Homoszexualitás
A Wikipédiából, a szabad lexikonból.
 |
Ezt a szócikket át kellene olvasni, ellenőrizni a szövegét, tartalmát. További részleteket a cikk vitalapján találhatsz. |
A homoszexualitás a szexuális irányultság egyik fajtája, amikor egy személy érzelmi és szexuális vonzódása kizárólag vagy túlnyomórészt azonos nemű emberekre irányul. Homoszexualitásnak nevezik ezenkívül időnként az azonos neműek közötti szexuális tevékenységet is, noha ez nem feltétlenül esik egybe a homoszexuális irányultsággal.[1]. Melléknévi alakja a homoszexuális, melynek gyakran használt szinonimája a meleg. A nők közötti homoszexualitást leszbikusságnak nevezik.
Tartalomjegyzék |
[szerkesztés] Kifejezés
A homoszexuális kifejezés szó szerinti jelentése „azonos nemű”: az 'azonos' jelentésű görög homo- előtagból és a 'nem' jelentésű latin sexus szóból származik. (Az 'ember' jelentésű latin homo szótól tehát független.) Hibridnek nevezhetjük ezt az összetételt, mert görög és latin szóból áll.
A homoszexuális ellentéte, az ellenkező neműek iránt érdeklődő ember neve heteroszexuális (ahol hetero-: eltérő, másmilyen), röviden heteró. A mindkét nem tagjai iránt érdeklődő embert biszexuálisnak hívják (bi- görögül kettő); a köznyelvben gyakran csak „bi”.
[szerkesztés] Elnevezései
[szerkesztés] Homoszexuális
A homoszexuális szó főnévként vagy melléknévként személyek, szexuális irányultságuk, szexuális aktivitásuk vagy identitásuk leírására egyaránt használható. Nyomtatásban először a magyar Kertbeny Károly író, műfordító 1869-ben névtelenül közreadott, német nyelvű pamfletjében fordult elő. Kertbeny olyan nevet akart alkotni, amely tárgyszerűen, semlegesen utal a jelenségre, és nem minősíti. Sokáig ezt a szót alkalmazta a tudományos és jogi nyelv, valamint a műveltebb rétegek is; ma már azonban ez a szó javarészt visszaszorult a szűkebb orvosi szaknyelvbe, mert magát a szexualitást hangsúlyozza, azonkívül sokan túlzottan orvosi jellegűnek, elidegenítőnek találják.
A homoszexuális szót korábban csak férfiakra alkalmazták (pl. „homoszexuálisokról és leszbikusokról” beszéltek): ez azonban tévedés, hiszen semmi sem utal benne a hímnemre, és a leszbikusok is ugyanúgy homoszexuálisok. (A „homoszexuálisok és leszbikusok” kifejezés tehát olyan képtelenség, mintha „embereket és nőket” emlegetnénk.)
[szerkesztés] Meleg
Emberekről szólva a meleg férfi és a leszbikus nő a legáltalánosabb. A meleg szónak ez az értelme már a XX. század közepén létezett a magyarban, de sokáig bizalmas jellegűnek számított. A 90-es évek közepére azonban a tudományos életben (pl. a szociológiában, pszichológiában) és a hivatalos nyelvben is polgárjogot nyert (1996-ban fogadta el először a bíróság a Lambda Budapest Meleg Baráti Társaság kérelmére), a köznyelvben pedig a homoszexualitás politikailag korrekt megfelelője lett.
A meleg szó a pszichológiai szakirodalomban néha az önmagukat már elfogadó, tudatosan melegként élő emberekre utal, szemben a homoszexuálissal, amivel konkrétan a szexuális viselkedést jellemzik, függetlenül attól, hogy minek tartja magát az illető (szexuális identitás). Ez a különbség azonban kiveszőfélben van, ahogy a két aspektus is egyre inkább átfedésbe kerül.
Az utóbbi években a meleg szót tágabb értelemben is használják, beleértve a leszbikusokat („meleg nők”), a biszexuálisokat és a transzneműeket is (pl. a Háttér Társaság a Melegekért egyesület nevében), tehát az ún. szexuális kisebbségek teljes skáláját. A biszexuálisok annyiban kapcsolódnak ide, hogy gyakran az ő problémáik is hasonlóak a homoszexuálisokéihoz, a transzneműeknél pedig – az előbbiektől eltérően – jellemzően nem az irányultság (érdeklődés, vonzódás), hanem a nemi identitás (nemi azonosságtudat) tér el a többségitől.
