Halhin-Gol-i csata
A Wikipédiából, a szabad lexikonból.
| Halhin-Gol-i csata | |||||||||
|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|
| A Szovjet-japán határháborúk része | |||||||||
 Megsemmisített szojvet BA–10 páncélautó a Halhin-Gol-i csata alatt |
|||||||||
|
|||||||||
| Harcoló felek | |||||||||
 Szovjetunió Mongólia |
 Japán Birodalom Mandzsukuó |
||||||||
| Parancsnokok | |||||||||
| Georgij Zsukov | Komacubara Micsitaró | ||||||||
| Haderő | |||||||||
| 57,000 | 30,000 | ||||||||
| Veszteségek | |||||||||
| 6,831 halott, 15,952 sebesült |
8,440 halott, 8,766 sebesült |
||||||||
Orosz-japán összecsapás 1939-ben a mongóliai Halhin-gol folyónál.
Tartalomjegyzék |
[szerkesztés] Előzmények
A Japán Császárság az 1930-as évek közepétől kezdve erőteljes terjeszkedésbe kezdett a távol-keleti és délkelet-ázsiai illetve a Pacifikus térségben. Kína nagy részének gyors térdre kényszerítése után a japánok figyelme egyre inkább Mongólia illetve a Szovjet-Távol-Kelet felé fordult.
A mongol kormány érezve a japán fenyegetés erősödését a korábban elhanyagolt és korszerűtlen mongol néphadsereg fejlesztésébe kezdett. Ennek során 1935 februárjában határozatot hoztak a katonáskodás idejéről (minden 18-45 év közti mongol állampolgárnak kötelező volt) és a katonaadó bevezetéséről.
A japán csapatok előrenyomulásával a mongol belpolitikai helyzet is kiéleződött. 1935. június 9-én gyújtogatás következményében az ulánbátori ipari kombinát textilüzemében tűz ütött ki. A politika rögtön felelősöket keresett, a Forradalmi Párt és a lámaság közt régóta feszült viszony kézenfekvő megoldást nyújtott, így a tűzesetet a sajtó a lámáknak tulajdonította, akik, mint a korabeli újságolvasó megtudhatta japán megbízásból jártak el.
Míg a japán csapatok szinte egész Belső-Mongóliát bekebelezik, addig a Mongol Népköztársaság egyre nagyobb ütemben korszerűsíti hadseregét. Az állami költségvetésből 1934-ben 34,7% jutott hadi kiadásokra, addigra 1938-ra békeidőben aránytalanul magas szintet ért el (52,5%).
A frissen elfoglalt Belső-Mongóliát a japánok katonai közigazgatás alá vonták, megszervezték a lakosságot, és egyre erősebben támogatták Dzsingisz kán kultuszát ettől remélték, hogy elnyerik a mongolok lojalitását), emellett fontos katonai bázisokat építettek, kiépítették a telefonhálózatot, utakat és vasutakat hoztak létre, melyek arra voltak hívatottak, hogy segítség a csapatösszevonásokat Mongólia keleti és a Szovjet-Távol-Kelet déli oldalán. A határincidensek és a növekvő háborús veszélyt figyelembe véve a korábbi gazdasági és politikai fejlődésnek köszönhetőn Mongólia és Szovjetunió 1936 márciusában kölcsönös segélynyújtási és barátsági szerződést köt, miután nem tudták rendezni a határon kialakult helyzetet a japán és a mandzsukuói képviselőkkel. Ezt megelőzően 1936. március 1-jén J.V. Sztálin R. Howard amerikai újságírónak adott interjújában kijelenti, hogy minden körülmények közt segít Mongóliának egy esetleges támadás során.
A szerződés értelmében a Mongol Népköztársaság kormányának kérésére 1937-ben szovjet csapatok érkeznek Mongóliába. 1938-ban a Haszán-tó vidékén a japán és a szovjet csapatok összecsapásában a Vörös Hadsereg került ki győztesen, így a Szovjet-Távol-Kelet és Szibéria japán meghódítására való japán törekvés ideiglenesen kudarcba fulladt.
[szerkesztés] A Csata
[szerkesztés] Az ütközet következményei
A kudarc után a japánok fegyverszünetet kértek, melyet 1939. szeptember 15-én írták alá Moszkvában a Mongol Népköztársaság, a Szovjetunió és a Japán császárság képviselői. Másnap szeptember 16-án a harcok végleg véget értek. A xalxin-goli csata következményeképp a japán csapatok végleg letettek arról, hogy támadólag lépjenek fel Mongólia vagy a Szovjetunió ellen, így a Szovjetunió teljes erejével az európai helyzetre koncentrálhatott. Többek közt ennek köszönhető, hogy másnap szeptember 17-én a Vörös Hadsereg alakulatai bevonulnak Kelet-Lengyelországba és megszállják a Molotov-Ribbentrop paktumban megállapított vonalig.
[szerkesztés] Befejezés
A Halhin-Gol-i csata után Szovjetunió és a Japán Császárság csapatai többet nem folytattak harci tevékenységet egymás ellen, erre a japánok az elszenvedett fiaskó miatt különösen ügyeltek. Az európai háború befejezése után már csak Japán harcolt a szövetségben lévő országok ellen. A jaltai konferencia értelmében 1945. augusztus 8-án a Mandzsúriában állomásozó japán csapatokat a szovjet és a velük együttműködő mongol csapatok megtámadták és rövid háborúban kiszorították a szárazföldről.
A II. világháború befejezésének napján (1945. szeptember 2.) Sztálin moszkvai beszédében a Haszán-tó és a Halhin-Gol térségében megkezdett harcokat jelölte meg olyan történelmi mérföldkőnek, mely kezdete volt a japán hadsereg megsemmisítésének és a Szovjetunió győzelmének.
Based on work by