Veszprém

A Wikipédiából, a szabad lexikonból.

Koordináták: é. sz. 47.09296° k. h. 17.91377° Veszprém Régió Közép-Dunántúl Megye Veszprém Kistérség Veszprémi Rang mszékh., m.jog   [[]] Polgármester [[]] Terület 126,93 km² Népesség Összesen (2006) Népsűrűség 61 218 482,29 fő/km² Irányítószám 8200 Körzethívószám 88 Térkép é. sz. 47.09296° k. h. 17.91377° település Mo. térképén

Veszprém madártávlatból

Veszprém (németül Wesprim vagy Weißbrunn, latinul Vesprim, szlovákul Vesprím) megyei jogú város a Dunántúlon, Veszprém megye székhelye. Egyetemi város.

Tartalomjegyzék 1 Fekvése és domborzata 2 Demográfiai adatok 3 Története 4 Városrészek 5 Látnivalók 5.1 A várnegyedben 5.2 A várnegyeden kívül 6 Gazdaság 7 Közlekedés 7.1 Közúthálózat 7.2 Tömegközlekedés 8 Oktatás 8.1 Felsőoktatás 8.2 Középfokú oktatás 9 Kulturális élet 9.1 Színházak 9.2 Múzeumok, kiállítások 9.3 Fesztiválok 9.3.1 Gizella Napok 9.3.2 Veszprémi Nyári Fesztivál 9.3.3 Veszprémi Ünnepi Játékok 9.3.4 További fesztiválok 10 Sport 10.1 Labdarúgás 10.2 Veszprém Rallye 10.3 Egyéb 11 Híres veszprémiek 11.1 A városban születtek 11.2 A városban éltek 12 Testvérvárosok 13 Irodalom 13.1 Településismereti alap-irodalom 13.2 További főbb településismereti irodalom 14 Külső hivatkozások

[szerkesztés] Fekvése és domborzata

A királynék városa a Séd patakot övező dombokon és völgyekben terül el, három kistáj találkozásánál: északról a Bakony hegyvonulata, délről a Balaton-felvidék, keletről pedig a sík Mezőföld északnyugati nyúlványa, a Veszprémi-fennsík határolja. Ez a központi helyzet jelentős szerepet játszott a város kialakulásában.

Veszprém a legmagasabban fekvő megyeszékhely: felszíne átlagosan 260 méterrel található a tengerszint fölött. A városon belül ugyanakkor nem ritkák a 30–40 méteres szintkülönbségek sem. Különösen szembetűnőek ezek a Séd-völgy déli és keleti oldalán, ahol az északnyugati szelek munkájának köszönhetően meredek dolomitsziklák törnek a magasba.

Veszprém Budapest felől közúton az M7-es autópályán, majd Székesfehérvárnál a 8-as útra letérve érhető el a leggyorsabban. Győr felől a 82-es, Szombathely felől a 8-as úton közelíthető meg.

[szerkesztés] Demográfiai adatok

A 2001-es népszámlálás adatai alapján Veszprém 62 851 lakosából 59 490 fő (94,7%) vallotta magát magyarnak, 1055 fő (1,7%) németnek, 202 fő (0,3%) romának, további 425 fő (0,7%) pedig más, kisebb népcsoporthoz tartozónak.

Vallási megoszlást tekintve 35 795-en római katolikusok (57,0%), 6109-en reformátusok (9,7%), 1921-en evangélikusok (3,1%); egyházhoz, felekezethez nem tartozónak 11 944 fő (19,0%) vallotta magát.

[szerkesztés] Története

A mai Újtelep nevű városrész nyugati részén már az i.e. 5. évezredben neolitikus település állt. Bár a rómaiak valószínűleg nem telepedtek le a város területén, annak határában, Gyulafirátótnál villát, Balácán pedig Caesariana néven várost hoztak létre.