[szerkesztés] Leszbikus
Fő szócikk: leszbikusság
A homoszexuális nőket leszbikusoknak is hívják. (A „leszbi” kifejezés nem tanácsos, mert félreérthető: inkább a szórakoztatóiparban csaliként alkalmazott, többnyire heteroszexuális nőkre utal.) A jelenséget leszbikusság mellett régebben leszbianizmusnak, leszboszi szerelemnek is nevezték. (A szó a Görögországhoz tartozó Leszbosz szigetéből ered, ahol Szapphó ókori költőnő élt és alkotott, s aki nőkhöz írta egyes verseit.)
[szerkesztés] Azonos neműek vs. „egyneműek”
Két vagy több melegre utalva az „azonos nemű” kifejezés is elterjedt, de a médiában gyakran az „egynemű” szóval is találkozunk. Ez utóbbi annyiban kifogásolható, hogy nem egyértelmű: a biológiai kétlakiságra is vonatkozhat, amikor egy faj egy-egy példánya csak egy-egy nemi szervet visel magán, nem pedig mindkét nemét (mint a tűlevelű növények vagy a gerinctelen állatok). Mint minden gerinces, az emberek is egyneműek, a heteroszexuálisok éppúgy, mint a homoszexuálisok, s ilyen értelemben az „egyneműek” kapcsolata a heteroszexuálisok kapcsolatát ugyanúgy jelentheti, mint a homoszexuálisokét.
[szerkesztés] Gay és queer
Az angol eredetű gay szó, ami mostanra a legáltalánosabb és legelfogadottabb megnevezéssé lépett elő, számos más nyelvben is gyökeret vert (sok esetben a homoszexuális szó változatai mellett vagy helyett), és magyarul is elég közismert. Ezt használja például a legrégebbi magyarországi meleghonlap, a Gay.hu is a nevében.
A szintén angol queer ezzel szemben (ami eredetileg „furcsa, különös” jelentésű, így mind a mai napig bántó lehet) minden olyan emberre vonatkozhat, aki nem kizárólagosan heteroszexuális, azaz bármi módon „kilóg” a társadalom hagyományos sémáiból. Ilyen értelemben az angolban és a nemzetközi szakirodalomban is teret nyert; szakszóként magyarul is előfordul (l. pl. Bevezetés a queer-elméletbe, ISBN 9639494186).
[szerkesztés] Homofil
Mivel a homoszexuális szó „szexuális” utótagja aránytalanul nagy hangsúlyt fektet a testiségre, a homofil szó használatát javasolták helyette. Ennek utótagja, a fil(osz), valakinek/valaminek a kedvelőjét jelenti, tehát az összetétel szó szerint „azonost kedvelő” embert jelent. Ez a szó azonban kevéssé terjedt el a magyarban.
[szerkesztés] A „buzi” szó kétarcúsága
A buzi szó (amely a XX. század első felében elterjedt buzeráns-ból rövidült le) elsősorban vulgáris, becsmérlő jellegű. Ennek ellenére egyes melegaktivisták is használják, épp azért, hogy a szó tabu jellegét megszüntessék, tompítsák a szó élét, ezáltal a fogalmat is elfogadottabbá tegyék (mint ahogy a német schwul szó is becsmérlésből lett semleges szóvá). Ettől függetlenül a buzi szó továbbra is sokak számára bántó; bár ez mindenekelőtt a beszélő szándékától függ. Ellenséges felhanggal a meleg és a homoszexuális szavak is lehetnek bántóak, másfelől egy meghitt, közvetlen viszonyban a buzi szó is lehet szeretetteljes. Kívülállóknak mindenesetre nem ajánlható, csupán az érintettek használhatják saját csoportjukra a sértés veszélye nélkül.
[szerkesztés] További becsmérlő kifejezések
A további becsmérlő kifejezések közé tartozik többek közt a szlengbeli homokos és a vulgáris, súlyosan sértő köcsög szó, amelyek egyaránt férfira utalnak. Az utóbbi szexualitástól független értelemben, puszta szitokszóként is használatos.
