Rokokó

A Wikipédiából, a szabad lexikonból.

Ez a szócikk vagy szakasz nem idézi a forrásokat, amelyek alapján készült.
Az ezen a lapon látható jelölés 2007 márciusából származik.

A rokokó a 18. században különösen Franciaországban XV. Lajos alatt és Németországban divatos művészeti stílus volt; a barokk késői, monumentalitását vesztett változata.

Tartalomjegyzék

1 A szó eredete
2 Jellemzése
3 Képzőművészetek
- 3.1 Festőművészek
- 3.2 Grafikusok
4 Iparművészetek
5 Építészet
6 Irodalom
7 Források
8 Külső hivatkozások

[szerkesztés] A szó eredete

A szó a francia rococo szó átvétele, amely egyesek szerint a roc, azaz szikla, míg mások szerint a rocaille, azaz kagyló szóból ered.

A bajorországi Ottobeuren bazilikája

[szerkesztés] Jellemzése

A rokokó elsősorban díszítőstílus, főképpen épületek, belső terek, bútorok stb. díszítésére volt alkalmas. Külön rokokó építészet nem létezik, a kor épületei külsőleg klasszikus szigorúságot és józanságot árulnak el. A lakóházak legtöbbnyire patkóalakban épülnek, különösen az épületek központi részét emelik ki. A belső díszítésnek jellemző vonása, hogy minden szilárd, erélyes formát könnyed, cifrán és többszörösen hajlított görbe vonalakba old föl. Változatosan hajlított, hullámos, szeszélyesen cikornyás vonalak alkotják fő jellemét, amit minden országban egyaránt megtart.

[szerkesztés] Képzőművészetek

[szerkesztés] Festőművészek

François Boucher.
Jean-Antoine Watteau,
Jean-Honoré Fragonard,
Quentin de Latour,
Jean-Etienne Liotard,
Nicolas Lancret,
Jean-Baptiste François Pater.
Giovanni Battista Tiepolo

[szerkesztés] Grafikusok

A legkiválóbb díszítőrajzolók: Robert De Cotte, Juste Aurèle Meissonier, Gilles Marie Oppenort, Babel, Gaston Leroux és François de Cuvilliés.

[szerkesztés] Iparművészetek

Bútorkészítők: Boulle, Caffiari, Riesener, Cressent.
Ötvösök: Nicolas Delaunay, François-Thomas Germain, Jacques-Nicolas Roettiers.

Porcelán: A rokokó korszakában vált híressé a meisseni és sèvres-i porcelán.

[szerkesztés] Építészet

A 19. század végén Franciaországban és Németországban (különösen II. Lajos bajor király révén Herrenchiemsee és Linderhoff váraiban) újból kezd terjedni és érvényesülni a rokokó. Magyarországon a budapesti Vígszínház épült rokokó stílusban.