. A legjobb dobáseredmények növekedési üteme azóta lassult, a nyolcvanas évek végére a férfi világcsúcs hat, a női világcsúcs négy méterrel nőtt, majd 2006 végéig nem változott.

A hetvenes évek végére megszűnt a Szovjetunió és az Egyesült Államok dobóatlétáinak fölénye, a nagy versenyeken egyre több ország nyert érmet. A versenyszám jelentősebb képviselői férfi szakágban Wolfgang Schmidt (Német Demokratikus Köztérsaság), Jürgen Schult (Német Demokratikus Köztérsaság), Romas Ubertas (Litvánia), női szakágban Evelin Schlaak (Német Demokratikus Köztársaság), Maria Vergova (Bulgária), Gabriele Reinsch (Német Demokratikus Köztársaság), Zdenká Silhavá (Csehszlovákia), Martina Hellmann (Német Demokratikus Köztársaság) voltak. Az 1983-ban Helsinkiben megrendezett első szabadtéri világbajnokságon a számot a Csehszlovák Imrich Bugár és az NDK-beli Martin Opitz nyerte.

//

[szerkesztés] Diszkoszvetés Magyarországon

[szerkesztés] Férfi diszkoszvetés

Bauer Rudolf

A diszkoszvetés már a 19. század végén népszerű atlétikai szám volt Magyarországon. Az 1897-ben alakult Magyar Atlétikai Szövetség Szilágyi Gyula 30,37 méteres dobását hitelesítette az első magyar rekordnak. A diszkoszvetés volt az egyetlen atlétikai dobószám, amiben a magyar versenyzők már a 20. század elején a világ élvonalához tartoztak. Az 1900. évi olimpiai bajnok Bauer Rudolf győzelme után már nem indult többé atlétikai versenyen, de győzelme újabb lökést adott a dobóatlétika fejlődésének. Az első magyar bajnokságot 1903-ban Fóthy Nándor nyerte 41,61 méteres dobással. Előzőleg 1902-ben ő lett az első magyar diszkoszvető, aki túldobta a 40 métert. Az első világháború előtt a szakág jelentős magyar képviselője még Lunczer György, aki kétszeres és Újlaky Rezső, aki háromszoros magyar csúcstartó volt.

A két világháború között a legtöbb magyar bajnoki címet Marvalits Kálmán szerezte, aki indult az 1924. évi és az 1928. évi olimpián is, de nem került az első hat közé. Az 1932-től sorozatban három magyar bajnoki címet szerzett Remecz József 1932-ben első magyarként dobta túl az 50 métert. Az időszak legjobb nemzetközi eredményét Donogán István érte el, aki az 1934. évi torinói Európa-bajnokságon 45,91 méteres dobással a 3. helyet szerezte meg.

A második világháború után a magyar dobóatlétika nemzetközi viszonylatban inkább kalapácsvetésben, majd az 1970-es évekre gerelyhajításban volt eredményes, de volt a diszkoszvetésnek is kimagasló magyar egyénisége. Klics Ferenc négy olimpián vett részt és 1946-tól 1957-ig összesen kilenc magyar bajnoki címet szerzett. Szécsényi József az 1954. évi berni Európa-bajnokságon harmadik, az 1960. évi római olimpián negyedik helyezést ért el. 1962-ben a magyar atléták közül elsőként dobta túl a hatvan métert.

Az 1960-as évek közepétől az 1970-es évek végéig a hazai versenyeket a hétszeres magyar bajnok Fejér Géza és a hatszoros magyar bajnok Tégla Ferenc párharca jellemezte. Fejér Géza az 1971. évi helsinki Európa-bajnokságon harmadik, az 1972. évi olimpián ötödik helyezést ért el.

A magyar atlétika első világbajnoki érmét 1991-ben Horváth Attila diszkoszvető nyerte, aki a tokiói világbajnokságon 65,32 méteres dobással bronzérmet nyert.

Az ezredfordulóra – Bauer Rudolf olimpiai győzelme után száz évvel – a magyar diszkoszvetés ismét a világ élvonalába került. Fazekas Róbert a 2002. évi müncheni Európa bajnokságon első, a 2003. évi párizsi világbajnokságon második helyezést ért el, és a 2004. évi olimpián a versenyszám elsőszámú esélyeseként indult. A versenyt 70,93 méteres olimpiai csúcsot jelentő dobással meg is nyerte, eredményét azonban doppingvétség miatt utólag megsemmisítették. Fazekas Róbert kizárása után Kővágó Zoltán 67,04 méteres dobásával a második helyre került.

