Marduk-gúnyirat
A Wikipédiából, a szabad lexikonból.
Marduk-gúnyirat, a Kr. e. VIII-VII. században keletkezett akkád irodalmi mű, mitológiai tárgyú szatíra. Hosszú időn át Marduk isten, a babiloni pantheon vezető alakja halálát és feltámadását megörökítő mítosznak vélték. Elvben nem zárható ki, hogy egy ilyen jellegű mítosz (lásd: Istar alvilágjárása) Mardukkal kapcsolatosan is létezett, az akkád Erra-eposz (bővebben: Kabti-iláni-Marduk) utal is rá, hogy Marduk „felkelt trónjáról, arcát az Annuakú istenek felé fordította, oda, ahová nem szoktak menni" (2. tábla eleje), vagyis az alvilágba.
Ez a mű azonban csakis a Marduk-kultusz, vagy akár a fenti mítosz gúnyos átértelmezése lehet. Mardukot a szöveg szerint istenítéletnek vetik alá, majd börtönbe vetik, ünnepeit nem tartják meg. Felesége majd fia, Nabú hiába áll ki a megsegítésére: az ítélkezésre összegyűlő isteneket Assur, az asszíriai főisten vezeti kérlelhetetlenül. A végén elítélik Mardukot. A prózai szöveg, amelyet feltehetőleg előadásokban is terjesztettek, nemcsak írásban, a babiloni főistent megalázó módban, egy bíróság előtt mutatja be (mint egy sumer mítoszban Enlilt, lásd Enlil és Ninlil). E lealacsonyító, a kor istenfelfogása szerint blaszfémiának számító jelenetek a Marduk-ellenes propaganda leghatásosabb eszközeinek tűnnek. A szöveg az újasszír katonai nagyhatalom Babilon-ellenes hódításaival, s az e hódításokat kísérő közvéleményformálással függhet össze (mint például a Kumma herceg alvilágjárása). A babiloni istenségben (az Enúma elis ellenhatásaképpen) magát az ellenséges várost alázza meg. Feltehető, hogy Szín-ahhé-eriba király (Kr. e. 704 – 681) Babilon elleni hadjárataival áll kapcsolatban.
A szöveg két, egymástól némileg különböző változatban, Assur városából és Ninivéből származó táblákon maradt fenn. A tábla kolofonja a csak beavatottaknak szóló irodalom terjesztését tiltó formulát ellentétes értelművé változtatja, s a szöveg terjesztésére szólít fel: „Aki ezt a táblát kivakarja, vagy vízben lemossa, vagy maga elolvassa ugyan, de nem olvassa fel annak, aki nem ismeri: azt Assur, Szín, Samas, ég s föld istenei átkozzák el szörnyű, oldhatatlan átokkal, s ne irgalmazzanak neki élete napjaiban, nevét, magját irtsák ki az országból, testét vessék kutyák szájába."
[szerkesztés] Források
Komoróczy Géza: A sumer irodalom kistükre (Budapest, 1970)
Based on work by