Horvát-Szlavónország
A Wikipédiából, a szabad lexikonból.
Horvát-Szlavónország (horvátul: Kraljevina Hrvatska i Slavonija, németül: Königreich Kroatien und Slawonien) a Magyar Korona országa, Magyarország társországa volt 1868-1918 között. Területe ma döntő részben Horvátországhoz tartozik, csupán legkeletibb darabja, az egykori Szerém vármegye keleti része tartozik Szerbiához, azon belül a Vajdasághoz.Területe 42 541 négyzetkilóméter.
[szerkesztés] Történelem
A korábban önálló Horvát Királyság a XI. század végén került a magyar királyok fennhatósága alá, azonban soha nem egyesült Magyarországgal, hanem századokon keresztül annak perszonálunióban álló társországa volt, változó területtel és önkormányzattal. Szlavónia, a Száva és a Dráva folyók köze már a magyar államalapításkor Magyarországhoz tartozott, a közös történelem során hol különálló kormányzattal bírt, hol az anyaoszág szerves része volt.
Horvát-Szlavónország 1868-ban jött létre az ún. magyar-horvát kiegyezés eredményeként, a Magyar Koronának a Dráván és a Murán túli területeiből.
Az I. Világháborút követő átrendeződés során a horvát állam az újonnan létrejövő Szerb-Horvát-Szlovén Királysághoz csatlakozott.
[szerkesztés] Közigazgatás
Az ország 1918-ig nyolc vármegyére oszlott:
- Belovár-Kőrös vármegye
- Lika-Krbava vármegye
- Modrus-Fiume vármegye
- Pozsega vármegye
- Szerém vármegye
- Varasd vármegye
- Verőce vármegye
- Zágráb vármegye
A vármegyéken kívül területén négy törvényhatósági jogú város is volt:
1914-ben a vármegyékhez összesen 70 járás és 13 város tartozott.
[szerkesztés] Lakosság
A királyság összlakossága 1910-ben 2.621.954 személy volt, ebből:
- 1.638.354 (62,5%) horvát
- 644.955 (24.5%) szerb
- 133.418 német
- 105.047 magyar
- 20.884 szlovák
- egyéb, főként olaszok