Hiperinfláció

A Wikipédiából, a szabad lexikonból.

A hiperinfláció szélsőségesen nagy infláció. Általában a havi 50%-nál nagyobb árszínvonal-emelkedést nevezzük hiperinflációnak. A pénz értéktelenné válik, nem látja el vagyontartási, értékmérő és csereeszköz szerepét. Ezeket a szerepeket egy stabil valuta (pl. dollár) vagy áru (pl. cigaretta) veszi át és felvirágzik a cserekereskedelem is. A gazdaság hatékonysága csökken, mert az emberek idejét termelés helyett, az infláció miatt tevékenységek töltik ki. Az állam adóbevételei visszaesnek, mert az adómegállapítás és adóbefizetés közti időben az adó reálértéke drasztikusan csökken. A hiperinfláció a gazdaság összeomlásának jele, ilyenkor a fiskális politika alapvető átalakítására van szükség.

[szerkesztés] A hiperinfláció okai

A legtöbb hiperinflációt az indítja el, hogy az államnak nincs elegendő bevétele. A költségvetési hiányt általában hitelekből fedezik, de ha egy állam nem tud hitelt felvenni, például mert a hitelezők túl kockázatosnak tartják, akkor kénytelen növelni a pénzkibocsátást, magyarul pénzt nyomtatni. Ha a jegybank megfelelő (arany)fedezet nélkül nyomtat pénzt, akkor az elértéktelenedik, ami inflációt okoz. Emiatt az adóbevételek reálértéke csökken, a hiány tovább emelkedik, ezért az állam kénytelen még több pénzt kibocsátani, ami tovább gerjeszti az inflációt. A folyamat öngerjesztő, a végeredmény hiperinfláció. Az egyetlen kiút a szigorú költségvetési reform. A kormányzati kiadások csökkentésével és adóemeléssel csökkenthető a pénzkibocsátásból származó bevétel (seigniorage) iránti igény, ezért csökkenteni lehet a pénzkibocsátást is.

[szerkesztés] Hiperinflációk a múltban

Az 1945–46-os magyar hiperinfláció vége

Az első komoly pénzromlás a Római Birodalomban volt. A császárok egyre több adót vetettek ki, ezért nőtt az adózás alól kibúvók aránya. Ekkor drasztikusan csökkentették a pénz nemesfém tartalmát, ami az elértéktelenedéséhez, emiatt magas inflációhoz vezetett. A megoldást a császár ármaximalizáló intézkedései jelentették.

Az I. világháború után több országban is hiperinfláció alakult ki, a legnagyobb Németországban. A pénzromlás mértéke elérte a havi 3,25 millió százalékot (az árak 49 óránként duplázódtak). Németországot a győztes hatalmak kártérítésre kötelezték, de mivel nem fizetett, megszállták az ipari központjait. A kieső bevétel pótlására kezdett a kormány fedezet nélkül pénzt nyomtatni, ami végül hiperinflációba torkollott.

A világ legnagyobb áremelkedése Magyarországon volt a II. világháború után. A havi infláció megközelítette a 41,9 billiárd (4,19 x 10¹⁶) százalékot, az árak 15 óránként duplázódtak. 1946. augusztus 1-jén a pengőt leváltotta a forint, ekkor 4 000 000 000 000 000 000 000 000 000 pengő ért egy forintot. [1]

Nem ekkora mértékű, de hiperinflációnak számító pénzromlás volt a 1980-as években több latin-amerikai országban: Bolíviában és Peruban 1985-ben ill. 1988-1990-ig; Mexikóban 1982-1988 között, Argentínában a Falkland-szigeteki háború után 1982-ben és Brazíliában 1990-es évek elején.