Dubrovnik

A Wikipédiából, a szabad lexikonból.

Dubrovnik elhelyezkedése

Dubrovnik (latinul Ragusa, olaszul Raguza) város és kikötő Horvátországban az ország legdélibb részén az Adria partján. Dubrovnik-Neretva megye székhelye, lakosainak száma 43 728. Az Adria gyöngyének is nevezik a várost, mely a középkorban a tengeri kereskedelem egyik központja, hosszú ideig a Velencei Köztársaság riválisa volt. Virágkorát a 15. és 16. században élte. A város egyúttal a horvát nyelv és irodalom egyik központja, lakhelye sok híres költőnek, írónak, festőművésznek és sok más tudósnak.

[szerkesztés] Nevének eredete

Neve a szláv dub (= tölgy) főnévből származik.

Dubrovnik látképe

[szerkesztés] Története

A város két kisváros Laus és Dubrava egyesítésével keletkezett. Laust az itáliai Epidaurumból menekülők alapították, míg Dubrava szláv betelepülők települése volt. 7. századi alapításától a város a Bizánci Birodalom fennhatósága alatt állt. A keresztes haborúk után Velence fennhatósága alá került, 1358-ban a Zárai békével a Magyar Királyság része lett. A 14. század és 1808 között Raguzai Köztársaság néven szabad állam volt.

A domonkos templom és kolostor

A város virágkorát a 15. és 16. században élte, ekkor a Velencei Köztársaság legfőbb tengeri riválisának számított. A várost a főnemesből alakított városi tanács kormányozta, mely szigorú rendet tartott és már a 15. század elején megszüntette a rabszolgakereskedelmet. A város évszázadokig sikeresen megtartotta önállóságát két hatalom, Velence és az Oszmán Birodalom között. Miután azonban a Földközi tengeri hajózás válságba került fokozatosan hanyatlani kezdett, melyet betetőzött az 1667. évi földrengés. 1699-ben két területét el kellett adnai a törököknek, hogy megvédhesse magát az erősödő Velence elllen. A vesztét azonban mégsem Velence, hanem Napóleon hadserege okozta, amely 1806-ban előbb a velencei területeket, majd a Raguzai Köztársaságot is meghódította. 1808-ban Marmont marsall megszüntette a Raguzai Köztársaságot és a francia Illír tartományhoz csatolta. A várossal szemközti Lokrum sziget csúcsán a Napóleon kori francia erőd romjai ma is láthatók.

1815-ben a Bécsi Kongresszus Dubrovnikot a Habsburg Birodalomhoz csatolta és 1918-ig osztrák uralom alatt maradt. Ekkor a Szerb–Horvát–Szlovén Királyság, majd 1929-től Jugoszlávia része lett. A második világháború elején a Horvát Állam része része lett, azonban 1941-ben olasz megszállás alá került, majd német csapatok vonultak be. 1944 októberében szabadították fel a partizánok és újra Jugoszlávia része lett. A város sokat szenvedett a szerb–horvát háborúban is, 1991 októberétől 1992 májusáig lőtték a szerb és montenegrói csapatok, akik a belváros műemlékeit sem kímélték. A háborúnak a városban 114 polgár esett áldozatul. A háború után a megrongálódott épületeket az UNESCO segítségével állították helyre.

A belváros

[szerkesztés] Látnivalók

A város védőszentje Szent Balázs, akinek szobrai az egész városban láthtatók. A belvárost a világörökség részének nyilvánították. A helyiek büszkén emlegetik George Bernard Shaw-t aki 1929-ben itt jártakor azt mondta: Ha látni akarod a földi paradicsomot, gyere el Dubrovnikba.
Dubrovnik mellett található a világ legrégibb arborétuma a Tistenoi arborétum, melyet 1492 előtt alapítottak.