Veszprém vára az esztergomi és székesfehérvári várakkal együtt egyike volt legkorábbi kővárainknak, már Géza korában létezett, pedig ebben az időben inkább még csak földvárakat építettek.

A város neve a szláv eredetű Bezprem személynévből ered; egyes feltevések szerint Szent István király lánytestvérének, Juditnak a fiát hívták így, akit anyjával együtt elűzött apja, Vitéz Boleszláv lengyel király, és itt telepedtek le. Más feltételezések szerint egy vezérről, vagy pedig a vármegye első ispánjáról kapta a nevét a város.

Bár a hagyomány szerint Veszprém öt „hegyre” (Várhegy, Jeruzsálemhegy, Temetőhegy, Kálvária-hegy, Benedek-hegy) épült, valószínűbb, hogy a völgyekben való megtelepedés időben megelőzte a dombok beépülését. A vár és a középkor elején még önálló vár körüli falvak („szegek”) az évszázadok során egyetlen településsé olvadtak össze.

Veszprémnek fontos szerepe volt a kereszténység bevezetéséért vívott harcban is, I. István itt győzte le Koppány seregeit. A város az első püspöki székhely az országban (1001-től vagy 1002-től), 1993-tól érseki székhely. Veszprém vármegye volt az egyik legkorábban megszerveződött vármegye. A város kedvenc tartózkodási helye volt I. István feleségének, Gizellának; később évszázadokon át a veszprémi püspökök koronázták meg a magyar királynékat, és viselték a királyné kancellárjának címét.

A tatárjáráskor a vár ellenállt a támadásoknak, és bár 1276-ban és 1380-ban is megrongálódott, mindig kijavították és fejlesztették. Veszprém virágkorát a reneszánsz műveltségű Vetési Albert püspöksége (1458–1486) jelentette.

A 16. században a városra sötét évtizedek köszöntöttek. A törökkel szemben nem volt képes nagymértékű ellenállásra, így történhetett, hogy 1552 és 1683 között összesen tízszer cserélt gazdát. A vár körüli településrészek elnéptelenedtek, a lakosságot megosztották a reformáció és az ellenreformáció ellentétei. A Rákóczi-szabadságharcban a kurucok mellé álló Veszprémet a Heister vezette császári csapatok 1704-ben kegyetlenül feldúlták.

A 18. századot és a 19. század elejét békés fejlődés jellemezte. A város, főleg gabonapiacának köszönhetően, a Közép-Dunántúl kereskedelmi központjává vált, lakossága 2 500-ról 14 000 főre emelkedett. Ekkor épült a vár mai épületeinek többsége. A még gyorsabb fejlődés akadálya a városlakóknak a püspökkel szembeni feudális függése volt, ami csak 1870-ben, Veszprém rendezett tanácsú várossá válásával szűnt meg teljesen.

Az első magyarországi vasútvonalak elkerülték a várost. Amikor 1872-ben végre megépülhetett a Székesfehérvár–Veszprém–Szombathely vonal, a püspök és a város vezetői megakadályozták, hogy az a városon haladjon át, így a vasútállomás Jutasnál, a városközponttól több kilométerre épült meg. Ez a döntés a város fejlődésére nézve súlyos következményekkel járt: Veszprém céhesipara, gabonapiaca hanyatlásnak indult, korábbi kereskedelmi szerepe megszűnt. A gazdasági stagnálást a népességnövekedés megállása is tükrözte.

A fellendülés az 1930-as évekig váratott magára; ekkor a városba számottevő hadiipar települt. 1930-ban Veszprém megkapta a megyei városi címet. A második világháború idején a várost több bombatámadás is érte, a Viadukt középső íve is súlyosan megrongálódott. Az iparosítás, a (főleg vegyipari) kutatóintézetek és egyetem telepítésével párhuzamosan, az 1950-es években folytatódott, aminek következtében a város lakossága 40 év alatt három és félszeresére nőtt; ma már csökkenőben van. Veszprém 1990-ben válhatott megyei jogú várossá.

