Konfuciusz
A Wikipédiából, a szabad lexikonból.
Konfuciusz (kínaiul: 孔夫子, pinyin: Kǒng Fū Zǐ) (i.e. 551-479) neves kínai bölcs, a konfucianizmus atyja, a Ji King egyik kommentátora. Tanai nagy hatással vannak mind a mai napig a Távol-Keleten.
Tartalomjegyzék |
[szerkesztés] Élete
A Kelet egyik legismertebb bölcse volt Konfuciusz, más néven Kung-Fu-Ce mester, akiről később egy egész tant, a konfucianizmust elneveztek, s aki bár nem volt vallásalapító, gondolatai több, mint két évezredre gyakorolt jelentős szellemi hatást Kína egészére. A vélhetően arisztokrata családból – az agg Shuliang He és az ifjú Cseng-cai gyermeke volt – származó Konfuciusz életét az állandó változás jellemezte. Sokszor kellett vándorolnia, a korabeli Kína valamennyi fontosabb államában megfordult és tanított, ugyanakkor kevés helyen tud megmaradni hosszabb időre. Ennek oka, hogy szigorú erkölcsisége és ragaszkodása a szertartásokhoz ellentétben állt a már hanyatló értékrenddel és azzal a nemtörődömséggel, ami az egyes uralkodókat és minisztereiket jellemezte.
Bár iskolába nem járt, mert nem volt családjának elég pénze, rendkívül gyorsan tanult, így még a huszadik évét sem töltötte be, amikor már kisebb hivatalokat látott el. Dolgozott terményraktárban és lóistállóban, miközben hat művészeti ágban, többek közt a zenében, az íjászatban, valamint a kalligráfiában is magas szintre fejlődött. Tanítani azonban csak harminc évesen kezdett. Mély tudásával hamar nagy népszerűségre tett szert, tanítványai száma rövid idő alatt több százra ugrott.
Bár ő maga semmit sem jegyzett fel, követői összegyűjtötték és megőrizték fontosabb mondásait a Lun-jü (Beszélgetések és mondások) című könyvben. Kung mester egyedülálló volt abban, hogy egész életét a tanításnak és a tanulásnak szentelte a társadalom megjavításának és jobbításának szándékával. Kutatta a Ji King, avagy a Változások Könyve szimbolikáját, kiegészítve saját kommentárjaival.
Konfuciusz elutasította a világtól elvonuló bölcs ideáját. Saját életével is arra bátorította a követőit, hogy vegyenek részt a közéletben, vagyis az állam szolgálatában. Ötvenévesen ekképpen ő maga is vállalt városi hivatalokat, sőt, Lu állam királyának igazságügy-minisztere lett. Politikai pályafutása mégis hamar véget ért, miután az udvarban élő köpönyegforgatók nem tűrték a rendíthetetlen erkölcsi szinttel rendelkező bölcset. Így kénytelen volt elhagyni hivatalát, s önkéntes száműzetésbe vonulni, ami végül tizenhárom évig tartott. Tanítványainak köre azonban tovább bővült, halálakor egyes becslések szerint már közel háromezren voltak.
[szerkesztés] Tanítása
Konfuciusz szerinte szükség van az önművelésre, a jellem építésére. Úgy vélte, a tanult emberekből lesznek azok is, akik majd egy olyan új államot vezetni tudnak, ami hasonlatos az régiekéhez. Régieknek azokat a dinasztiákat (Csou-kung, a Nyugati Csou-dinasztia legendás bölcse, a mitikus Hia- és a félig történeti Sang-Jin-dinasztia) tekintette, akik az ő korát megelőzően több száz évvel uralkodtak, de akik jelentős mértékben meghatározták az ország későbbi arculatát és fejlődését. Ezeket az igazságosság vezérelte embereket nevezte ő Csün-céknek, avagy „nemes emberek”-nek, s elkülönítette őket az alantas vagy közönséges emberektől, akiket a vágyaik irányítanak. Konfuciusz olyan követelményeket támasztott a nemes emberek előtt, mint a figyelmesség és szavahihetőség, a tanulás, az emberek szeretete, továbbá a régi hagyományok és az idősek tiszteletben tartása. Sokan rokonszenveztek azon gondolatával, hogy a szilárd erkölcs alapja a józan belátás lehet, ami senkinek sem elérhetetlen. A nemesség nem öröklődésen múlik eszerint, hanem a jellem változásán, tökéletesedésén. Ahogy ő maga megfogalmazta: „Tanulni és nem gondolkodni: hiábavaló fáradság; gondolkodni és nem tanulni pedig: veszedelmes.”
[szerkesztés] Lásd még
[szerkesztés] Külső hivatkozások
Based on work by