Mi–8
A Wikipédiából, a szabad lexikonból.
| Mi–8 | |
|---|---|
 Lengyel Mi–8 W–3 Sokół helikopterekkel Irakban |
|
| Műszaki adatok | |
| NATO-kód | Hip |
| Funkció | Közepes szállító és támogató helikopter |
| Személyzet | 3 fő |
| Első felszállás | 1961. július 29. |
| Szolgálatba állítás | 1967. |
| Ára | 2,5 millió USD |
| Méretek | |
| Hossz | 18,20 m |
| Magasság | 3,00 m |
| Rotorátmérő | 21,30 m |
| Tömegadatok | |
| Szerkezeti tömeg | 6990 kg |
| Maximális felszállótömeg | 12 000 kg |
| Hajtómű | |
| Hajtómű | 2 db Klimov TV2-117 gázturbina 2×1105 kW |
| Repülési jellemzők | |
| Maximális sebesség | 260 km/h |
| Hatósugár | 450 km |
| Legnagyobb repülési magasság | 4 500 m |
| Emelkedőképesség | 9 m/s |
A Mil Mi–8 (NATO-kódja: Hip) helikoptereket a Szovjetunióban a Mihail Leontyjevics Mil vezetése alatt álló OKB–329 tervezőirodában kifejlesztett többcélú, polgári és katonai feladatokra szánt helikopter. Az Aeroflot, a szovjet légierő és a Varsói Szerződés tagállamainak a hadseregei széles körben alkalmazták. Ez a típus a korai Mi–4 gázturbinás hajtóművel felszerelt változata.
Amikor az első prototípus 1961-ben a levegőbe emelkedett, a gép négylapátos forgószárnnyal és egy Szolovjov gázturbinás hajtóművel rendelkezett, a második prototípus azonban már kéthajtóműves változatban készült. Két évvel később áttértek az ötlapátos forgószárny kialakításra, és a Mi–8 sorozatgyártása is ebben a formában kezdődött 1967-ben.
Azóta több mint 7000 db készült, és a kelet-európai országok mellet ez a típus teljesít szolgálatot Afganisztán, Banglades, Egyiptom, Etiópia, Finnország, Irak, Észak-Korea, Pakisztán, Peru, Szomália, Jemen, Szíria és Vietnam légi haderőiban.
A nellszériás modelleket is beszámítva legalább hat különböző változat ismert. A felfegyverzett és általános feladatok végrehajtására a Hip-C, a Hip-E és a Hip-F típusok alkalmasak. Valamennyi jellemzője a hátsó, nyitható tehertérajtók – a gép 32 katona vagy 4000 kg szabálytalan alakú teher szállítására képes. Fegyverzettel mindegyik gép ellátható, de különösen a Mi–8TV változat érdemel említést ebből a szempontból. Ez a típus 7,62 mm-es géppuskával, 12 külső blokkon függesztett 192 db SZ–5 nemirányított rakétával és 4 db 3M11 Flejta (AT–2 Swatter) páncéltöró rakétával szerelhető fel.
A legutóbbi felfegyverzett változat a Mi–8TV exportváltozata, a Mi–8TVK (Hip-F), amelynek fegyverzetét 6 db 9M14 Maljutka (AT–3 Sagger) vezetékes irányítású páncéltörő rakéta alkotja. A Hip-D elsősorban az elektronikus hadviselésben veló részvételre lett optimalizálva. Számos antennája és a külső függesztési csomópontokon rögzített négyszögletes konténerekben tárolt berendezései segítik az ilyen jellegű feladatok végrehajtását. A Hip-G, a Hip-J és a Hip-K híradásbiztosító, ECM és korszerűsített ECM változatok. Az alapváltozattól leginkább eltérő változat a Mi–8MT, amely Mi–17 típusjelzéssel is ismert. Meghajtását két db, az ukrán Motor Szics által gyártott TV3–117MT típusú, egyenként 1434 kW teljesítményű szabadturbinás hajtómű biztosítja. A farokrotor a faroktartó bal oldalára került – ez az elrendezés valamivel nagyobb teljesítmény elérését teszi lehetővé.
Based on work by