Haszidizmus
A Wikipédiából, a szabad lexikonból.
A haszid elnevezés a heszed (jámborság, kegyelem, hű szeretet) héber szóból származik).
A haszidok egy 18. század közepe táján születő jámbor zsidó mozgalom hívei. A mozgalom szülőatyja Baál Sém Tóv. A haszidok vallásos életének a középpontjában az emberi boldogság áll. A Podóliából, Ukrajnából, Galíciából, pontosabban a Keleti-Kárpátok hegyei közül, a Hucul-földnek mondott területről terjedt el. A mindenütt és mindenben jelenlévő Isten önfeledt imádatát hirdették. Az 1868-ban ortodox és neológ irányzatra szétváló zsidóságon belül az ortodoxiába simult bele. Vallásos életük középpontjában a rebbe, a caddik, a csodarabbi állt, akihez százával zarándokoltak a hívek, hogy lelki bajaikra gyógyírt, anyagi gondjaikra bölcs tanácsokat kapjanak. A rebbék nemcsak vallási kérdésekben, de a mindennapi élet perpatvaraiban is döntőbírók voltak.
A haszidokat viseletük alapján könnyen fel lehetett ismerni. Sötét selyemkaftánt, prémkalapot, lábukon fehér harisnyát, fekete lakkcipőt hordtak. A hosszú pajesz, és szakál magától értetődő volt. A haszidok magyarországi közösségei főként Kárpátalján, a Tisza mentén, a Zemplénben voltak. Jellemzően bor- és terménykereskedelemből, favágásból, fuvarozásból, cipészetből, de gyakran koldulásból éltek.
Based on work by Szabolcs,