Euró-bankjegyek

A Wikipédiából, a szabad lexikonból.

Az euró-bankjegyek kinézetéről és az érvényes címletekről az Európai Központi Bank 2003/4. (205/2003/EK) határozata rendelkezik.^[1] A rendelkezések értelmében a hét érvényes címlet az 5, 10, 20, 50, 100, 200 és 500 eurós. Igény mutatkozik továbbá alacsonyabb névértékű, 1 és 2 eurós bankjegyek bevezetésére is, amit az Európai Parlament 2005. október 25-i P6_TA(2005)0399 jelzetű írásbeli nyilatkozata is tanúsít.^[2] Mivel azonban az EKB gazdaságossági kimutatásai szerint az ilyen névértékű érmék előállítása olcsóbb, mint az ilyen címletű bankjegyeké lenne, illetve mivel a Parlament nem hozhat az EKB számára kötelező érvényű monetáris döntéseket, ezeket aligha fogják bevezetni.^[3] Megjegyzendő egyébként, hogy az euró bevezetése előtt több országban is forgalomban voltak alacsonyabb értékű papírpénzek, többek között Ausztriában, Görögországban és Olaszországban is, és az euróövezet bővülésével ezen államok köre bővülni fog. Megemlítendő még, hogy többen kétségbe vonják a két legnagyobb eurócímlet létjogosultságát, felróva, hogy azok megkönnyítik a különféle illegális pénzmozgatásokat, illetve mert logikusnak tűnik a feltevés, hogy a pénzhamisítók leggyakrabban a nagyobb címletek utánzásával próbálkoznak. ^[4] Az eddigi tapasztalatok ezzel ellenben azt mutatják, hogy a leggyakrabban hamisított címletek a 20 és az 50 eurósok.^[5] Az euró beveztése előtt Ausztria, Belgium, Hollandia, Luxemburg, Németország és Olaszország nemzeti valutáinak is voltak olyan címletei, amelyek értéke átszámítva 200 euró fölé esik.

Az egyes eurócímletek főbb paramétereit lásd alább. A képek nem méretarányosak; a bankjegyek méretei az értékükkel együtt nőnek.

Címlet	Méretezés	Alapszín	Képviselt stílus	Képviselt korszak	Nyomdagép kódja
5 €	120 × 62 mm	Szürke	Ókori	az 5. századig	az ábra bal szélén
10 €	127 × 67 mm	Piros	Román	11–12. század	a csillagban 8 óránál
20 €	133 × 72 mm	Kék	Gótika	13–14. század	a csillagban 9 óránál
50 €	140 × 77 mm	Narancs	Reneszánsz	15–16. század	az ábra jobb szélén
100 €	147 × 82 mm	Zöld	Barokk–rokokó	17–18. század	a 9 órás csillagtól jobbra
200 €	153 × 82 mm	Sárga–barna	Szecesszió	19–20. század	a 7 órás csillag felett
500 €	160 × 82 mm	Lila	Modern	20–21. század	a csillagban 9 óránál

Kibocsátó ország	Kód	Kibocsátó ország	Kód	Kibocsátó ország	Kód
Ausztria	N	Görögország	Y	Németország	X
Belgium	Z	Hollandia	P	Olaszország	S
(Dánia)	(W)	Írország	T	Portugália	M
Finnország	L	(Luxemburg)	(R)	Spanyolország	V
Franciaország	U	(Nagy-Britannia)	(J)	(Svédország)	(K)

Aláírások tízeurós próbanyomatokon:
fent: Willem F. Duisenberg,
lent: Jean-Claude Trichet.

Ellentétben az érmékkel, az azonos névértékű bankjegyek azonos kivitelezésűek: méretük, színük, anyaguk, nyomásuk címletenként megegyzik. A bankjegyeken nincs nemzeti oldal, így csak a sorszámban elhelyzett országazonosító betűkód révén azonosítható a kiadó állam. A betűkódok kiosztása a jobb oldali táblázatban olvasható (zárójelben a nem használatosak).