[szerkesztés] Városrészek

A Dózsaváros látképe a Benedek-hegy felől (a háttérben a Bakony hegyvonulata)

Jutasi úti lakótelep

Veszprémben 14 városrész és 11 úgynevezett „városrésznek nem minősülő területi egység” található. A városrészek a következők (zárójelben a hozzájuk tartozó, városrésznek nem minősülő területi egységekkel):

• Belváros
• Dózsaváros (Temetőhegy, Pajtakert)
• Jeruzsálemhegy (Endrődi Sándor lakótelep, Takácskert)
• Egyetemváros (Nándortelep, Egry József utcai lakótelep, Hóvirágtelep)
• Füredidomb
• Cholnokyváros
• Újtelep
• Jutasi úti lakótelep
• Bakonyalja
• Jutaspuszta
• Szabadságpuszta
• Iparváros (Csererdő)
• Gyulafirátót
• Kádárta

További, városrésznek nem minősülő területi egységek:

• Veszprémvölgy
• Reptér
• Csatár

[szerkesztés] Látnivalók

Szent Mihály-székesegyház

István király és Gizella királyné szobra

[szerkesztés] A várnegyedben

• Szent Mihály-székesegyház: a veszprémi érsekség főszékesegyháza, 10. századi alapokon, 14. századi gótikus altemplommal.
• Gizella-kápolna: Veszprém legrégibb középkori épülete; a 13. században, gótikus stílusban épült.
• Várkút: 41 méter mélységű kút a Gizella-kápolna előtt.
• Püspöki (ma Érseki) palota: későbarokk építmény a Szentháromság téren, Fellner Jakab alkotása.
• Szentháromság-oszlop: szintén barokk stílusban, 1750-ben készült.
• Szent György-kápolna: a 10. századi épület romjai a székesegyház mögött találhatók.
• I. István király és Gizella királyné szobra a várhegy északi fokán (Ispánki József 1938-as alkotása).
• Várkapu (Hősi kapu): az I. világháború halottainak emlékére épült, tornyában a Vármúzeum működik.
• Tűztorony: alapja középkori, felső része 19. századi eredetű.

[szerkesztés] A várnegyeden kívül

• Benedek-hegy
• Óváros tér
• Petőfi Színház
• Eötvös Károly Megyei Könyvtár
• Színházkert
• Laczkó Dezső Múzeum és Bakonyi Ház
• Erzsébet-liget
• Szent István völgyhíd, közismertebb nevén: a Viadukt
• Margit-romok
• Kittenberger Kálmán Növény- és Vadaspark
• Gulya-domb
• Szafari
• Katonatemető

[szerkesztés] Gazdaság

A rendszerváltozást követő néhány évben Veszprém megsínylette a gazdaság szerkezeti átalakulásának hatásait. A megye legtöbb nehézipari üzemének bezárásával a városban kiépült tudományos–kutatási infrastruktúra jelentős része is válságba került. A munkanélküliségi ráta átlépte a 20%-os küszöböt.

A megoldást tőkeerős vállalatoknak a városba történő telepítése jelentette. Mára a munkanélküliség 5–6% körüli, ez a megyei és az országos átlagnál is mintegy 2 százalékponttal alacsonyabb. Lakossági vásárlóerőt tekintve a veszprémi kistérség negyedik az országban (Győr, Székesfehérvár és Budaörs után).

Gazdasági és kulturális szempontból is nagy fontosságú volt a Veszprémi Egyetem (ma Pannon Egyetem) szakképzési kínálatának az 1990-es években lezajlott jelentős bővülése.

A gyakran megrendezésre kerülő minőségi fesztiválok, rendezvények (melyek közül legismertebb a Gizella Napok rendezvénysorozat) ellenére Veszprémnek vannak még tartalékai a városi idegenforgalom fejlesztésében.