Főleg a régebbi szóhasználat vallásos moralizálással terhelt elemei voltak a fajtalan, a pederaszta (amely felnőtt férfi és serdülő fiú viszonyára utal) és a szodomita. Ezeket a kifejezések ma a közbeszédben nem használatosak. Ha mégis felbukkannak, előfordulásuk többnyire politikai indíttatású, és többnyire a szalonképes becsmérlés szándéka áll mögöttük.
[szerkesztés] Egyéb
Mivel az egyes kifejezések félrevezetőek vagy erős töltésűek lehetnek, olykor új fogalmakat vezetnek be, ha az illető csoportot pontosan szeretnénk megnevezni. Így például az orvosi szakirodalomban előfordul a „férfiak, akik férfiakkal szexuális tevékenységet folyatnak” kifejezés is, amikor kimondottan a szexuális viselkedésre akarnak utalni (a szexuális irányultságtól és a szexuális identitástól függetlenül).
[szerkesztés] Megítélésének története
A homoszexualitás az emberiséggel egyidős, már számos ókori művészi alkotás is ábrázolta. Az egyes társadalmak viszonyulása eltérő volt, a skála a teljes elfogadástól a közömbösségen át a teljes elutasításig, sőt üldözésig terjedt.
Egy etnográfiai atlasz, az ún. Murdoch-atlasz négyezer egykori és mai társadalom legfontosabb jellemzőit mutatja be tömören. A homoszexualitás a társadalmak 60%-ában elfogadott, a kultúrába valamilyen módon beépült. A társadalmak 30%-a toleráns, tehát nincs beépülve a kultúrába, de nem csinálnak belőle gondot. Végül 10%-ot tesznek ki azok a társadalmak, amelyek tiltják a homoszexualitást, és különféle rendszabályokat hoznak ellene. Az utóbbi csoportba tartozik a zsidó-keresztény kultúra is.
Az ókori görögöknél a homoszexualitás neve pederasztia volt, amikor felnőtt férfiak kamasz fiúkat választottak ki nevelésre, amelybe a szexuális kapcsolat is beletartozott. A pederasztia kifejezést a modern időkben is gyakran használták, de mára kikopott, mivel asszociál a pedofíliára, amelynél a vonzalom tárgya kiskorú. Az ókori rómaiaknál ennek megfelelője az efebofília (latinul: ephebophilia) volt. – A görögöknél a felnőtt melegek közti párkapcsolatot azonban nem fogadták el. A kevés kivétel közé tartoznak azok az esetek, amikor a spártai katonák párban harcoltak, és kapcsolatuk hozzájárult a hatékonyabb hadviseléshez.
A rómaiak kezdetben kevésbé voltak toleránsak a homoszexuálisokkal, mint a görögök, de ez az elutasítás később jócskán megenyhült. Hadrianus császár (Kr.u. 76-138) már nyíltan élt együtt szerelmével, a görög szépfiúval, Antinousszal, akinek halála után várost alapított emlékére, az egyiptomi Antinopoliszt.
A kereszténység, az iszlámhoz hasonlóan, átvette a zsidó Ószövetség homoszexuálisokat elítélő felfogását (pl: „Férfival ne hálj úgy, ahogyan asszonnyal hálnak. Utálatosság az.” 3Móz. 18.22.), emiatt a középkortól napjainkig e három vallás felemás módon – inkább elítélően – viszonyul a homoszexualitáshoz. Régebben a saját nemükhöz vonzódókat akár meg is kövezték, máglyán égették meg, vagy egyéb kivégzési módokat alkalmaztak. A legújabb kortól kezdve a nyugati, szekularizálódó, de még mindig keresztény dominanciájú civilizációban az ilyen radikális hozzáállás eltűnőben van, de az arab országokban (pl. Iránban) ma is jelen van.
A huszadik században II. világháború idején a nácik a zsidók, cigányok, kommunisták, és Jehova tanúi mellett a homoszexuálisokat is deportálták (a zsidók sárga csillagához hasonlóan, a homoszexuálisok megkülönböztető jelzésként rózsaszínű háromszöget viseltek), és pusztították.