A bankjegyek előoldalán megtalálható az európai egység jelképeként a tizenkét csillag, az európai lobogó, a © szimbólum a szerzői jogvédelem jelzésére, az EU-15 11 hivatalos nyelve alapján az Európai Központi Bank nevének ötféle rövidítése (BCE, ECB, EZB, ΕΚΤ, EKP), a forgalomba hozatal éve, az EKB elnökének aláírása, egy kapu- vagy ablakmotívum kifejezendő Európa nyitottságát és együttműködési készségét, a nyomdagépet azonosító kód, természetszerűleg továbbá a névérték és a pénznem neve latin és görög betűkkel szedve. A 2003 novembere előtt nyomtatott bankjegyeket Willem F. Duisenberg, az EKB első elnökének aláírása hietelesíti, míg az újabban kiadottakon Jean-Claude Trichet szignója látható. Utóbbiak először 2004 áprilisának végén kerültek forgalomba.

A bankjegyek hátoldalán megtalálható a tizenkét csillagos jelkép egy részlete a bal alsó sarokban, egy sorozatszám (duplán), Európa térképe, egy hídmotívum kifejezendő az Európa népei, illetve az Európa és a világ többi része közötti kommunikációt, és természetesen még a névérték és a pénznem neve latin és görög betűkkel. A földrajzi értelemben vett Európa térképén kívül az alsó szegélybe foglalt keretekben, illetve felette ábrázolva vannak az eurót használó Európán kívüli, de az anyaország közigazgatásába szervesen kapcsolódó területek is, így pl. Francia Guyana vagy Madeira; nincsenek ábrázolva Franciaország társult területei, illetve Grönland sem (Dánia autonóm országrésze, földrajzilag Amerika, nem használ eurót). A térkép – a síknyomás technikai korlátai miatt – nem jeleníti meg a 400 km²-nél kisebb szigeteket, így Máltát sem.

Az ablak-, kapu- és hídmotívumok az európai kultúrtörténetet hét kiemelt korszaka építészeti stílusán keresztül mutatják be. Az ábrázolások inkább az egyes korszakok építészeti stílusához, mint valós épületekhez köthetőek; ez utóbbiak ábrázolása szándékosan került, hogy elkerüljék az egyes országokra való asszociálást. A téma a „Korok és stílusok Európában” elnevezést kapta. Az egyes címletek által képviselt stílust lásd az alsó táblázatban.

A bankjegyek rajzolatterveit Robert Kalina, az Osztrák Központi Bank bankjegytervezője készítette az Európai Monetáris Intézet (az EKB elődje) 1996 februárjában kihirdetett pályázati felhívására.^[6] Pályaműve többszörös szelekción átesve 44 tervezet közül lett győztes 1996. december 3-án. A végleges tervek 1998-ra készültek el; a bankjegyek gyártása 1999 júliusában indult el. Érdekesség, hogy az eredeti pályázati kiírás szerint a hátoldalra nemzeti szimbólumokat szántak (vö. az euróérmék fejoldalával), illetve hogy a terveken már akkor is szerepelt a görög EYPΩ felirat (Görögország még volt EMU-tag).

A bankjegypapír tiszta gyapotból készül, így annak tapintása jellegzetesen ropogós, szilárd (nem puha vagy viaszos). A különböző címletek domináns színei és papírjának méretezése egymástól eltérnek; a nagyobb értékű papírpénz nagyobb a nála kisebb értékűnél. A bankjegyek előoldalán a képi motívumok, a betűk és a számjegyek ún. metszetnyomással készültek, kitapinthatóak; a hátoldalon ellenben nincsen domború felület. A csökkent látóképességűek számára a nagyobb címleteken további tapintható jeleket helyeztek el az előoldalon: a 200 eurós alsó széle mentén a bankó közepétől a jobb széléig függőleges vonalkák állnak, míg az 500 eurós jobb széle mentén átlós vonalak futnak végig. A tapintható részek mindazonáltal a használat során lassan lekopnak a bankjegyekről. A bankjegyek tervezésében mindvégig közreműködött az Európai Vakok Szövetsége, képviselve a vakok és gyengén látók érdekeit.

