Gettó

A Wikipédiából, a szabad lexikonból.

A gettó (olaszul: ghetto) eredetileg a zsidónegyedet, a zsidók által lakott városrészt jelentette, amelyet eredetileg csak a közös életmód miatt hoztak létre, később a mindenkori hatalom jelölte ki kényszerlakhelyül. A náci Németország a gettókat a zsidók összegyűjtésére használta és innen hurcoltatta el őket a koncentrációs táborokba és megsemmisítő táborokba.

Később a gettó fogalma kiterjedt más kisebbségek által lakott városrészekre is. Történelmi szövegkörnyezeten kívül szinte kizárólag pejoratív felhangú.

Tartalomjegyzék 1 Története 2 Magyarországon 3 A varsói gettó 4 Külső hivatkozások

[szerkesztés] Története

Eleinte csak az összetartozás érzeténél fogva, később azonban már hatósági rendeletek által is kényszerítve, a középkor városaiban a zsidók bizonyos utcákban, negyedekben, gettókban tömörültek, sokszor teljesen elzárva a város többi lakosaitól. Az első ilyen névvel illetett negyedet 1516 – ban Velencében hozták létre, a pápa parancsára. „Geto Nuovo” szó szerint új öntödét jelent, ami a városrész eredeti funkciójára utal. (Ma is látogatható.) Tisztasági, közegészségügyi tekintetben a hatóság majd semmit sem gondoskodott a gettókról, az ahhoz vezető bejáratokat éjjel elzárta, anélkül azonban, hogy ezzel a zsidóságot a csőcselék zaklatásaitól, sőt fosztogatásaitól megóvta volna. Mantovában Gonzaga Ferdinánd herceg 1620-ban szabályrendeletet bocsátott ki a gettó számára; hasonló állt fenn Frankfurtban, Prágában és Németország más városaiban. A 19. század végén különösen Olaszországban és Németországban voltak nagyobb gettók.

[szerkesztés] Magyarországon

• Hazánkban a zsidóság tömörülése rendesen csak 1-2 utcára szorítkozott. Ilyen utca volt Buda várában is az 1686. évi ostrom előtt.
• A második világháború alatt Budapest VII. kerületében, a Dohány utcai Zsinagóga közelében is létesült gettó.
• Miskolcon a mai Arany János utcában volt a II. világháború alatt a gettó; ez a városrész azóta teljes átalakításon esett át, és az eredeti épületek már nem léteznek, így nehéz elképzelni, milyen volt. Az utcában emléktábla őrzi az elhurcolt zsidók emlékét.

[szerkesztés] A varsói gettó

Talán a leghíresebb gettó Varsóban állt. 1939-ben, nem sokkal az első zsidótörvények kihirdetése után után kezdték el kiépíteni a lengyel fővárosban. 1940-ben Varsó és a környező települések zsidó lakosságának nagy részét – mintegy 450.000 embert – a kijelölt lakórészekre telepítették át. Dr. Fischer, a Varsói Gettó, és a politikailag Varsói Körzetnek nevezett terület főparancsnoka, 1943 tavaszára új törvényt léptetett életbe: megkezdte a gettó kiürítését, és deportálását a treblinkai haláltáborba. 1944-re, mintegy 60.000 zsidó maradt a gettóban, és a varsói civil lakossággal együtt felkelést robbantottak ki, hogy átvegyék az uralmat a németektől a főváros felett.

A tervük sikerült, ám csak rövid ideig: az oroszok időközben elérték a Visztulát, ám nem segítettek a felkelőknek, és a lengyel Honi Hadseregnek – hagyták, hogy Varsó elvérezzen, hogy a háború után az ő segítségükkel kerüljön hatalomra az általuk támogatott szovjetbarát kormány.

A németek erősítést küldtek, és leverték a lázadást, melynek következtében újra a nácik kezében volt a város. Ám hamarosan megjelentek a szövetséges gépek, melyek porig bombázták Varsót. A németek ugyan vereséget szenvedtek, de a főváros lángokban állt, és romokban hevert. 1945-ben elkezdték a teljes város hosszadalmas újjáépítését, amely egészen az 1960-as évek végéig eltartott.

[szerkesztés] Külső hivatkozások

• Pesti zsidónegyed: a Főváros és a KÖH is részt vesz a kerületi tervtanácsban