John Stuart Mill

A Wikipédiából, a szabad lexikonból.

Nyugati filozófia XIX. század
Név:	John Stuart Mill
Született:	1806. május 20. (Pentonville, London, Anglia)
Meghalt:	1873. május 8. (Avignon, Franciaország)
Iskola/irányzat:	Empirizmus, Utilitarizmus
Érdeklődés:	Politikafilozófia, Etika, Közgazdaságtan, Logika
Fontosabb nézetei:	Utilitarizmus
Befolyásolta:	Platón, Arisztotelész, Aquinói Szent Tamás, Hobbes, Locke, Bentham, Smith, Ricardo, Tocqueville, James Mill, Saint-Simon
Hatással voltak rá:	John Rawls, Robert Nozick, Bertrand Russell, Karl Popper, Ronald Dworkin, H.L.A. Hart, Peter Singer

John Stuart Mill (London, 1806. május 20. – Avignon, 1873.) angol filozófus.

[szerkesztés] Élete és munkássága

John Stuart Mill szülei James Mill, közgazdász és filozófus, anyja Harriete Mill volt. Millt kezdetben az apja otthon tanította, nevelését kiegészítve a család barátja Jeremy Bentham utilitarista filozófus tanácsaival. Gyerekkorában teljesen elszigetelték a szülei a többi gyerekektől. Három éves korától görögül és latinul tanult, hét évesen pedig logikát, majd tizenkét éves korában közgazdaságtant.

Első publikált írása egy újságban jelent meg 1822-ben. 1823 -ban létrehozta az Utilitarista társaságot (ami 1826-ban feloszlott) majd alkalmazott lett az „East India Company”-nál, ahol az apjával együtt dolgozott.

1831-ben több cikke is megjelent az Examiner nevű újságban 1858-ban felmondott az East India Company-nál, majd 1859-ben kiadta a Toughts on Parlamentary Reform, és a Dissertations and Discussions, I . és II. kötetét

1851 megnősült, felesége Harriet Taylor nak hívták.

1865 kiadta az An Examination of Sir William Hamilton’s Philosophy című művet, ugyanebben az évben képviselőnek választják Anglia Parlamentjében, majd rektori állást kap az St. Andrew’s University-n. Ebben az évben megjelent a The Subjection on Women munkája. Post-mortem megjelen művei: Autobiography, Nature, Utility of Religion (1873); Theism (1874) és Dissertations and Discussions, IV. kötetét (1875).

[szerkesztés] Filozófiája

Mill minden tudomány számára általános egységes metodológiát akart alkotni. Elképzeléseit a "Deduktív és induktív logika rendszere" című műben fejtette ki: az induktív logika szabályainak megfelelően, a tapasztalatok elemzésével következtet általános törvényszerűségekre. Állítása szerint a szellemtudományokban csak az oksági törvényeknek megfelelő leírások alkalmazhatóak.

Rousseau szerződéselmélete abból az előfeltevésből indul ki, hogy az igazságosság forrása az ember természete, s ez vezeti cselekvéseit. Mill az igazságosság őrzését nem tartja tisztának. Az igazságosság forrását az képezi, hogy a társadalom büntetni akarja azokat, akik nem tisztelik a szabályokat, s társadalom egyetlen szerepe a törvényes keret megalkotása, melyben a szabálysértőket büntetik; ily módon a társadalom csak arra jogosult, hogy megvédje magát és az egyéneket a törvénytelenségtől. Az egyén joga az, amit a társadalom véd a többiek igazságtalan beavatkozásaitól. Az igazságosság eszméjének mint viselkedési szabálynak erőteljesen morális jellege van, mert az egyének leszögeztek bizonyos erkölcsi elvárásokat, melyek sértetlen mozgásteret biztosítanak a személynek. A társadalom védi ezt a jogot a hasznosság és az általános jólét nevében. Az igazságosság az emberek jogait védi, az emberiség társas érzésein alapul és az általános hasznosságra törekszik. Az igazságosság vagy az egyének jogainak védelme indokolt, mert biztosítja a hatékonyságot és az előnyök növe1ését.

„Az igazságosság bizonyos erkölcsi szabályok osztályának a megnevezése, amelyek az emberek jólétének közvetlen előidézői, s betartásuk minden más életvezetési szabálynál kötelezőbb érvényű; és az a fogalom, amely az igazságosság eszméjének lényege – vagyis minden ember egyéni jogának fogalma – igényli és szentesíti ezt a kényszerítő erejű kötelességet.”

„Ismételjük át: az igazságosság eszméje két dolgot feltételez – egy viselkedési szabályt és egy olyan érzést, mely bünteti a szabálysértőt. Feltételezzük, hogy az előbbi az egész emberiség számára közös és a javát szolgálja. A másik (az érzés) annak a vágya, hogy a szabálysértő elnyerje büntetését.” (Mill: Utilitarizmus)

[szerkesztés] Külső hivatkozások

• Utilitarianizmus