Észak-Korea

A Wikipédiából, a szabad lexikonból.

Koreai Népi Demokratikus Köztársaság
Chosŏn Minjujuŭi Inmin Konghwaguk

Észak-Korea zászlaja Észak-Korea címere
Nemzeti mottó: "Nagyszerű és gazdag ország" ("강성대국")
Himnusz: "Aegukka" ("애국가")
Főváros	Phenjan (평양 직할시) 39°02′É’’ 125°45′K’’
Államforma	Dzsucse állam
- Örökös elnök	Kim Ir Szen
- A Nemzeti Védelmi Bizottság igazgatója	Kim Dzsong Il
- Az Legfelsőbb Népi Gyűlés elnöke	Kim Jong Nam
- Miniszterelnök	Pak Pong Dzsu
Hivatalos nyelv	Koreai ("한국어")
Alapítás
- Nemzetalapítás	i. e. 2333.
- Felszabadítás	1945. augusztus 15.
- Köztársaság kikiáltása	1948. szeptember 9.
Terület
- Összes	120 540 km² (98.)
- Víz (%)	4,87
Népesség
- 2005-ös becslés	23 113 019  (48.)
- népszámlálás	nincs adat
- Népsűrűség	190 fő/km²
GDP	2005
- Összes	mincs adat (85.) PPP: 40 milliárd
- Egy főre jutó	nincs adat (149.) PPP: 1 800
HDI (2003)	nincs adat (n/a.) –
Pénznem	Észak-koreai won (KPW)
Időzóna	(UTC+9)
Internet TLD	.kp
Nemzetközi gépkocsijel	DPR
Hívószám	+850

A Koreai Népi Demokratikus Köztársaság (köznapi elnevezés szerint Észak-Korea) egy kelet-ázsiai állam a Koreai-félsziget északi részén, amely az egyik utolsó szocialista állam a világon. Délről a Koreai Köztársaság (Dél-Korea) (amellyel 1945-ig egy államot alkotott), nyugatról Kína, északról pedig Oroszország határolja. Fővárosa és egyben legnagyobb városa Phenjan.

[szerkesztés] Név

Az észak-koreaiak Chosŏn Minjujuŭi Inmin Konghwaguk-nak (조선민주주의인민화국) hívják országukat, vagy általában Pukchosŏn-nak (북조선,Észak Chosŏn) nevezik. A Chosŏn nevet a Gojoseon névből származtatják.

[szerkesztés] Történelem

Korea Japán megszállása a második világháború végeztével (1945) megszűnt. A 38. szélességi foktól északra fekvő részt a Szovjetunió, az attól délre fekvő területeket pedig az Amerikai Egyesült Államok szabadította fel. Mivel a két szuperhatalom nem tudott megegyezni a Korea feletti együttes ellenőrzésen, 1948-ban két különböző kormányzású államot hoztak létre az északi és a déli részen, amelyek arra törekedtek hogy övék legyen Korea törvényes kormánya.

A növekvő feszültség a két állam között ahhoz vezetett, hogy a szocialista észak és demokratikus dél között 1950. július 27-én kitört a Koreai háború. Ez azzal kezdődött, hogy az Észak-Koreai Népi Hadsereg átlépte a 38. szélességi fokot (azzal az érvvel, hogy először dél lépte át a határt), és megindította a támadást. A háború 1953. július 27-én fejeződött be, amikoris az Egyesült Nemzetek Szervezetének vezetősége, az Észak-Koreai Népi Hadsereg és a Kínai Népi Hadsereg önkéntesei aláírták a Koreai háború fegyverszüneti egyezményét. A további háborúk elkerülésének érdekében egy demilitarizált zónával választották el a két országot, amely még ma is a határt képezi.

Észak-Korea Kim Ir Szen („a nagy vezér”) vezetése alatt állt 1948-tól az 1994. július 8-án bekövetkezett haláláig. A halála után fiát, Kim Dzsong Ilt nevezték ki a Koreai Munkáspárt főtitkárának (1994. október 8.). 1998-ban a törvényhozási testület megerősítette őt a Nemzeti Védelmi Bizottság elnöki pozíciójában, valamint az „állam legfelsőbb személyének” nyilvánította őt. Az ország nemzetközi kapcsolatai jelentősen javultak, és ennek eredményeként 2000 júniusában megtartották az első Észak-Dél csúcstalálkozót. Az Egyesült Államokkal való kapcsolatát jelentősen megterheli az, hogy az ország nemrégiben újraindította nukleáris programját.

