Dobi István

A Wikipédiából, a szabad lexikonból.

'
*Hivatali idő*
1948. december 10. – 1952. augusztus 14. Miniszterelnök
Előd	Dinnyés Lajos
Utód	Rákosi Mátyás
Született	1898. december 31. Szőny
Elhunyt	1968. november 24. Budapest
Politikai párt	FKGP, MSZMP
Második hivatali idő
1952. augusztus 14. – 1967. április 14. Az Elnöki Tanács Elnöke
Előd	Rónai Sándor
Utód	Losonczi Pál

Dobi István (Szőny, 1898. december 31. – Budapest, 1968. november 24.): politikus, miniszter, miniszterelnök, a Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsa elnöke.

[szerkesztés] Életpályája 1945 előtt

Szegényparaszti családból származott. Az elemi iskola hat osztályát végezte el. 1916-ban került kapcsolatba a földmunkásmozgalommal. A Tanácsköztársaság idején vöröskatona volt, fogságba esett, majd internálták. Fiatal korában napszámosként dolgozott. Bár 1921-től rendőri felügyelet alatt állt, a Földmunkások Országos Szövetségben és a szociáldemokrata pártban tevékenykedett. 1936-ban vagy 1937-ben belépett a Független Kisgazdapártba, ahol a szegényparaszti szárny vezetője lett. Rövidesen az FKgP Országos Választmányának tagja s a Parasztszövetség szervező titkára, majd a Földmunkás Tagozat elnöke lett. A második világháború alatt mint a Parasztszövetség országos szervező titkára (1941–43) és a Földmunkás Szakosztály elnöke (1943–46) együttműködött a kommunistákkal és a szociáldemokratákkal. 1944-ben bekapcsolódott az ellenállási mozgalomba, de hamarosan behívták katonának. A fogságból 1945 nyarán tért vissza.

[szerkesztés] A Független Kisgazdapárt árulója

A második világháború után már a Független Kisgazdapárt egyik vezetőjeként jutott kormányzati szerephez: 1945. november 15. – 1946. december 18. között államminiszter, 1946. február 23-tól 1946. november 30-ig földművelésügyi miniszter, ezt követően 1946. december 18-tól 1947. szeptember 24-ig ismét államminiszter volt. Közben a Kisgazdapárt vezetőinek „leszalámizása" következtében a párton belül egyre fontosabb pozíciókat szerzett. Előbb alelnök, majd 1947. június 3-án a párt elnöke lett. A kommunistákkal való nyílt együttműködését az Új Magyar Lexikon így foglalja össze: „...a Kisgazdapárt jobboldali vezetőinek leleplezése után, őt választották a párt elnökének. Vezetése alatt tisztították meg a Kisgazdapártot a reakciós elemektől és állították a népfronton belül a népi demokrácia építésének szolgálatába." Jutalmul" 1948. december 10. és 1952. augusztus 14. között ő volt a miniszterelnök (ennek a tisztségnek 1949. szeptember 5-től a Minisztertanács elnöke volt az elnevezése.)

[szerkesztés] Az Elnöki Tanács elnöke

Ezt követően a Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsa elnöke volt 1952. augusztus 14-től 1967. április 14-ig. A Forradalmi Munkás-Paraszt Kormánynak a pártállam logikája szerinti legitimációjáról Dobi István gondoskodott: mivel az 1956. évi forradalom alatt az Elnöki Tanács formailag nem mondott le, a forradalom vérbefojtása és a törvényes miniszterelnök, Nagy Imre internálása közben az Elnöki Tanács "megbízást adott" Kádár Jánosnak a "kormányalakításra". Dobi csak 1959-ben lépett be az MSZMP-be, ezután a Központi Bizottság tagja is lett. Tagja volt 1954-től 1968-ig a Hazafias Népfront Országos Tanácsának, 1955–65-ben a Termelőszövetkezeti Tanácsnak. 1968-tól az Országos Szövetkezeti Tanács elnöki tisztét is ellátta. Jelentéktelen, felkészületlen politikus volt, csak múltja különböztette meg az átlagos kommunista karrieristáktól.

Alkoholizmusa széles körben ismert volt. A korabeli vicc szerint:
- Dobi István a Szovjetunióból, Taskentből felhívja telefonon Kádár Jánost.
- Dobi: Itt Taskend...
- Kádár: Én nem vagyok ittas, de hogy Maga most is az, hallom a hangján!