Az elítélés és üldöztetés miatt a homoszexuális lét megélése különböző társadalmi problémákhoz és személyes bajokhoz vezetett. Például, felhasználták személyes és politikai támadásokra, lejáratásra, gyakran fonódott össze a bűnözéssel, vagy alakultak ki az ilyen beállítottságú személyeknél különböző lelki zavarok (diszharmonikus személyiségfejlődés, frusztráció, depresszió, neurózis, szexuális aberráció, paranoia stb.).
A II. világháború, de főleg az 1968-as diáklázadások után a homoszexuálisok is megindították saját felszabadító, jogvédő harcukat. Miután a jogszabályok lehetővé tették a szerveződést, a közvélemény felvilágosítására különböző kampányok indultak, és ezeknek köszönhetően a társadalom hozzáállása lassan kezdett megváltozni.
A homoszexuálisok diszkrimináció-ellenes harcának mérföldköve 1969. június 27., amikor New York Greenwich Village városrészében (Christopher Street 57) található Stonewall Inn nevű szórakozóhelynél a homoszexuálisok szembeszálltak az őket zaklató rendőrökkel („Tactical Patrol Force”), és napokig tartó zavargások következtek, amelynek során autókat gyújtottak fel, kirakatokat törtek be, és sokan sebesültek meg mindkét részről.
[szerkesztés] Melegek a mai társadalomban
A homoszexuálisok manapság a melegmozgalmakhoz tartozó szervezetek segítségével küzdenek a homoszexualitás társadalmi elfogadtatásáért és a melegekre vonatkozó egyenlőtlenségek megváltoztatásáért.
[szerkesztés] Homofóbia
Fő szócikk: HomofóbiaA homoszexualitás és a homoszexuális egyénekkel való kapcsolattartás egyes heteroszexuálisok számára problémát okoz. (Az idegenkedésnek, viszolygásnak ezt az érzését, illetve ezt mint cselekvési motívumot homofóbiának nevezik.) A probléma sokszor csak akkor jelenik meg, ha tudomást szereznek valakinek a meleg/leszbikus mivoltáról, miközben ugyanazzal a kollégájukkal továbbra is ugyanúgy kijönnek – talán barátaik közé is fogadják –, ha nem fedi fel homoszexualitását. A melegektől idegenkedő heteroszexuálisok számára tehát rendszerint nem maga a homoszexuális ember jelenléte okoz problémát (hiszen a melegeket többnyire nem lehet felismerni), hanem a tudat, hogy az illető homoszexuális, és az ehhez fűződő saját asszociációk.
Semmilyen veleszületett tényező (félelem/betegség) nem ismeretes, ami valakit a melegektől való irtózásra indítana – legfőképpen azért, mert a melegek mint olyanok nem ismerhetők fel. Az esetleges ellenérzések tehát kizárólag tanulás, szocializáció útján alakulnak ki, a környezetben tapasztalt minták alapján.
Előfordul, hogy egy embert a közösségében (családjában, munkahelyén) elfogadnak, de hogyha homoszexualitása kitudódik, az elfogadást ellenségesség váltja fel. A személy mint személy értékelését ilyenkor felülbírálhatják a homoszexualitáshoz társított asszociációk, amelyek nemritkán sztereotípiákon, előítéleteken alapulnak.
[szerkesztés] Coming out
Fő szócikk: Coming outMivel a „láthatatlan” homoszexuálisok aránya sokszorosan meghaladja a felismerhetőkét, a sztereotípiáknak ellentmondó melegek önfelvállalása (coming outja) jelentősen befolyásolhatja a társadalmi megítélést, és hozzájárulhat a sztereotípiák megszűnéséhez. Ennek érdekében vállalkozott számos közéleti személyiség erre a lépésre, akik életük más területen már ismertséget szereztek. A politikusok közül a legismertebb Berlin polgármestere, Klaus Wowereit és Párizs polgármestere, Bertrand Delanoë.
A társadalmi fejlődésnek és az elfogadásért folytatott szívós küzdelemnek köszönhetően a homoszexualitás ma már jóval kevésbé számít tabunak, az ilyen emberek társadalmi elfogadása (tolerancia) egyre nő, és olykor saját szervezeteket is létrehoznak (pl. meleg rendőrök).
