Német Demokratikus Köztársaság

A Wikipédiából, a szabad lexikonból.

Német Demokratikus Köztársaság
Deutsche Demokratische Republik

(Az NDK zászlaja) (Az NDK címere)
Hivatalos nyelv	Német
Főváros	Berlin
Legnagyobb város	Berlin
Terület  - Összes  - % víz	106. hely 108 333 km² Jelentéktelen
Megalakítás -Német újraegyesítés	1949. október 7. 1990. október 3.
Pénznem	Kelet-német márka
Időzóna  – Nyáron	CET (UTC+1) CEST (UTC+2)
Nemzeti himnusz	Auferstanden aus Ruinen
Internet TLD	.dd (soha nem használták)
Nemzetközi távhívó kód	+37

A Német Demokratikus Köztársaság (NDK), németül: Deutsche Demokratische Republik (DDR), nem-hivatalos elnevezéssel Kelet-Németország, egy kommunista állam volt, amely 1949 és 1990 között létezett Németország szovjet megszállási zónájában.

Tartalomjegyzék 1 A Német Demokratikus Köztársaság története 1.1 Az NDK létrejötte 1.2 A hidegháború kezdetétől a Falig 1.3 Stabilizáció és enyhülés 1.4 Mélyülő válság 1.5 Az NDK összeomlása 1.6 Út az egységes Németországig 2 Külső hivatkozások

[szerkesztés] A Német Demokratikus Köztársaság története

[szerkesztés] Az NDK létrejötte

A Szovjetunió és a nyugati szövetségesek 1945 májusában győzelmet arattak a náci Németország fölött. Németország 2/3-a nyugati, 1/3-a szovjet ellenőrzés alá került, az országot a négy szövetséges nagyhatalom megszállási övezetekre oszttotta. A szovjetek átadták az ellenőrzést a nyugati szövetségeseknek Berlin nyugati városrészei fölött, míg az amerikai és brit csapatokat Türingiában és Osztfáliában váltották fel a szovjetek.
1946-ban a keleti szektorban szovjet nyomásra a Német Szociáldemokrata Párt és a Német Kommunista Párt kimondta az egyesülést. Megalakult a Német Szocialista Egységpárt (NSZEP), melynek vezetéséből kiszorították a nyugati szemléletű baloldaliakat. A párt teljes egészében a szovjetekhez hű kommunisták befolyása alá került.
1947-ig a nyugati szövetségesek fokozatosan egységesítették saját megszállási övezeteiket. A Szovjetuniónak azonban nem volt érdeke, hogy Európában újból egy egységes Németország jelenjen meg, ezért saját megszállási övezetét elzárta a nyugati típusú változások elől. A belnémet határon fokozatosan kiépül a műszaki zár, a Vasfüggöny.
1948. június 2-án nyugati megszállási övezeteikben valutareformot vezettek be (német márka; DM). A szovjetek erre való válaszként keleten saját valutát adtak ki. (keleti márka; OM). Június 24-én Nyugat-Berlinben is bevezették a német márkát, mire válaszul a szovjet hatóságok blokád alá vették Nyugat-Berlin szárazföldi határait. Céljuk az volt, hogy a nyugati hatalmakat rábírják a Berlinből való kivonulásra. A szovjetek végül 1949 májusában oldották fel Nyugat-Berlin blokádját. A keleti blokkban összeült a 3 Német Népi kongresszus, amely elfogadta a szovjet mintára készült "népi demokratikus" német alkotmányt. Ezzel párhuzamosan Nyugat-Németországban megalakult a Németországi Szövetségi Köztársaság (NSZK).
Kelet-Berlinben 1949. október 7-én a szocialista országok diplomáciai testületei és újságírók előtt egy rendkívül visszafogott ceremónia keretében bemutatták az új állam nevét, alkotmányát, zászlaját és címerét. Az új állam fővárosaként Berlint jelölték ki. Ezzel az aktussal a Német Demokratikus Köztársaság (NDK) megalapíttatott, Németországot hivatalosan is két elkülönült államra osztották.

