Kínai filozófia
A Wikipédiából, a szabad lexikonból.
Három hagyományos kínai filozófiai iskolát tartunk számon: a taoizmust, a konfucianizmust és a buddhizmust.
Tartalomjegyzék |
[szerkesztés] I. A Taoizmus
A taoizmus klasszikus könyve a Tao Te King (Kr.e. V.-III. sz.), amelyet Lao-ce-nek tulajdonítanak. Ez az a könyv, amelyben a taoizmus megalapítója összefoglalja a tan kínai hagyományát, és könnyen megjegyezhető formában összegezte.
A könyv legfontosabb tanítása, a követendő út, a tao. A könyvnek nincsen vallásos tartalma, hanem az embert körülvevő ember törvényszerűségeit foglalja össze. Az emberben csak úgy uralkodik a tao, mint a természetnek alárendelt másodrangú lényen; a taoizmus legfontosabb tanítása a természet erőivel szemben alávetett emberi világ.
A „helyes út” a természettörvény felfedezése, a természetes és követendő út kifejezése. A tao mindenekelőtt az öröké mozgó, változó világ végső egységének az elve. A tao névtelen, mert minden név valamilyen meghatározott létezőt jelöl meg, a tao azonban a mindenek felett uralkodó elv, amely minden különbségen túl megtalálható, az individuális élet és a természet útja: „Az ember zsinórmértéke a föld, a földé az ég, az égé a tao, a tao mértéke önmaga.” A könyv első fele a tao-val foglalkozik (I-XXXVII.), a könyv második fele a te-vel (te=erény) (XXXVIII- LXXXI) foglalkozik. A harmadik szótag a „könyv” jelentésű king szó eredetileg zsinórmértéket jelentett, előkelő rangot az udvarban: azzal a feladattal, hogy a kínai civilizációt jelentő várfal dőlésszögét, a merőlegest kimérje, azaz a biztonság irányát jelentse a számításokban és az idézetekben egyaránt.
A taoizmus az őserőből táplálkozik, és a későbbi jang-ot és jin-t, azaz a természet pozitív és negatív őselemét hozza harmóniába még akkor is, ha három részre osztja: Ég, Ember és Föld hármasságára. A tao voltaképp a békeség megalapozója, a nép harc nélküli életének a megteremtője: „Aki tao-val szolgálja az emberek urát, az nem igázza le hadsereggel az égalattit, hiszen ez a tette könnyen ellene fordulhat. Mert amerre hadsereg járt, csak tüske és tövisbozót terem, s a nagy háborúk nyomában mindig ínséges esztendők járnak. Az igazán jó hadvezér célhoz ér és megállapodik, s nem vetemedik arra, hogy erőszakot alkalmazzon. Célhoz ér de nem emeli fel magát; célhoz ér de nem dicsőíti magát; célhoz ér, de nem kevélykedik; célhoz ér de csak azért, mert nem tehet mást; célhoz ér, de nem alkalmaz erőszakot” . A tao a békés élet alapfeltétele: „A remek fegyverek: a szerencsétlenség eszközei. A létezők (wu) mind gyűlölik ezeket, az tehát aki, a tao-t birtokolja nem él velük”
[szerkesztés] 2. A Konfucianizmus
A konfucius tanítás, Konfuciusz (Kr.e. 551-479) tanításán alapszik. Konfuciusz semmit sem írt, mondásait halála után jegyezték fel dialógusok formájában. Leghíresebb műve a Lun yu (Vitatkozások és mondások), amely a mester és tanítványainak beszélgetését tartalmazza 20 fejezetben. Bölcselete kifejezetten etikai, Konfuciusz mindig elhárította, hogy metafizikai kérdésekkel foglalkozzék. Gondolatai a konkrét életre az emberre öszpontosulnak. Fő célja ez zavarmentes állam elvének megalkotása.
Az ember alapvető erényei: emberség, becsületesség, illendőség, bölcsesség, lojalitás. Ezen erények az alapvető viszonyokban jelennek meg mint: úr és szolga, apa és fiú, férj és feleség, barát és barát.
A konfucianizmus a tökéletes, a lelkiekben nemes ember (junzi) ideálját helyezi előtérbe. Csak ilyen emberből lehet kormányzó. Konfuciusz a nemes emberrel mindig szembeállította a kicsinyes, alantas embert. De neveléssel mindenki számára elérhető a tökéletes állapot. Hisz az ember születésekor már rendelkezik az erény alapjaival, csak kell segíteni neki, hogy kibontakozzon. A konfucianizmusnak összesen 13 klasszikus szent könyve van. Közülük 9 alap- vagy főmunka a legnagyobb jelentőségű, ezeknek ismeretét Kínában kötelezővé tették minden írástudó és művelt ember számára. E 9 mű: az Öt kánon (Wu jing) ( kánon) és a Négy könyv (Si shu). A Négy könyv foglalja magába a konfucianizmus megalapítóinak nevéhez fűzött legfontosabb műveket: Lun yu (Beszélgetések és mondások), Mengzi, Da xue (Nagy tanítás) és a Zhong yong (A Közép mozdulatlansága).
[szerkesztés] A Buddhizmus
A buddhizmus az ókori Indiában alakult ki, megalapítója a Sákja nemzetségbeli indiai fejedelem fia Gautama Sziddhártha, aki megvilágosodván, Buddhává válván hirdetni kezdte tanítását. A buddhizmus Kr. u. 50 körül jelent meg Kínában. Az elkövetkező száz év során Indiából és Közép-Ázsiából buddhista szerzetesek érkeztek és telepedtek meg itt. Ez az időszak a Han-dinasztia hanyatló korszaka volt, amikor a társadalmi, gazdasági és politikai válság jó termőtalaja volt az új vallásnak. A az idők folyamán buddhizmus többnyire eltünt Kínából, az elmúlt ötszáz év azonban a főbb iskolák összeolvadásának lehetett tanúja. A buddhista iskolákból, a taoizmusból és a konfuciánus hagyományból kialakult szinkretikus vallás hódított tért.
[szerkesztés] Lásd még
[szerkesztés] Bibliográfia
- Kínai Filozófia, Ókor I-III, szöveggyűjtemény, (fordította: Tőkei Ferenc), Akadémiai Kiadó, Budapest 1964.
- Ecsedy Ildikó: Lao-ce; In: 33 Híres Bölcseleti Mű. Móra Könyvkiadó 1995.
- Filozófiai Atlasz, Atheneum Kiadó 1999.
Based on work by