Maximilien Robespierre

A Wikipédiából, a szabad lexikonból.

Maximilien François Marie Isidore de Robespierre (IPA: [maksimiljɛ̃ fʁɑ̃swa maʁi izidɔʁ də ʁɔbəspjɛʁ]) Arrasban született 1758. május 6-án, kivégezték Párizsban 1794. július 28-án.

Árvaként nőtt fel, Conzié arrasi püspök segélyezése folytán került a párizsi Louis- le-Grand kollégiumba, ahol jogot tanult. Szülővárosában ügyvédi irodát nyitott, emellett az irodalom iránt is érdeklődést tanúsított és elnöke lett az arrasi akadémiának. 1789-ben Arrasban a rendi gyűlés képviselőjévé választották, ahol kezdetben keveset szerepelt, doktriner elveivel gyakran nevetség tárgyául szolgált, amivel azonban keveset törődött. A jakobinus klub tagja volt, 1790-től elnöke. Rettenthetetlen, megvesztegethetetlen és szívós politikus hírében állt, beszédei gyakran nagy nyilvánosságot kaptak. Az Alkotmányozó Nemzetgyűlés 1791. szeptember 30-i bezárásakor már az egyik legnészerűbb forradalmár volt. Duplay asztalos szerény házában lakást bérelt, lányával Eleonorával szerelmi viszonyt kötött. Nemsokára a párizsi törvényszéken közvádló lett, erről a posztról azonban 1792 májusában lemondott. Rövid ideig szerkesztette a Défenseur de la Constitution című lapot. Az újonan megválasztott konventben egyik vezetője a radikális jakobinusoknak, akik a király elítélését és kivégzését forszírozzák. 1793. június elején megbuktatják az addig kormányzó girondi erőket. A Közjóléti Bizottság elnökévé választatja magát, így tulajdonképpen diktátor. Elkezdődött a jakobinus terror időszaka, amelynek egyik szellemi vezetője. Leszámolt saját pártja túl radikálisnak tartott elemeivel (túlzók) és a mérsékeltekkel (Danton, Desmoulins) is. A forradalmi törvényszék 1285 személy haláláért volt felelős. Robespierre is áldozatul esett saját terrorjának: Tallien, Fouché, Collot d'Herbois, Billaud-Varennes, Fréron és más konvent tagok kivégeztették.