Katolikus egyháztörténet

A Wikipédiából, a szabad lexikonból.

A katolikus egyháztörténet a Katolikus egyház egyetemes történetével foglalkozik.

Tartalomjegyzék 1 Ókor 2 Középkor 3 Új- és legújabb kor 3.1 Lásd még 4 Külső hivatkozások 4.1 Irodalom

[szerkesztés] Ókor

• A hagyományok szerint az első közösség/gyülekezet, a Krisztus-követők egyházának magva, az első pünkösd napján, Jeruzsálemben alakult meg, mikor a gyülekezetre leszállt a Szentlélek.
• Pál apostol és misszionárius társai 41-től indítottak missziókat Dél-Európába.
• 313-tól a Római Birodalomban a kereszténység engedélyezett vallás (religio licita).
• Nagy Theodosius császár (380) kizárólagos államvallássá emelte a kereszténységet.

[szerkesztés] Középkor

• 1054 A nagy egyházszakadás
• 1215-ben III. Ince pápa lateráni közzsinatán bizonyította, hogy Európa urának tekintheti magát

[szerkesztés] Új- és legújabb kor

• A 16. századtól elindul a kat. egyház hatalmát gyengítő reformáció
• A 17. századtól a felvilágosodás gyengíti tovább a hatalmát és világi pozícióját
• A világ felé való nyitás csak a 20. században következik el a XXIII. János pápa által összehívott II. vatikáni zsinattal.

[szerkesztés] Lásd még

• Katolikus egyház
• A Magyar Katolikus Egyház története
• Jezsuita
• Szerzetesrend

[szerkesztés] Külső hivatkozások

• Egyháztörténet
• Árpád-kori történelem

[szerkesztés] Irodalom

• Adriányi Gábor: A katolikus egyház története a XX. században Kelet-, Közép-kelet és Dél-Európában. Budapest, 2005
• Újkor, modernkor. Veszprém, 2004.
• Gárdonyi Máté: Egyháztörténet. Veszprém, 2004
• Marton József: Katolikus egyháztörténet. Kolozsvár, 2003