[szerkesztés] A hidegháború kezdetétől a Falig

1950-ben Walter Ulbricht lett a NSZEP első titkára. Megalapíttották az Állambiztonsági Minisztériumot („Ministerium für Staatssicherheit”, a köznyelvben elterjedő neve „Stasi”), mely a külföldi hírszerzés és kémelhárítás mellett a "belső ellenség" elleni harcot is feladatául kapjta. október 15-én választásokat tartottak. A választásokon csak az ún. "egységlistára" lehetett szavazni, melyen a NSZEP jelöltjei mellett más pártok jelöltjei is szerepeltek. (Az NDK-ban a náci párton kívül egyetlen más pártot sem tiltottak be. A jobboldali pártok működését engedélyezték, de természetesen erős kontroll alatt álltak.) A választásokon az egységlista 99,3%-os győzelmet aratott. A következő évben szovjet mintára elindult az első ötéves terv. A tervben nagy hangsúlyt fektettek a háborúban elpusztult nehézipari termelés újraindítására és dinamizálására.

1952-ben Sztálin felajánlotta a két Németország egyesítésétt, ám az ajánlatot a nyugati hatalmak taktikusan elutasították. Ez évben kezdődtek az államosítások. Az ipari üzemek mindegyike ún. népi talajdonba került. Júniusban elkezdődött a mezőgazdasági üzemek kollektivizálása, a helyi parasztság sok helyütt erőszakos megfélemlítése. A két folyamat eredményeként minden addiginál több menekült özönlött át a még nyitott berlini belnémet határon.

Sztálin halála után az NDK lakossága enyhülést és politikai nyitást várt várt. 1953 májusában azonban a szocialista üzemekben emelték a munkanormát. A túlhajszolt iram, kevés szabadidő, rendkívül rossz élet- és munkakörülmények miatt ez társadalmi robbanáshoz vezetett. Az NDK nagyvárosaiban felkelések törtek ki, melyet csak a szovjet Vörös Hadsereg segítségével tudtak leverni. Az eset után a NSZEP látszólagos önkritikát gyakorolt és az életszínvonal emelését igyekezett elérni.

1954-ben válaszul az NSZK-nak a NATO-ba való belépésére, az NDK aláírja a Varsói Szerződést. A Német Népi Kamara második választásán az egységlista 99,46%-os győzelmet aratott. Egy év múlva Szovjetunió elismerte az NDK önállóságát és a jelképesen megszüntette az NDK-ban a megszálló hatóság szerepét betöltő legfelsőbb komisszári posztot.
A keletnémet televízió rendszeres adása 1955-ben kezdődött. Az NDK a lakosság egyre növekvő nyugatra vándorlása ellen új utazási törvényt vezettek be. 1956-ban az SZKP XX. kongresszusán elhangzottaknak megfelelően az NDK-ban is elkezdődik a sztálinisták háttérbe szorítása. Stalinstadt-ot (~„Sztálinváros”) átkeresztelik Eisenhüttenstadt-tá (~„Vaskohóváros”).
A berlini belnémet határ kérdése egyre súlyosabb feszültségeket szült a keleti ée a nyugati világ között. Hruscsov megfenyegette a nyugati blokkot, hogy a berlini belnémet határ ellenőrzését a Berlin-kérdésben radikális álláspontot képviselő NDK-vezetésre ruházza át. 1958 októberében a Német Népi Kamara harmadik választásán az egységlista 99,71%-os győzelmet aratott. A választások után a mezőgazdasági kollektivizálás újabb hulláma indult el.
1961. augusztus 13-án az NDK kormányának utasítására Nyugat-Berlint műszaki zárral vették körül, hogy az NDK lakosságának nyugatra szökését megakadályozzák. A köznyelvben a létesítmény a Berlini Fal („Berliner Mauer”) néven vált ismertté, hivatalos neve Antifasiszta Védősánc („Antifaschistischer Schutzwall”) volt. A Fal megépítését az NDK a nyugati kémtevékenység megélénkülésével indokolta. A belnémet határon a keletnémet határőrség lőparancsot kap („Schussbefehl”), ami határvillongásokhoz és halálos áldozatokhoz vezetett.

[szerkesztés] Stabilizáció és enyhülés

A hatvanas évek az NDK konszolidációjának évtizede. A lakosság életszínvonala lassan javulni kezdett és hozzáláttak a városokban még mindig éktelenkedő háborús romok eltakarításához is. A zaklatott ötvenes évek utáni két évtized a lassú enyhülés időszaka.
Fokozatosan enyhült a szomszédos országok németellenes érzülete is és az NDK a Szovjetunió alárendelt szövetségeseként betagozódott a hidegháborús világrendbe.