A lakossági infrastruktúra fejlett. Veszprém vízhálózata 1896-ra, elektromos hálózata – a bevezetés szükségességéről folytatott hosszas viták után – 1908-ra épült ki. Ma a villanyszolgáltatás minden, a víz-, telefon- és gázszolgáltatás, valamint a csatornázás a csatári üdülőtelep kivételével valamennyi városrészre kiterjed.

[szerkesztés] Közlekedés

[szerkesztés] Közúthálózat

A Belváros úthálózata középkori eredetű; a Veszprémből kivezető utak többségének mai helye a 18. század végére alakult ki. A legnagyobb, nyugat-keleti irányú forgalom évszázadokon át a vár alatti Hosszú-völgyben (a mai Jókai Mór utcán) haladt. Ez az 1930-as években, a 8-as számú állami közút megépítésével változott meg: az új főút számára a Palotai út (ma Budapest út)–Kossuth utca–Óvári Ferenc utca–Jeruzsálemhegy–Temetőhegy vonalat jelölték ki. A Jeruzsálemhegy és a Temetőhegy között húzódó Séd-völgy fölé 1936–37-ben épült meg a veszprémiek által csak Viaduktként emlegetett Szent István völgyhíd.

Veszprém vezetői már az 1940-es évek második felében felismerték, hogy az országos főútvonalnak a városon történő átvezetése nem volt helyes döntés. A kicsi Szabadság tér forgalma az 1970-es évek végére országosan a harmadik helyet „érte el” (a budapesti Nyugati tér és a miskolci belvárosi kereszteződés után). A megoldást a körgyűrű több szakaszban történt megépülése jelentette a 70-es és 80-as évek fordulóján (Veszprém volt az első magyarországi város, amely köré teljes útgyűrű épült); azóta a 8-as út a város legszélén halad el, így a belváros forgalma lényegesen csökkent.

A 8-as útnak a várostól nyugatra, Márkóig, valamint keletre, Várpalotáig terjedő szakaszát az elmúlt években négysávos autóúttá fejlesztették. Tervben van a Veszprémből Dunaújváros felé haladó M8-as autópálya megépítése.

[szerkesztés] Tömegközlekedés

Mint már említettük, az 1872-ben megépült Székesfehérvár–Szombathely vasútvonal néhány kilométerre elkerülte a várost; ez a következő évtizedekben súlyos gazdasági hátrányokkal járt (ma viszont, Veszprémnek az állomásig való kiépülése után, inkább előnyt jelent). 1896-ban a városon áthaladó szárnyvonalat alakítottak ki a Balaton felé; az itt közlekedő szerelvényeknek viszonylag nagy szintkülönbségekkel kellett megküzdeniük, így híresen lassúak voltak. A szárnyvonalat 1969. szeptember 30-án megszüntették. A Székesfehérvár–Szombathely vonalat az elmúlt években villamosították. A „fővonalon” kívül Veszprémből dízelvontatású szerelvények közlekednek Győrbe és Lepsénybe. A győri vonalnak Veszprémvarsányig a Bakonyba kell felkúsznia, szintén jelentős szintkülönbség leküzdésével. Az átlagsebesség ennek megfelelően itt is nagyon alacsony; de ezért jelentős kárpótlást nyújt, hogy a vonal vadregényes, szép hegyvidéki tájon halad, alagutakkal tűzdelt pályán. A Hajmáskéren át Lepsénybe vivő szárnyvonal a Budapestről a Balaton déli partjára (és tovább) közlekedő vonatokhoz biztosít összeköttetést. A vasútállomást (korábban Jutasi állomás, majd 1969-ig Veszprém külső pályaudvar) 1872. augusztus 9-én adták át a forgalomnak. Az állomás épületét azóta többször is felújították. A vágányokhoz ma már aluljáró vezet.

