Héber nyelv
A Wikipédiából, a szabad lexikonból.
Héber (עברית [‘Ivrit]) | |
---|---|
Beszélik: | Izrael |
Régió: | Izrael és környéke |
Beszélők száma: | ~6 millió |
Rang: | nincs a 100 legnagyobb közt |
Nelvcsalád: | Afroázsiai Sémi |
Státusz | |
Hivatalos nyelv: | Izrael |
Szabályozó testület: | Héber Nyelvi Akadémia (האקדמיה ללשון העברית) |
Nyelv-kódok | |
ISO 639-1 | he |
ISO 639-2 | heb |
SIL | HBR |
Az afroázsiai nyelvcsalád sémi ágába tartozó nyelv, Izrael állam hivatalos nyelve, amelyet a 19-20. századi nyelvújítás tett alkalmassá a modern használatra. A nyelvet a héber írással írják.
A héber nyelvet a zsidók már a Krisztus születése előtti századokban sem használták, a mindennapi élet nyelve a hellenizált, római uralom alá kerülő Júdeában az arámi és a görög ill. latin volt. A hébert megtartották liturgikus célokra, bár a diaszpórában szétszóródó zsidóság összekötő kapcsa mindig is a héber nyelv maradt. A közép- és újkor folyamán a zsidóság különböző nyelveket használt, annak megfelelően, hogy az egyes közösségek melyik ország vagy birodalom területén éltek. Kialakultak „zsidónyelvek” is, amelyek közül a legismertebb a germán nyelvek közé tartozó jiddis, vagy az újlatin ladino.
A héber nyelv felújításának a gondolata egybefonódik a zsidó nép azon vágyával és céljával, hogy visszatérhessen az "Ígéret Földjére", és ott államot alapíthasson.
Az első és legnagyobb hatású lépéseket a litvániai Ben Jehúda tette meg, aki az 1880-as években elhatározta, hogy családjával kitelepül a Szentföldre, és azután csak héberül fog beszélni.
[szerkesztés] Külső hivatkozások
- Raj Tamás: A sokezer éves héber nyelv története
- Ez nekem óhéber! – cikk a héber/ivrit nyelv megújításáról