1964-ben a szovjet vezetés rávette a NSZEP-et, hogy enyhítsenek az üzemek központi ellenőrzésén. Az üzemek nagyobb önállósága javított az ellátáson és az életszinvonal emelkedését hozta, ami azonban még így is jócskán elmaradt a nyugatitól. Az evangélikus egyház és a kommunista párt közötti enyhülés jeleként 1964-től lehetségessé vált a fegyver nélküli katonai szolgálat. Rheinsbergben 1965-ben megkezdte működését az első atomerőmű. Új állampolgársági törvény lépett életbe 1967-ben. Az NDK többé nem ismerte el a német állampolgárság létét, csak az NDK-állampolgárságot.

1968. április: Az NDK polgárainak 94,5%-a szavazza meg az új alkotmányt, melyben kimondatott a NSZEP vezető szerepe és az NDK-t a "német nemzet szocialista államaként" határozzák meg. 1970-ben Walter Ulbricht, a NSZEP vezetője "egészségügyi okokból" bejelenti visszavonulását a politikától. Az új vezető Erich Honecker lett.

1971-re enyhült a berlin körüli fagyos hangulat is. A négy megszálló hatalom szerződést kötött Nyugat-Berlin szárazföldi megközelítéséről. A Hamburg és a Hannover felé vezető autópályákat tranzitútnak nevezték ki, melyen keresztül a nyugati hatalmak konvojai az NDK-n keresztülhajtva érhették el Nyugat-Berlint. Cserébe a nyugati hatalmak elismerték az NDK szuverenitását saját határai fölött. A szerződés után az NDK csökkentette a határzóna szélességét de a szökevényeket automatikusan lelövő berendezéseket telepíett. A hetvenes évek elejétől kezdődően az NDK egyre nagyobb figyelmet fordított polgárainak életszinvonal-emelésére. Ennek jegyében nagyszabású lakásépítési programok indulnak. A belvárosokból eltakarítják a még meglévő háborús maradványokat. 1972-ben a elszigeteltségből való kitörés érdekében az NDK 20 nem szocialista országgal vette fel a diplomáciai kapcsolatokat. (Közöttük Iránnal, Ausztriával, Svédországgal és az Egyesült Államokkal) 1973-ban az NDK az ENSZ tagja lesz és először érkezhetnek nyugatnémet újságírók az NDK-ba.

1975-ben barátsági szerződést kötöttek a Szovjetunió és az NDK között, amely a szovjet függés megszilárdításához vezet. Egy évvel később Wolf Biermannt, az NDK egyik legnépszerűbb könnyűzenészét megfosztották állampolgárságától. Biermann nyugati előadókörúton volt, de művészetét károsnak ítélte meg a politika. Biermann – állampolgárság híján – nem tudott hazatérni, ami hatalmas felháborodást váltott ki az NDK közvéleményében. 1970-től az NDK számos nyugati kereskedelmi banktól vett fel hiteleket, hogy polgárai számára nehezen előállítható cikkeket vásároljon. Ez a folyamat az NDK pénzügyi kiürülésének kezdete.

[szerkesztés] Mélyülő válság

1980-tól kezdve az NDK súlyos pénzügyi válsága egyre többször hiúsítja meg a nagyberuházásokat.

1981-ben az NDK először vesz fel hitelt hitelkamatainak fedezésére. 1983-ban Bajorország nyújtott óriáskölcsönt az NDK-nak. Cserébe az NDK eltávolította a belnémet határon menekülőket lelövő berendezéseit és megkönnyítette az NSZK-polgárok keletre utazását.

1984-ben 40 000(!) NDK polgár települt át nyugatra. Nagy többségük idős ember, akiknek a nyugdíját nem tudta/akarta kifizetni a keletnémet rendszer, ezért engedélyezték a kivándorlásukat. 1985-től kezdődően az NDK politikai vezetése egyre inkább elszigetelődött a keleti blokkon belül is. A Szovjetunióban hatalomra került Mihail Gorbacsov. A peresztrojka és glasznoszty jelszavak felrázták az NDK fásult közvéleményét. Az NDK pártvezetésében szkeptikusan fogadják Gorbacsov reformlépéseit. 1985 és '89 között igen hűvössé válik a viszony a reformpárti szovjet és a konzervetív kommunista NDK-vezetés között. 1988-ben Honecker maga nyilvánította ki, hogy ellenzi és ezért nem is követi a Szovjetunió reformpolitikáját.