[szerkesztés] Oktatás

[szerkesztés] Felsőoktatás

Veszprém volt az első magyarországi város, ahol egyetemi rangú felsőfokú iskolát alapítottak (Káptalani Főiskola), itt a diákok jogot, teológiát és a hét szabad művészetet (azaz bölcsészetet) hallgathattak, itt képezték a kor diplomatáit. 1276-ban azonban Csák Péter seregei elpusztították az intézményt, amely már nem épült újjá. Veszprém 1949-ben, a Budapesti Műszaki Egyetem egyik karának a városba telepítésével nyerte vissza egyetemi városi rangját. Az intézmény 1951-ben vált önállóvá; jelenleg Pannon Egyetemnek hívják. Az egyetemnek ma öt kara van, és több mint 10 ezer hallgató tanul a bölcsészettudományi, a gazdaságtudományi, a mérnöki, az informatikai és a mezőgazdaságtudományi szakok valamelyikén.

A Veszprémi Érseki Hittudományi Főiskola [1] elődje, a Papnevelő Intézet 1711-ben jött létre. Az 1991 óta ezen a néven működő, hittanári, lelkipásztori és szociális munkás képzést kínáló intézménynek a 2003/2004-es tanévben 269 hallgatója volt.

[szerkesztés] Középfokú oktatás

A Lovassy László Gimnázium a piaristák által 1711-ben alapított gimnázium jogutódja, mai nevét 1950-től viseli. Hosszú ideig a várban, a piarista templom és rendház szomszédságában működött; ez az épület ma a közgazdasági szakközépiskolának ad otthont. A statisztikák szerint Magyarország legszínvonalasabb gimnáziumai közé tartozó intézményben tanult többek között Batsányi János költő, Cholnoky Jenő földrajztudós, Zichy Mihály festő és Mádl Ferenc volt köztársasági elnök; illetve itt tanított Brusznyai Árpád, az 1956-os forradalom veszprémi mártírja.

További középiskolák a városban:

• Cholnoky Jenő Általános Iskola és Gimnázium [2]
• Dohnányi Ernő Zeneművészeti Szakközépiskola és Diákotthon [3]
• Ipari Szakközépiskola és Gimnázium [4]
• Jendrassik-Venesz Középiskola és Szakiskola [5]
• Medgyaszay István Szakképző Iskola, Gimnázium és Kollégium [6]
• Padányi Bíró Márton Római Katolikus Iskola [7]
• Táncsics Mihály Szakközépiskola, Szakiskola és Kollégium [8]
• Veszprémi Közgazdasági Szakközépiskola [9]
• Vetési Albert Gimnázium [10]

Veszprémben rendezték meg a 3. Nemzetközi Matematikai Diákolimpiát 1961-ben.

[szerkesztés] Kulturális élet

[szerkesztés] Színházak

A veszprémi színjátszás története két évszázadra nyúlik vissza. 1814-ből származik az első ismert helyi színlap, amely egy Kotzebue rémdráma előadásáról tudósítja a városi közönséget. 1905-ben alakult meg a városi Színpártoló Egyesület, amely szorgalmazta egy önálló színházépület megépítését. A Medgyaszay István által tervezett szecessziós stílusú színházat – amely az első, teljes egészében vasbetonból álló épület volt az országban – 1908. szeptember 17-én avatták fel, 1920 óta Petőfi Sándor nevét viseli. Ma Veszprémi Petőfi Színháznak hívják, és része a Latinovits Zoltánról elnevezett Játékszín is.

Alig néhány éve, hogy egy második színház is létrejött a királynék városában: az elsősorban kamarajellegű, kortárs darabokat előadó Pannon Várszínház.

Emellett gyerekeknek kínál programokat a dózsavárosi Kabóca Bábszínház.

[szerkesztés] Múzeumok, kiállítások

• Laczkó Dezső Múzeum
• Bakonyi Ház
• Vármúzeum
• Gizella királyné Múzeum
• Magyar Építőipari Múzeum
• Vass László Gyűjtemény
• Csikász Galéria

[szerkesztés] Fesztiválok

[szerkesztés] Gizella Napok

A Gizella Napok rendezvénysorozatot a Veszprém történetében is jelentős szerepet betöltött első királynénk emlékére a Városi Művelődési Központ rendezi meg minden év májusában, a Gizella névnaphoz kapcsolódva.