Kim Dzsong Il uralma alatt (az 1990-es évektől) az ország gazdasága jelentős hanyatlásnak indult, az élelmiszerhiány általánossá vált. A segélyszervezetek szerint több millió ember szenved az országban éhínségben, emiatt számos észak-koreai lépte át illegálisan a kínai határt, hogy élelmet szerezzen.

[szerkesztés] Természetföldrajz

A Japán-tenger és a Sárga-tenger között húzódó Koreai-félsziget északi részén fekvő ország északi részén hegységek és tűzhányók által tarkított fennsíkok terülnek el. Itt emelkedik a Pektu kialudt vulkáni kúpja (2744 m). A Japán-tenger partját a Thebek-hegység kíséri. Az ország nyugati része a Sárga-tenger felé lépcsőzetes lejtő, síkságokkal tagolt dombvidék. Legmagasabb pontja a Pektu (2744 m). Legjelentősebb folyói az Amnok (Yalu Jiang), a Tedong és a Tuman. Legnagyobb tava a Csangdzsini-víztároló.

A Koreai-félsziget műholdfelvételen

[szerkesztés] Terület

• Teljes terület : 120 540 km² ( lakosainak száma: 21.2 millió fő )
• Ebből szárazföld : 120 410 km²
• Ebből víz : 130 km²

[szerkesztés] Országhatárok és partvonal

• Országhatár : 1 673 km
• Szomszédos országok : Kína - 1 416 km, Dél-Korea - 238 km, Oroszország - 19 km
• Partvonal hossza : 2 495 km

A Koreai-félsziget 8 460 km hosszú partszakasza igen tagolatlan, ebből 2 495 km Észak-Koreához tartozik. A partvonal mentén 3 576 sziget található, amelyek végig a partvonal mentén húzódnak, legtöbbjük a déli és a nyugati partok mentén.

[szerkesztés] Helyrajz

Az ország területe javarészt mély és vékony völgyekkel szaggatott domb- vagy hegyvidék. A partmenti síkságok szélesek a nyugati részen, keleten viszont nagyon változatosak.

• Legalacsonyabb pont : Japán-tenger - 0 m
• Legmagasabb pont : Pektu-csúcs - 2 744 m

[szerkesztés] Hadsereg

Fő szócikk: Észak-Korea hadereje

A nyugati becslések alapján a Koreai Népi Demokratikus Köztársaság rendelkezik a világ negyedik legnagyobb hadseregével, valamint az összes ország közül itt a legnagyobb az ezer főre jutó aktív katonák száma.

[szerkesztés] Politika

Fő szócikk: Észak-Korea politikája

[szerkesztés] Kormányzat

Észak-Korea a világ egyik utolsó névlegesen kommunista állama. A kormányban a Koreai Munkáspárt (KMP) van túlsúlyban, a hivatalok kb. 80%-a tartozik hozzá. A KMP ideológiáját Dzsucse-nak (önbizalom) hívják, amely nagyon közel áll a sztálinizmushoz. Észak-Koreában léteznek kisebb pártok is, de azok a KMP-nek vannak alárendelve, és nem ellenzik annak kormányzását. Az ország pontos hatalmi szerkezetén vitatkoznak a külső megfigyelők.

Normálisan a miniszterelnök az állam vezetője, bár az igazi hatalom Kim Dzsong Il kezében van, aki a KMP és a hadsereg feje. Ezen felül rengeteg más tisztség van még, de a Koreai Munkáspárt Főtitkári, a Nemzeti Védelmi Bizottság elnöki és a Koreai Népi Hadsereg főparancsnoki címe a legfontosabb. Az államon belül általában „kedves vezér” néven hívják őt, míg apját, Kim Ir Szent, „nagy vezér”-nek hívták.

A parlament, a Legfelsőbb Népi Gyülés (Choego Inmin Hoeui), hivatalosan az állam legfelső szervezete. 687 tagját 5 évenként választják meg népszavazásokon. A Népi Gyülekezet rendszerint csak két évenként tart néhány napos űlést, amelyen általában jóváhagyják az uralkodó párt, a KMP döntéseit. Az állandó bizottság (amelyet a gyűlés választ meg) hajtja végre a törvényhozói kötelességeket, amikor a gyűlésnek nincs ülésszaka.