[szerkesztés] Női diszkoszvetés

Az első regisztrált női országos csúcsot – 32,76 métert – az olimpiai résztvevő Ruda Erzsébet dobta, 1928-ban. Az első magyar női atlétikai bajnokságon, 1932-ben szerepelt a női diszkoszvetés is, az első magyar bajnok a háromszoros magyar csúcstartó Nadányi Ágnes lett.

A második világháború után Józsa Dezsőné ért el kiemelkedő eredményeket, aki 1948 és 1954 között tízszer javította meg az országos csúcsot és négy bajnoki címet nyert. 1948-ban ő lett az első magyar női diszkoszvető, aki túldobta a negyven métert. Az 1960-as évek végén Hegedűs Györgyi, a későbbi válogatott kosárlabdázónő háromszor, majd az elsősorban súlylökésben eredményes Bodnár Judit szintén háromszor javította meg a magyar csúcsot.

Az 1960-as években és a 70-es évek elején a magyar női diszkoszvetés meghatározó egyénisége Kontsek Jolán volt, aki az 1962. évi belgrádi Európa-bajnokságon, majd az 1968. évi olimpián is bronzérmet szerzett. Máig ő a női szakág egyetlen magyar érmese. 1960 és 1971 között tizennégy alkalommal javította meg a magyar csúcsot és tizenegy magyar bajnoki címet szerzett. Ő volt az első magyar női diszkoszvető, aki túldobta az ötven métert (1960-ban), majd a hatvan métert (1971-ben^[8])

A magyar női diszkoszvetők a hetvenes évek elejétől nem értek el jelentős nemzetközi eredményeket. A hazai versenyeken a szakág jelentősebb képviselői Herczeg Ágnes, Kripli Márta és a 2004. évi olimpia résztvevője, Kürti Éva voltak.

[szerkesztés] Külső hivatkozások

• A diszkoszvetés szabályai
• A férfi diszkoszvetés érvényes rekordjai a Nemzetközi Atlétikai Szövetség honlapján
• A női diszkoszvetés érvényes rekordjai a Nemzetközi Atlétikai Szövetség honlapján
• A férfi diszkoszvetés világrekordjainak listája a NOB honlapján (PDF formátum)
• A női diszkoszvetés világrekordjainak listája a NOB honlapján (PDF formátum)
• A férfi diszkoszvetés olimpiai rekordjainak listája a NOB honlapján (PDF formátum)
• A női diszkoszvetés olimpiai rekordjainak listája a NOB honlapján (PDF formátum)
• Magyar rekordok a Magyar Atlétikai Szövetség honlapján
• Mizera Ferenc–Horváth Gábor: Dobósportok a forgó Földön. Hogyan befolyásolja a dobótávot a centrifugális és a Coriolis erő?

[szerkesztés] Megjegyzések

1. ^ A diszkosz szó görögül korongot jelentett és jelent.
2. ^ Az ókori pentatlonversenyek versenyszámainak sorrendje nem ismert, a forrásokból csak az derül ki bizonyosan, hogy a birkózás volt az utolsó. Szimonidész egy versében felsorolja a pentatlon versenyszámait, de felsorolásának sorrendjét valószínűleg nem a valós lebonyolítási sorrend, hanem az időmértékes verselés határozta meg
3. ^ Philosztátosz: Képek, Lukianosz: A hazugság szerelmese és Statius:Thébiasz
4. ^ Phüaloszról Pauszaniasz is ír a Görögország leírása című művében
5. ^ A szobor nem maradt fenn, a feliratot a Kr. u. 1000 körül készült Szuda-lexikon közli
6. ^ 28,2 méterre
7. ^ A modern pentatlon, vagyis az öttusa 1912-ben került Pierre de Coubertin javaslatára a programba, de ókori előzményétől eltérően ebben nem szerepelt a diszkoszvetés
8. ^ 1970-ben dobott osrzágos csúcsa pontosan 60 méter volt