[szerkesztés] Veszprémi Nyári Fesztivál

A Gizella Napokhoz hasonlóan a Művelődési Központ szervezésében, 2001 óta kerül megrendezésre augusztus első heteiben. Számos különböző műfajnak, így többek között kamara-, színpadi és templomi zenének, táncnak, valamint irodalmi és népművészeti programoknak ad otthont.

A Nyári Fesztivál része még a Vivace Nemzetközi Kórusfesztivál, amelyen négy földrészről érkezett énekkarok mutatják be tudásukat és mérkőznek meg egymással.

[szerkesztés] Veszprémi Ünnepi Játékok

2004 óta szintén augusztus elején a várban koncertek sora vár az érdeklődőkre. Az elmúlt két év során világszerte ismert művészeket is fogadott az Ünnepi Játékok fesztiválja.

[szerkesztés] További fesztiválok

• Utcazene Fesztivál
• A Tánc Fesztiválja, Országos és Nemzetközi Kortárs Összművészeti Találkozó (a Pannon Várszínház rendezésében)
• Kabóciádé Gyermekfesztivál (a Kabóca Bábszínház rendezésében)

[szerkesztés] Sport

Labdarúgás

[szerkesztés] Labdarúgás

[szerkesztés] Veszprém Rallye

[szerkesztés] Egyéb

[szerkesztés] Híres veszprémiek

[szerkesztés] A városban születtek

• Auer Lipót hegedűművész, pedagógus (1845–1930)
• Borsos József festőművész (1812–1883)
• Cholnoky Jenő író, földrajztudós, tanár (1870–1950)
• Cholnoky László író, újságíró, jogász (1879–1929)
• Cholnoky Viktor író, újságíró, szerkesztő (1868–1912)
• Csikász Imre szobrász (1884–1914)
• Endrődi Sándor költő (1850–1920)
• Óváry Lipót író, történész (1833–1919)
• Simonyi Zsigmond nyelvész (1853–1919)
• Sziklay János író, újságíró (1857–1945)
• Weszprémi István író, orvos (1723–1799)

[szerkesztés] A városban éltek

• Aschermann Ferenc hadtörténetíró, honvéd ezredes (1821–1893)
• Ányos Pál költő (1756–1784)
• Batsányi János költő (1763–1845)
• Bél Mátyás tudós, nyelvész (1684–1749)
• Bihari János hegedűművész, zeneszerző (1764–1827)
• Brusznyai Árpád tanár, 1956-ban a Veszprém Megyei Forradalmi Tanács elnöke (1924–1958)
• Csermák Antal hegedűművész, zeneszerző (1774–1822)
• Eötvös Károly író, újságíró, ügyvéd, politikus (1842–1916)
• Fellner Jakab építész (1722–1780)
• Galeotto Marzio történetíró (1427–1497)
• Laczkó Dezső geológus (1860–1932)
• Latinovits Zoltán színész (1931–1976)
• Medgyaszay István építész (1877–1959)
• Mindszenty József bíboros, író, szerkesztő, politikus (1892–1975)
• Ney Dávid operaénekes (1842–1905)
• Noszlopy Gáspár szolgabíró, honvédtiszt (1820–1853)
• Padányi Bíró Márton püspök, író, főispán (1696–1762)
• Szent Margit (1242–1271)
• Vas Gereben író (1823–1868)
• Verancsics Faustus író, várkapitány, polihisztor (1550–1617)
• Zichy Mihály festő (1827–1906)

[szerkesztés] Testvérvárosok

Veszprém jelenlegi testvérvárosai:

• Bottrop, Németország

• Gladsaxe, Dánia

• Ottignies-Louvain-la-Neuve, Belgium

• Passau, Németország

• Rovaniemi, Finnország

• Sepsiszentgyörgy, Románia

• Tartu, Észtország

• Tirat-Carmel, Izrael

• Žamberk, Csehország

Városok, amelyekkel korábban volt testvérvárosi kapcsolat, de ez mára megszűnt:

• Halle, Németország

• Haszkovo, Bulgária

Valamennyi jelenlegi és volt testvérvárosról utca van elnevezve Veszprémben.

