Dézsi Márton
A Wikipédiából, a szabad lexikonból.
Dézsi Márton (Dési Márton) (Dés, 1630 körül – 1691. július 24.) református főiskolai tanár, hittudós
[szerkesztés] Élete
Atyja kádármester volt, Segesvárról származott. Az ifju Dézsi szülővárosa iskolájából Sárospatakra ment, majd a németalföldi egyetemeket látogatta meg és Leidenben négy évig (1666–1669) Johannes Coccejus tanítványa volt. Visszatérte után Kézdivásárhelyt foglalt lelkészi állást, 1671-től pedig Nagyenyeden volt a hittudományok tanára. Első volt, ki Erdélyben Coccejus elveit terjesztette, a miért kellemetlen vitákba bonyolult, főleg Pósaházi János gyulafehérvári tanárral, mint Coccejus és René Descartes ellenével. Dézsi Pataki István kolozsvári tanárral együtt, I. Apafi Mihály fejedelemnél 1673-ban Coccejus-féle elveiért bevádoltatott. A fejedelem mindkettőt maga elé idéztette Fogarasba vizsgálat végett, hol egyelőre, későbbi vizsgálatig hallgatást parancsolt nekik. 1673. június 15. Radnóton tartott synodusban, melyen a fejedelem és több főúr is jelen volt, a két tudós közt heves vita fejlődött ki, melynek az lett a vége, hogy Pataki fölmentetett, Dézsi pedig hivatalát veszté, melybe azonban nem sokára, miután nézeteitől elállott, ujból visszalépett.
[szerkesztés] Munkái
Pósaházinak ezen egész ügyre tüzetesen irányzott munkáját: Syllabus Assertionum et Hypothesium illarum, quibus Neoterici quidam Theologi et Philosophi Scholas et Ecclesias turbant (1685.), Dézsi megcáfolta latinul és magyarul irt műveiben, melyek azonban nyomtatva nem jelentek meg.
Levele Teleki Mihályhoz a biblia-kiadás ügyében 1684. megjelent a Protestáns Közlönyben (1888.)
Based on work by