Oświęcim

A Wikipédiából, a szabad lexikonból.

**Oświęcim**

Vajdaság	kis-lengyelországi
Járás	oświęcimi
Városjogok	1291. szeptember 3.
Terület	30,3 km²
Népesség	41 382
Magasság	? m
Körzethívószám	(+48) 33
Rendszám	KOS

Oświęcim (németül Auschwitz, csehül Osvětim, szlovákul Osvienčim, roma nyelven Ausvica, Oszvienczim) város Lengyelországban a kis-lengyelországi vajdaságban, az oświęcimi járásban. Lengyelország felosztása után a Magyarországon is uralkodó Habsburgok egyik címe az „Auschwitz hercege” volt.

A város a Soła folyónak a Visztulába torkolásánál fekszik.

[szerkesztés] A város nevének etimológiája

Városi látkép

Oświęcim a város 800 éves ősi lengyel neve. A város neve különböző nyelveken – lengyelül, németül, csehül vagy latinul jelenik meg írásban. Ilyen előfordulások vannak: Ospenchin (1217.), Osvencin (1280.), Hospencin (1283.), Osswetem (1290.), Uspencin (1297.), Oswentim (1302.), Wswencim (1304.), Auswintzen (1312.), Oswiecim (1314.), Oswencin (1327.), Auswieczin (1372.), Awswiczin (1372.), Uswiczin (1400.) Más névváltozatok: Ossvancin, Osvencim, Osvenczyn, Osvacim, Osswanczyn, Ossvijancin, Osswancin, Oswęcim, illetve Ossvencim. Latinul Osswencimen vagy Osviecimensis változattal találkozni. Mivel Oświęcim fontos kereskedelmi központ volt, a német kereskedők saját német névvel illették – „Auswintz”-cal. Az opolei és cieszyni hercegségek okleveleiben is előfordul a németesen hangzó név. A német nyelvterületen kiadott atlaszokban is lehet találkozni ezzel a változattal. Miután a várost a Német Birodalomhoz csatolták, a hatóságok nevét Oświęcimről a német „Auschwitz”-ra változtatták. Ezért jelenik meg a koncentrációs tábor nevében Oświęcim német neve. Miután a Vörös Hadsereg 1945. január 27-én felszabadította a várost, visszaállították eredeti nevét, amit ma is visel.

[szerkesztés] Története

Külön szócikk: Auschwitzi koncentrációs tábor

A város története 800 évre tekint vissza, Lengyelországban a legrégebbi Piast-dinasztia kori vármegyei (kasztelania) városok közé tartozik. A város valamikor egy Oswięczym nevű emberhez tartozott. A fennmaradt oklevelek tanúsága szerint 1179 Igazságos Kázmér közvetítésével került át testvére, Görbelábú Mieszko opolei és raciborzi herceg fennhatósága alá. Ettől az időtől kezdve a város sorsa Sziléziához és Kis-Lengyelország történelméhez, sőt a XIV. században a Cseh királysághoz kötődött.

I. Ulászló opolei herceg uralkodása alatt (1272. körül) Oświęcim lvovi városi jogokat kapott. 1281-ben Oświęcim és környéke az újonnan alakult cieszyni hercegséghez került, majd 1312-1317. között önálló oświęcimi hercegség alakult, melynek uralkodója Ulászló herceg lett. 1327-ben a hercegség függetlenné vált Csehországtól több, mint egy évszázadra. 1445-ben felosztották az oświęcimi, zatorski és toszecki hercegságre. 1457-ben János herceg eladta a hercegséget IV. Kázmér lengyel királynak, ennek köszönhetően Oświęcim ismét visszatért Lengyelország határai közé.

A svéd háborúk idején Oświęcim komolyan megsérült, Lengyelország első felosztása alkalmával 1772-ben a város és környéke osztrák megszállás alá került 1918-ig. 1929-1931 között a város járási székhely lett, azonban 1932-ben a járást megszüntették.

A volt koncentrációs tábor bejárata

A II. világháború idején itt létesítették a legnagyobb német koncentrációs tábort és a legnagyobb megsemmisítő tábort, az Auschwitz-Birkenau tábort. A komplexumba tartozott az anyatábor, KL Auschwitz I., a KL Auschwitz II-Birkenau, a KL Auschwitz III-Monowitz és több altábor. Ebben a táborban, mely 1945. január 27-én szabadult fel, 1,1,-1,5 millió különböző nemzetiségű, de 90%-ban zsidó ember tömeggyilkosságának tragikus szimbóluma lett.

Jelenleg a néhai tábor helyén az Auschwitz-Birkenau állami múzeum áll, mely 1947-ben alakult és 1979-ben az UNESCO világörökség részévé minősítette. 1952-ben oświęcimi járás alakult, mely az 1975-ös közigazgatási reform során a bielskoi vajdaságba került. Az 1999-es új közigazgatási felosztás eredményeképpen az újonnan alapított járás a Kis-Lengyelországi Vajdasághoz került.