[szerkesztés] Irodalom

[szerkesztés] Településismereti alap-irodalom

• Korompay György: VESZPRÉM Műszaki K. (több kiadásban, Városképek-Műemlékek s.) Bp. 1957. ETO 908_439.
• Gutheil Jenő: A középkori Veszprém VM. Levéltár Kiadványai 1. Veszprém, 1979.
• Dr Lukcsics P.-Dr Pfeifer J.:A veszprémi püspöki vár a katolikus restauráció korában. Egyházmegyei Könyvnyomda 1933. (Reprint 1997.:ISBN 963 04 9513 99)
• Hungler József: A török kori Veszprém. VM. Levéltár Kiadványai 4. Veszprém, 1986. ISBN 963 01 7246 1
• Balassa László–Kralovánszky Alán: Veszprém. (többszöri kiadás) Panoráma Kiadó (Medicina), 2006. ISBN 963 243 923 6.
• Lakó István:Veszprém város ipari fejlődése a felszabadulásig. Veszprém V. Tanács JÓTANÁCS c. közlönye Veszprém, 1983/2.p.36-38.
• Kiss Tamás: Az elmúlt negyven év városépítési gyakorlata (Veszprémi MUT-konferencia bev. előadása) Városépítés 1986/6.p.14-18. HU ISSN 0505_0294

[szerkesztés] További főbb településismereti irodalom

• Géczi János (szerk.): A Séd völgye Veszprémben. Kiadó: Bősze Ferenc, 2000, Veszprém. ISBN 963 440 019 1.
• Kiss Tamás: Veszprém Nyugati Séd völgy - Vadaspark. Tájak-Korok-Múzeumok sorozat 324.kötete. Veszprém 1988.
• Kiss Tamás (szerk.): A veszprémi völgyhíd ötvenéves. Az építési és történeti kutatások eredményei. Kiadó: Veszprémi Városi Tanács, 1988, Veszprém. ISBN 963 7199 16 0.
• Kiss Tamás: VESZPRÉM Megyeház-Színház-Múzeum. Tájak-Korok-Múzeumok sorozat 369. kötete. Veszprém 1990.
• Dr. Csiszár Miklósné (szerk.): Múltidéző. Kiadó: Eötvös Károly Megyei Könyvtár, 1999, Veszprém. ISBN 963-7199-691.
• Dr. Csiszár Miklósné (szerk.): Pillanatképek a 19. századi Veszprémből. Kiadó: Eötvös Károly Megyei Könyvtár, 2005, Veszprém. ISBN 963 9510 05 X.

• Szelényi Károly: Veszprém. Magyar Képek Kiadó, 2000, Veszprém–Budapest. ISBN 963 8210 75 3.

[szerkesztés] Külső hivatkozások

• Veszprém hivatalos oldala
• Veszprém internetes naplója
• Veszprém a Vendégvárón
• Veszprém.lap.hu
• Látnivalók, képek, szállási és étkezési lehetőségek, programok
• Hasznos információk turistáknak
• Kerékpárral az egykori vasút nyomán
• Veszprém utcaszintű térképe (utcakereső.hu)
• Térkép Kalauz - Veszprém
• Veszprém a Google Map-en (nagy felbontás)
• Veszprém a szallas.eu -n
• A Pannon Egyetem honlapja
• A Városi Művelődési Központ honlapja
• A Veszprémi Ünnepi Játékok honlapja
• Veszprém a szeporszag.hu -n
• Veszprémi szálláshelyek, Veszprém bemutatása