1988. január 17-én a Rosa Luxemburg és Karl Liebknecht emlékére rendezett gyűlésen a tüntetők a baloldali gondolkodók egy idézetét tartották magasba ("A szabadság mindig a másként gondolkodók szabadsága"), mire a biztonsági erők beavatkoztak és nyugati TV-stábok kamerái előtt több tüntetőt összevertek. Az eset nagy felháborodást váltott ki nyugaton.

[szerkesztés] Az NDK összeomlása

1989: Az NDK a teljes pénzügyi összeomlás küszöbén.

1989. május: NDK polgárok másznak be az NSZK budapesti, prágai és varsói nagykövetségeire, ott menekültstátuszt követelnek.

1989. május: A helyhatósági választásokon az egységes lista 98,85%-os győzelmet arat. A rendszer bírálói az eredmény meghamisításáról beszélnek. Több városban a rendőrség oszlatja fel a hamisítás ellen demonstrálókat. Gorbacsov megtiltja, hogy a Vörös Hadsereg egységei a rend helyreállításában részt vegyenek.

1989. augusztus 19.: Az osztrák-magyar határon megrendezik a páneurópai pikniket. Az eseményt kihasználva sok Magyarországon tartózkodó NDK-állampolgár jut át Ausztriába.

1989. augusztus 23.: A budapesti NSZK nagykövetségre menekült NDK-polgárok szabadon elutazhatnak az NSZK-ba.

1989. szeptember 4.: Lipcsében tömegtüntetések kezdődnek.

1989. szeptember 10.: "Az itt-tartózkodó NDK állampolgárok saját, tehát NDK útiokmánnyal eltávozhatnak abba az országba, amely befogadja őket. Ez 00 órától lép érvénybe." – jelenti be Horn Gyula magyar külügyminiszter a HÉT című tévéműsor vasárnap esti adásában. Már éjfélkor több ezer NDK-polgár hagyja el Magyarországot a hegyeshalmi határátkelőnél. A magyar politikai vezetés az NDK-vezetéssel való egyeztetés nélkül hozta meg döntését.

1989. szeptember 30.: A varsói NSZK-követségre bejutott keletnémet polgárok szabadon elutazhatnak nyugatra.

1989. október 1.: Háromoldalú egyeztetések után a prágai NSZK-követségekre bajutott keletnémet állampolgárok az NDK-n keresztül utazhatnak nyugatra. Számukra az NDK egy vonatszerelvényt küld Prágába, amely Drezdán és Lipcsén keresztül az NSZK-ba viszi a kivándorlókat. A vonatra Drezdában többezer NDK-polgár akar feljutni, amit a biztonsági erők megakadályoznak. A drezdai pályaudvar környékén súlyos zavargások törnek ki.

1989. október 7.: Gorbacsov az NDK 40. születésnapján Berlinbe látogat. Nyitott autóját óriási tömeg kíséri az utcán. Gorbacsov a tömeg felbuzdulásától áthatva elteszi előre megírt szónoklatát és rögtönzött beszédben arra ösztönzi a NSZEP vezetését, hogy tegye meg a szükséges reformlépéseket.

1989. október 9.: 70 000 ember reformokért tüntet Lipcsében. A demonstrációk követelései között már nem az utazási reform sürgetése, hanem a kommunista rendszer reformja a leghangsúlyosabb.

1989. október 18.: Erich Honecker minden hivataláról lemond és visszavonul a politikától. Az NDK vezetője Egon Krenz lesz.

1989. november 4.: Berlinben egymillió ember részvételével utazási szabadságért és az NDK berendezkedésének reformjáért tüntetnek.