Biztonsági elemek az 50 euróson

A hamisított bankjegyek könnyebb kiszűrhetősége érdekében számos biztonsági elemet építettek a bankjegyekbe. Többek között ilyenek a tapintható nyomatok is (ábra: középen fent), továbbá számos vizuális jelzés. Az átnézőjel a bankjegy felső sarkába nyomtatott jel a papír két oldalán, amelyek fény felé fordítva tökéletesen összeilleszkedve az értékjelzést adják ki (ábra: bal oldalon fent). A vízjel a papír vastagságának helyi megváltoztatásával létrehozott ábra, amolyan fény-árnyék játék; a bankjegyet fény felé tartva válik láthatóvá (ábra: bal oldalon középen). A nagyobb címeleteken (minimum 50 euró és felette) az előoldali alsó értékjelzést olyan festékkel szedik, amely színét a fény beesési szögének megfelelően változtatja; a színváltás forgatással válik láthatóvá (ábra: bal oldalon lent). Kisebb címleteken ezt helyettesíti egy a hátoldalra felvitt, forgatással láthatóvá váló aranyszínű csík, amelyen €-jel és az értékjelzés olvasható. A biztonsági szál a bankjegypapír anyagába ágyazott biztonsági elem; a bankjegyet fény felé tartva a szál sötét csíknak látszik, felületén apró, de éles betűkkel az 'EURO' felirat és az értékjelzés olvasható (ábra: középen lent). A nagyobb címeleteken továbbá hologramot is elhelyeznek, amelyen a tekintet irányának megfelelően az értékjelzés olvasható, illetve egy ablak- vagy kapumotívum látható; fény felé fordítva pedig kirajzolódik rajta egy €-jel a perforáció miatt (ábra: jobb oldalon lent). A kisebb címleteken egy holografikus hatású (szivárványos színű) fémcsík húzódik a bankjegy jobb oldali részén, perforáció a ebben fémcsíkban van elhelyezve. A vízjel és a hologram mintája címletenként eltérő.

A bankjegyek természetes fényben, illetve szabad szemmel nem érzékelhető ismertető jegyekkel is el vannak látva. A bankók egyes részeit nagyítóval szemlélve éles kontúrú mikroírás tűnik fel; ilyen hely például az előoldalon az EYPΩ felirat. UV-fény alatt feltűnnek a papír anyagába ágyazott piros, zöld és kék színű jelzőrostok; az aláírás és a zászló zöldbe, míg az utóbbiban levő csillagok narancsba mennek át; az előoldalon levő nagy csillagok és apró körök világítanak, míg a hátoldalon a térkép, a híd és az értékjelzés aranyszínűnek látszik. Egyes elemek továbbá mágneses tintával lettek nyomtatva. A bankjegyeken megtalálható az EURion konstelláció, ami a szabványt támogató színes fénymásolók számára lehetővé teszi a bankjegyek felismerését, így azok másolásának megtagadását. A mintázatba foglaltak továbbá egy digitális vízjelet, amely alapján egyes képszerkesztő szoftverek megtagadják a bankjegyekről készült képek feldolgozását.^[7] ^[8]

Az EURion-jegy	Az 50 eurós előoldala	Az 50 eurós hátoldala

Az Unió bővülése akárcsak az érméknél, úgy a bankjegyek esetében is kisebb átalakításokat von maga után. Az új bankjegysorozat térképén már szerepelni fog Ciprus szigete, felkerül még a bankókra a Központi Bank nevének rövidítése az új hivatalos nyelveken, továbbá – Bulgária csatlakozása nyomán – a pénznem nevének cirill betűs változata (Евро) is. A könyebb felismerhetőség és a gyorsabb megszokás végett az új sorozat a régi építészeti motívumait veszi majd át és viszi tovább; megjegyzendő, hogy az Európai Parlament szerint az új bankjegyekhez kevésbé rideg témát kellene választani.^[9] ^[10] A következő sorozat előkészítési munkálatai már megkezdődtek; az első új bankjegyek várhatóan az évtized végén kerülnek forgalomba, címletenként eltérő időpontban. A mostani sorozat lecserélése több évet is igénybe vehet.