Dobos Mihály
A Wikipédiából, a szabad lexikonból.
Dobos Mihály (Tofaeus Mihály) (Székelyhíd, 1624 - 1684) teológiai doktor, református püspök
[szerkesztés] Élete
Iskoláit a Magyarországon elvégezvén, külföldi akadémiákra ment, nevezetesen Amszterdamba, Utrechtbe s Leidenbe, hol 1649-ben theologiai doktorrá avatták. Hazájába visszatérvén 1650-ben nagyváradi, 1652-ben sárospataki tanár lett; 1653-ban lemondott hivataláról, mire bodrogkeresztúri, 1656. diószegi, 1658. április 28-tól szatmári lelkész, 1663. I. Apafi Mihálynál udvari pap és végre 1679. június 4. az erdélyi református egyházak püspöke lett. Bod Péter „igen szókimondó, kemény, mindazáltal mindenekelőtt nagykedvességű embernek" irja. Keserű összeütközése volt Horváth András kassai, utóbb trencséni evangélikus iskolaigazgatóval, mintha Dobos az Arminianok alatt a lutheránusokat értette volna a 4. sz. vitairatában.
[szerkesztés] Munkái
1. Disputatio historico-theologica de translatione imperii ad francos, 1647. Utrajecti, 1655.
2. Disputatio inauguralis, de actuali dei providentia. Lugd., Batav., 1649.
3. Disputatio theologica de perseverantia sanctorum... Varadini, 1650.
4. Disputatio theologica de perseverantia sanctorum secunda. U. ott, 1651. (Két utóbbi Toufaeus névvel.)
5. A Szent Soltarok resolutioja, Es azoknak az Erdelyi Fejedelmi Evangelica Reformata, udvari szent ecclesiara, lelek és igassag szerint valo szabasa. Kolosvár, 1683. (Prédikácziók, melyeket Tisza-Ujhelyi István és Óvári Keszei János, Bornemisza anna fejedelemasszony iródiákja, hallás után leirtak és nyomtatás alá bocsátottak.)
Még több beszéde maradt kéziratban. Nevét Bod szerint Tof-ból, mely héber nyelven dobot jelent, változtatta Tofeusra.
