Házi len
A Wikipédiából, a szabad lexikonból.
![]() |
|||||||||||||||
Rendszertan | |||||||||||||||
---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|
|
|||||||||||||||
|
|||||||||||||||
Linum usitatissimum Linnaeus.
|
|||||||||||||||
|
|||||||||||||||
|
|||||||||||||||
|
A len (Linum usitatissimum) egynyári, kb. 1 méter magasra megnövő rost-, olaj-, és gyógynövény. A lenfélék (Linaceae) családjához tartozik.
Tartalomjegyzék |
[szerkesztés] A növény leírása
A szár legtöbbször egyenesen áll, és csak a virágzatnál ágazik el, levelei keskenyek, világoszöldek, virágja halványkék vagy fehér. 40–80, ritkábban 100 centiméter magasra nő. A toktermésben (lengubó), legfeljebb tíz fényes, sárgásbarna olajosmag fejlődik.
[szerkesztés] Története
Rostját a legrégibb idő óta használják szövet előállítására. Európában eleinte az Alpoktól délre, a Linum angustifolium Huds. többnyári és többszárú faj rostjait szőtték, amint a Felső-Olaszország kőkorszakbeli és Svájc cölöpházaiban talált maradványok tanúsítják. Ez a faj Európa déli részén, a Kanári-szigetektől Palesztínáig és a Kaukázusig terem. A jelenlegi házi len valószínűleg a Perzsa-öbölből származik, ahol Egyiptomban, Asszíriában és Mezopotámiában 4-5000 éve termesztik. Az egyiptomi múmiák takarója is a mikroszkópikus vizsgálat szerint lenszövet volt, a régi sírokban lengubót és a lenmagokat is találtak. Az antik görögök és arabok is ismerték már a len gyógyhatását.
Nem ismert, hogy mikor foglalta el az egynyári len, a Linum angustifolium helyét, de nagy a valószínűsége annak, hogy már a keresztény időszámítás előtt, mert Plinius azt írja, hogy a lent tavaszkor vetik, őszkor pedig nyűvik. Valószínű, hogy az egynyári házi len-t az Alpesektől északra termesztették, mert itt a klima megfelelőbb volt, mint a Linum angustifoliumnak. Egyiptom, Fönícia és Júdea népe ruhát, sátort, vitorlát stb. készített a len rostjából. Herodotos szerint a babilóniaiak len-ből való felső ruhát viseltek, Strabo szerint Borsippa városa nevezetes len-ipari székhely volt. Ázsiából a len termelését Görögországban is meghonosították, Homeros a len-t többször említi. Herodotos szerint pedig a len-ruha bujálkodó női, és fényűző viselet volt. A római birodalomban Livius szerint Kr.e. már az V.sz.-ban készült ruhanemü belőle, a IV. sz.-ban a samniták fehér len-tunikát viseltek. Cicero szerint a korabeli fényűző len-ruházkodás Keletről ered. Ezután nemsokára a germánok, kelták, szlávok és litvánok is kezdték a len-t termeszteni, így elterjedt és általánossá vált Európában is.
[szerkesztés] Termesztése
A lent az egész földön termesztik, az utóbbi évtizedekben ismét megnövekedett az érdeklődés a lentermesztés irányába. Egyike a legrégebben termesztett növényeknek.
[szerkesztés] Talaj, hő, víz és fényigénye
[szerkesztés] Betegségei, kártevői
A lenben nagyobb károkat csak a lenfojtó aranka és a lenrozsda tesz. Ez utóbbi betegséget, amely miatt a megtámadott növények rostjai törékenyek lesznek, a Melampsora Lini Tulen nevű gomba okozza, mely különösen Belgiumban, (ahol a betegséget le feu vagy la brulure du lin név alatt ismerik), és Oroszországban tesz nagy károkat. A lenrozsda csakis uredo és teleuto alakban ismeretes. Gyakori a lenen, anélkül hogy jelentékenyebb kárt okozna, a Phoma herbarum Westd. nevű gomba is, mely a növényeken apró feketés foltokban jelenik meg.
[szerkesztés] Kártevői elleni védekezés
[szerkesztés] Feldolgozása
[szerkesztés] Felhasználása
A len szárából kiváló, tartós textilszövetet készítenek, mely kivételes antibakteriális tulajdonsággal rendelkezik, ez a tulajdonság a különleges kórházi textilek gyártásánál hasznosítható.