[szerkesztés] Ex-gay mozgalmak
Fő szócikk: Ex-gayAz ex-gay vagy exodus mozgalom (exodus movement) egy nemzetközi mozgalom, mely több olyan csoportból áll, melyeknek célja a homoszexuális vagy biszexuális szexuális irányultság heteroszexuálissá válltoztatása, valamint hogy önsegítő csoportok révén támogatást nyújtsanak olyan, elősorban vallásos (leginkább keresztény, ritkábban zsidó, muszlim) embereknek, akik számára a homoszexuális életforma elfogadhatatlan, ezért önmegtartóztató életformát választanak, ill. vagy heteroszexuális életre szeretnének áttérni.
[szerkesztés] Jogi vonatkozásai
Nyugat-Európában és az Egyesült Államok egyes részein lassanként a heteroszexuálisokét megközelítő jogokra sikerül szert tenniük, más országokban (pl. az iszlám világban) a gyakorlása mind a mai napig bűncselekménynek számít. Mivel a változás nem egyenletes ütemben történik, különféle fizikai és verbális atrocitások a liberálisabb országokban is előfordulnak.
A törvények szintjén a homoszexualitással kapcsolatban elsősorban az alábbi kérdések merülnek fel:
- Büntetés: Büntetendő-e az azonos neműek közti, beleegyezésen alapuló szexuális kapcsolat?
- Beleegyezési korhatár: Különbözik-e az azonos és különböző neműek közti szexuális kapcsolat esetén az a korhatár, ami alatt a beleegyezés nem érvényes?
- Házasság: Milyen lehetőségek léteznek az azonos nemű párok kapcsolatának törvényi elismerésére?
- Gyermekvállalás: Milyen feltételek mellett nevelhetnek gyermeket az az azonos nemű párok?
- Diszkrimináció tilalma: Tiltják-e törvények a szexuális orientiáció szerinti hátrányos megkülönböztetést?
A nagykorúság relatív fogalom, különböző kultúrákban eltérhet. Épp ezért a jog bevezette a beleegyezési korhatár fogalmát, amely azt a korhatárt jelenti, amely felett egy személy szabad akarata alapján szexuális kapcsolatot létesíthet egy másik, szintén e korhatár felett lévő személlyel. A beleegyezési korhatár nem feltétlenül egyenlő a nagykorúság kezdő évével. Például, Magyarországon a beleegyezési korhatár (2002 óta) 14 év, a nagykorúság éve viszont 18. Amennyiben egy beleegyezési korhatár felett lévő személy a beleegyezési korhatár alatti személlyel létesít szexuális kapcsolatot, megrontás bűncselekménye valósul meg, amelyet a Büntető törvénykönyv szigorúan büntet.
- Lásd: LMBT törvények
[szerkesztés] A homoszexualitás megélése
Ma már a homoszexuálisok több világvárosban rendeznek éves rendszerességgel ún. büszkeségnapi (angolul: Gay Pride Day) felvonulásokat. A melegfelvonulások közül a legnagyobb a brazíliai São Pauló-i, a leghíresebb pedig a Mardi Gras (New Orleans), ahol a melegek szivárványszínű zászlók, színes léggömbök és transzparensek alatt tartanak karneválszerű utcai ünnepségeket. (A szivárványszínű zászlót az amerikai Gilbert Baker tervezte, és az 1978-as „San Francisco Gay and Lesbian Freedom Day Parade” – magyarul: San Franciscó-i Meleg és Leszbikus Szabadságnapi Felvonulás – során használták először.)
A coming outtal némely homoszexuális nem ért egyet, ők a szexuális beállítódást szigorúan magánügynek tekintik, ezért nem helyeslik a nyilvános feltárulkozást. Politikailag a homoszexuálisok az átlagnál valamivel nagyobb arányban a liberalizmus hívei, de jócskán akadnak köztük konzervatívok is, mint ahogy egy részük a vallásához is ragaszkodik. A homoszexualitás megélése ugyanolyan sokféle lehet, mint a heteroszexualitásé, a teljes önmegtartóztatástól (gyakran szublimáció útján) a monogám párkapcsolaton és az alkalmi kapcsolatokon át egészen a hedonizmusig.
[szerkesztés] Pszichológiai értékelése
A Nemzetközi Pszichiátriai Társaság a homoszexualitást 1974 óta nem tekinti pszichiátriai betegségnek, s a homoszexualitás a Betegségek Nemzetközi Osztályozásában sem szerepel.