[szerkesztés] Közigazgatási felosztás

Fő szócikk: Észak-Korea közigazgatási felosztása

A Koreai Népi Demokratikus Köztársaság közigazgatási felosztása
	Tartományok: (9) Csagang (Chagang-do; 자강도) (8) Dél-Hamgjong (Hamgyŏng-namdo; 함경 남도) (13) Dél-Hvanghe (Hwanghae-namdo; 황해 남도) (11) Dél-Phjongan (P'yŏngan-namdo; 평안 남도) (6) Észak-Hamgjong (Hamgyŏng-pukto; 함경 북도) (14) Észak-Hvanghe (Hwanghae-pukto; 황해 북도) (10) Észak-Phjongan (P'yŏngan-pukto; 평안 북도) (12) Kangvon (Kangwŏndo; 강원도) (7) Rjanggang (Ryanggang-do; 량강도) Különleges közigazgatású régiók: (5) Keszong Iparvidék (Kaesŏng Kongŏp Chigu; 개성 공업 지구) (4) Kumgangszan Turista Régió (Kŭmgangsan Kwan'gwang Chigu; 금강산 관광 지구) (3) Szinidzsu Különleges Közigazgatási Régió (Sinŭiju T'ŭkbyŏl Haengjeonggu; 신의주 특별 행정구) Közvetlenül irányított városok: (1) Phenjan (P'yŏngyang Chikhalsi; 평양 직할시) (2) Raszon (Rasŏn Chikhalsi; 라선 직할시)

[szerkesztés] Gazdaság

A Koreai-félsziget és környezete egy éjszakai műholdfelvételen. Észak-Korea közvilágítása a szomszédaihéhoz képest megdöbbentően fejletlen

Fő szócikk: Észak-Korea gazdasága

Gazdasága a mai napig központilag irányított, szocialista tervgazdaság. Külkereskedelmi kapcsolatai szerények. Az ország statisztikai adatai nem nyilvánosak. A lakosság közel 40%-ának a mezőgazdaság nyújtja a megélhetést. 1989-től a kollektivizált mezőgazdaság recesszióba került, 1996-1997-ben már csak a nemzetközi élelmiszersegélyekkel tudták megakadályozni az éhínséget. Ezen túl az ország jelentős kőolajimportra is szorul, bár az energiatermelés közel 70%-át vízerőművek állítják elő. Az ipari termelés legfőbb ágazata jelenleg is a hadiipar. A termelési értékek alapján ezt követi a különböző ércek bányászata. Jelentős a halászata is. Legfontosabb termesztett növények : rizs, kukorica, burgonya, kölesfélék, árpa, búza, szója, dohány. Legfontosabb tenyésztett állatok : sertés, szarvasmarha, juh, kecske, selyemhernyó. Bányászati termékek : feketeszén, barnaszén, volfrám, magnezit, pirit, vas, réz, ólom, cink, grafit, kősó, foszfát, arany, ezüst, molibdén.

Lásd még : Észak-Korea cégeinek listája

[szerkesztés] Demográfia

A Koreai-félszigetet először a tunguzok népesítették be, akik Ázsia északnyugati részéből érkeztek erre a területre (akárcsak Mandzsúriát), a koreaiak és a mandzsúriaiak még ma is mutatnak hasonlóságokat.

A koreaiak származásukat és nyelvüket tekintve egységesek. Habár Észak-Koreában nincsenek benszülött kisebbségek, az országban él egy kis kínai közösség (kb. 50 000 fő).

[szerkesztés] Közlekedés

Az országnak 23 000 km-es közúthálózata és 8533 km-es (ebből 3194 km villamosított) vasúthálózata van. A legfontosabb kikötők Nampho és Hungnam városok. Az ország egyetlen nemzetközi repülőtere a phenjani Szunan.

Keszong

Phenjani park

Figyelőállás a demilitarizált övezetben

A Kwangbok utca Phenjanban

[szerkesztés] Világgazdasági szerepkör

Becslések szerint exportjának értéke mindössze 800 millió amerikai dollár, amelyet feltehetően a különböző ércekből és fémipari, fémkohászati termékek világpiaci eladásából nyer. Kivitelének közel 40%-a Japánba irányul. Az import - amelynek értéke több mint kétszerese az exporténak - két vezető termékcsoportból tevődik össze : a kőolajból és a kokszolható kőszénből, amelyek nagy része Kínából érkezik. Az ország külső adósságát 12 milliárd amerikai dollárra becsülik.

[szerkesztés] Legnagyobb városok

• Phenjan (평양), 3 171 800 fő
• Hamhung (함흥시, 咸興市), 821 200 fő
• Cshongdzsin (청진시, 淸津市), 674 000 fő
• Nampho (남포 특별시), 655 100 fő

[szerkesztés] Lásd még

• autarkia - közgazdasági önellátás
• Ahn Chol