1989. november 9.: Az NDK pártvezetése a diplomáciai és tömegnyomás hatására utazási könnyítésekről döntött. A döntést este egy élőben közvetített sajtótájékoztatón Günter Schabowski ismertette. A sajtótájékoztató után egy olasz újságíró még futó kamerák előtt megkérdezte, hogy mikortól érvényes a döntés. Schabowski azonban ekkorra már eltette a szemüvegét. Pár másodpercig tanácstalanul forgatta papírjait, majd a következő választ adta: "Nos... Szerintem azonnal hatályba lép... Igen, azonnal." A tévék előtt ülő NDK-polgárok ezrei indulnak meg a berlini határátkelőhelyek felé, ahol egy órán belül hatalmasra nő a tömeg. Mivel a határozat elvileg csak éjféltől lépett volna életbe, a határőrséget még nem tájékoztatták. A határátkelőknél a feszültség egyre nőtt, a nép a „visszajövünk, visszajövünk” skandálása mellett követelte az átkelők megnyitását. A határállomások parancsnokait utasították, hogy a leghangosabban követelőzőket engedjék ki az NDK-ból, de igazolványukba tegyenek visszatérésüket megtiltó pecsétet. A tömegnyomás azonban odáig fokozódott, hogy este 9-kor a Checkpoint Charlie-nál lévő határőrposzt parancsnoka megszüntette az útlevelek ellenőrzését, felnyittatta a sorompókat és szabad áramlást engedett a tömegnek. 23 órára mindenütt megnyílt a határ. A mindkét oldalról érkező németek vésőkkel, csákányokkal, markológépekkel és puszta kézzel kezdtek hozzá a Fal lerombolásához.

[szerkesztés] Út az egységes Németországig

1989. november 13.: Hans Modrow-ot választják az NDK miniszterelnökévé. Gorbacsov kijelenti, hogy az egységes Németország létrejötte német belügy.

1989. november 23.: Helmut Kohl nyugatnémet kancellár javaslatot tesz egy NDK-NSZK konföderáció megalapítására. Beszédében a két állam egyesülését az európai integráción belül képzeli el.

1989. december: Törlik az NDK alkotmányából a NSZEP vezető szerepét. Egon Krenz megválik minden hivatalától. Az NDK új vezetője Manfred Gerlach lesz.

1989. december 7.: elkezdődnek a kerekasztal-egyeztetések a NSZEP és az ellenzék között. Az ellenzék demokratikus választásokat követel.

1989. december 11.: Georg Gysi lesz a NSZEP vezetője. A NSZEP nevet változtat, új neve Demokratikus Szocializmus Pártja.

1990. január: A még zajló tüntetések fő jelszava már a "Wir sind ein Volk!" (Egy nép vagyunk!) és a „Deutschland einig Vaterland” (Németország egységes haza – idézet az NDK himnuszából).

1990. január 15.: Tüntetés az állambiztonsági szolgálat (Stasi) kelet-berlini központja előtt.

1990. február 14.: Elkezdődnek a 4+2 egyeztetések. A két német állam, illetve a 2. világháború győztes hatalmainek vezetői egyeztették a német újraegyesítés feltételeit. A tárgyalások nehezen haladtak, mivel Franciaország nehezményezte egy nálánál nagyobb gazdaságú, népességű és "rovott múltú" állam megjelenését a Rajna túloldalán.

1990. március 18.: Demokratikus, valóban többpárti választások az NDK-ban. A választások a keletnémet CDU győzelmével végződnek. Lothar de Maiziére (CDU) kormányába belép a keletnémet SPD is.

1990. március 18-án megkezdődnek a tárgyalások egy NSZK és NDK között létrejövő gazdasági, pénzügyi és szociális unióról.

1990. július 1-jén életbe lép a gazdasági és pénzügyi unió a két német állam között. Megalakul a kárpótlási hivatal, melynek feladata, hogy az államosítások kárvallotjait kárpótolja és a még működő állami cégeket magánosítsa.

1990. augusztus 31.: Szerződés a két német állam egyesüléséről. A szerződést mindkét állam parlamentje nagy többséggel fogadja el.

1990. október 3.: Az NDK parlamentjének utolsó ülése, melyen összegezték az állam létezésének 40 évét, majd a keletnémet himnusz hangjaira bevonták az NDK zászlaját. Az NDK a Német Egység Napján 24:00 órakor megszűnt létezni, beolvadásával létrejött az egységes Németország válaszfalak nélkül.

[szerkesztés] Külső hivatkozások

• "A gyász politikája"
• AHF - Nationale Volksarmee (NVA) (Néphadsereg)
• Felépülés a romokból
• A Fal Túloldalán - Egy amerikai Kelt-Berlinben.
• Az NDK propaganda-anyagainak fordítása
• Szteroidok a sportban