[szerkesztés] Feltételezett okai
Konszenzusos, összefoglaló és nagy magyarázó erejű biológiai elmélete jelenleg nincs, a téma élő kutatási terület.
[szerkesztés] Genetikai elmélet
Három évvel ezelőtt bejárta a világsajtót a hír: Dean Hammer mikrobiológus megtalálta az X kromoszóma egyik végszakaszán a homoszexualitást okozó gént. Bár kétkedéssel fogadta a közvélemény, de a közelmúltban egyértelműen sikerült azonosítani a nevezetes gént. Ez nem volt meglepetés, mert az egypetéjű ikervizsgálatok során már kiderült, hogy ha az egyik testvér homoszexuális, akkor ötven százalék valószínűsége van annak, hogy a másik is az. A kétpetéjűeknél, akik genetikailag nem azonosak, ez az arány csak 15%.[2][3]
[szerkesztés] Hormonális elmélet
[szerkesztés] Családi háttér elmélete
[szerkesztés] Társadalmi elmélet
Kenneth Plummer a modern nyugati kultúrán belül a homoszexualitás 4 típusát különböztette meg:
- Alkalmi homoszexualitás: olyan futó homoszexuális érintkezést jelent, amely nem hat ki az egyén általános szexuális életére.
- Helyzettől függő tevékenység: azokra a körülményekre utal, amelyek közepette rendszeresen kerül sor homoszexuális tevékenységekre, miközben azok nem válnak az egyén elsődleges preferenciáivá.
- Megszemélyesített homoszexualitás: olyan egyének, akik a homoszexualitás tevékenységét preferálják, de elszigetelten élnek olyan csoportoktól, amelyek könnyedén elfogadják az azonos neműekközötti szexuűlis kapcsolatot.
- Mint életforma: életük meghatározó részévé tették a hasonló szexuális szokásokkal rendelkező egyénekkel való kapcsolatok fenntartását. Ezek az egyének általában „meleg” szubkultúrához kapcsolódnak.
[szerkesztés] Lásd még
- Azonos neműek házassága
- Biszexualitás
- Ex-gay
- Homofóbia
- Leszbikusság
- LMBT törvények
- Szexuális irányultság
[szerkesztés] Külső hivatkozások
[szerkesztés] Melegoldalak
- BudapestPride.hu, a magyar LMBT-fesztivál hivatalos oldala
- Gay.hu, a magyar melegek oldala
- Pride.hu melegportál
- Melegvagyok.hu, közösségi oldal melegek és hozzátartozóik számára
- NaVégre.hu, magyar meleg-hírmagazin
- Öt Kenyér keresztény-meleg portál
- Labrisz.hu, a leszbikusok honlapja
- Az első magyar melegképregény
- A gyaloglo chat MÁS szobájának hivatalos honlapja
[szerkesztés] Biológia
- A nagy számú fiú testvér befolyásolja a homoszexualitást? (Stop.hu, 2006. június 27.)
- A leszbikus nők agya a férfiakéhoz hasonló (Index.hu, 2006. május 9.)
- Meglepő eredmény a homoszexualitás öröklődéséről (Index.hu, 2004. október 13.)
[szerkesztés] Társadalomtudomány
- Nem szeretik a magyarok a melegeket (Index.hu, 2006. május 17.)
- Homoszexualitás az ókorban
- Új elmélet a homoszexualitás evolúciós szerepéről (Pride.hu, 2006. június 22., cikk a HVG-ből)
[szerkesztés] Publicisztika
- Agyagási Edit: Regisztrált melegkapcsolatok (Népszabadság, 2006. június 26.)
- Rakaczki Hajnalka ügyvéd helyreigazítást tartalmazó olvasói levele a Regisztrált melegkapcsolatok c. cikkel kapcsolatban (Népszabadság, 2006. július 21.)
- Kállai Ákos: Felelősségteljes semmittevés (Népszabadság, 2006. június 25.)
[szerkesztés] Egyéb
[szerkesztés] Jegyzetek
- ^ [1], [2], [3], [4]
- ^ Új modell a homoszexualitás genetikai hátteréről (origo.hu, 2007. január 20.)
- ^ A homoszexualitás az anya génjeitől? (eletforma.hu, 2007. február 24.)
Based on work by